Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Gyászhírek, Nekrológok /

Ábrám Sanyi emlékére

„Az ajtó előtt állok, és zörgetek!” (Jel. 3, 20.)

Kedves Évfolyamtársak!

Szomorú szívvel tudatom, hogy október 17-én elhunyt volt teológus évfolyamtársunk, Ábrám Sándor.

Gyulakután született és ott is járt iskolába, utána Papiu-s volt Vásárhelyen. Velünk felvételizett 1972-ben, de a kolozsvári Teológiának csupán három hónapig volt hallgatója. Az Intézet elhagyása után hányatott élet következett. A hozzánk tartozás szent jelét, a hatalom szemében bélyegét, az ekeszarvára rátett keze nyomát nem tudta soha lemosni magáról. Egyetemet nem végezhetett. Családját elhagyta, annak minden szépségét és terhét levetette. Második házasságából született három szép lánya nélküle nőtt fel. Az Apa számukra és az unokák számára is csak egy fájdalmasan hiányzó érzés maradt: hogy milyen jó is lehetett volna.

Keze egy életen át ott maradt a templomkilincsen, ahol zörgetett. Kívül rekedve mindenen. Ahogyan Kányádi Sándor írja halottak napján Bécsben:

„Uram ki vagy s ki mégse vagy,
Magunkra azért mégse hagyj,
Ajtódon félve kaparász,
Kis szárnyával e kis fohász.
Gyermeki hangon gügyöget,
dicsértessék a te neved.”

Valamiért nagyon menekült a rá figyeléstől, a szeretet felelősségétől, a jóságos közösségektől. Mintha félt volna, hogy ha valami jó, akkor az veszélyes, mert utána fáj. Levelet, sms-t is csak úgy írt nekem is, hogy ne lehessen visszaválaszolni. Csak addig legyünk neki, ameddig ő akarja.

Magát többször is az Úr fekete bárányának nevezte. Úgy is élt, mint egy fekete bárány.

A legkülönbözőbb területeken fizikai munkásként dolgozott. De szeretett lelkésze, Mester Pista bácsi kérésére a 70-es évek végén alapos szakszerűséggel, önkéntesen felleltározta a marosvásárhelyi temető régi sírköveit, leírta feliratait. 1990 után Pestre távozott, ahol a soroksári vasútállomáson, Kőbánya-Kispesten volt forgalomirányító. Hatalmas classica filologiai műveltségével, olvasottságával, történelmi érdeklődésével, latin tudásával, gyötrődő hitével élte életét. Teljesen magányosan – könyvei, költői, írói, a nagy magyar történelmi személyiségek – álmai és iszonyatosan sok cigaretta társaságában.

Én boldog lehettem, hogy három teológiai hónap jogán, távozása után is megtisztelt barátságával. Égitesteket kísérő bolygóként eltűnt, majd újra meg-meg jelent, mindig a közelben, de gyorsan tovasuhanva. Sosem felejtem el, hogy Nagyapámhoz, Dávid Gyula rektorhoz együtt mentünk be, hogy elmondja: nem tud tovább a Teológián maradni. Ábrám úr, ilyen rövid idő után egy ilyen döntést nem szabad elsietni. Én a kérését elteszem újévig. Gondolja még meg ezt a lépését, mert ha elmegy, magára utána nagyon nehéz sors vár. Igaza volt, minden beteljesedett.

Évekkel ezelőtt ismerősnek jelölt az iwiw-en, majd újra eltűnt, hosszú hónapokra. Adatlapján látszik, ahogy habzsolva rohangált a világháló kínálat-készletei – mint kisgyermek az áruház játékrészlegének csodadolgai – között.

Keze ott maradt a templomkilincsen. – Kedvenc könyvei között első helyen a Bibliát jelölte be: az eredeti Károli fordítást. Másodiknak Szenczi zsoltárverseit. Kedvenc versidézete egy G. Apollinaire vers is üzenet az utána jövőknek: „Letéptem ezt a hangaszálat, már tudhatod az ősz halott. E földön többé sose látlak, ó idő szaga, hangaszálak, és várok reád, tudhatod.”

Általa elhagyott Teológiánk iránti hatalmas tisztelet jele volt az is, hogy egy alkalommal azzal hívott fel telefonon: – „Képzeld, Pesten az ószeren megtaláltam a Korán első magyar fordítását. Benne van a Teológiánk könyvtárának pecsétje és leltári száma. Átküldöm neked és kérlek, hogy vidd be és tedd vissza a helyére. Biztosan hiányzik.” Visszatettem.

Három hónap teológiai együttlét után és az elmúlt 38 év alatt is mindig úgy éreztem, hogy mint egy bolyongó kolduló barát, szolgatársunk maradt ő: az Úr meggyötört Báránya. Mert amíg mi a hivatal, a hivatás és a palást védelmében éltünk, Igét hirdettünk a gyülekezeti szeretet biztonságában, neki vezekelnie kellett az Úr szolgálatának kapujában. Csupán csak azért, mert kezét épp csak rátette az Úr hajlékának kilincsére, és ott kopogtatni, „kaparászni” mert. Ez a kapu pedig e födi életben számára zárva maradt.

Szívinfarktus végzett vele budapesti MÁV szolgálati lakásában.
Temetése a pesti köztemetőben lesz november 15-én.
Családja hiányában munkatársai és a biztosító temeti el.

A megígért és immár megtalált Mennyei Honban nyugosztalja őt a Mindenség Ura!

Vetési László


Megjelent az Erdélyi Református Egyházkerület honlapján. (2010. november 12.)

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Megújulóban a verespataki református templom

Megújulóban van a verespataki református templom is. A három magyar templomos Verespatak templomait lassan-lassan sikerül felújítani.

Friss anyagok

Műemlékké nyilvánították az Urmánczy-kastélyt

Hároméves bürokratikus eljárás után az örökösök kezdeményezésére műemléki besorolást kapott a maroshévízi Urmánczy-kastély. A család...

feltöltve 11 napja

Megmutatják, hogy léteznek a segesvári magyarok

Három éve még kevesen hitték, hogy Segesváron a várban vagy a köztereken mutathatják meg a magyarok egy róluk szóló kulturális fesztivál ...

feltöltve 1 hónapja

Ünnen a maroshévízi reformátusoknál: megújult a közösség temploma

Különleges ünnepnap volt július első vasárnapja Maroshévíz reformátusai számára: a szórványgyülekezet 124 éves templomának megújulását...

feltöltve 1 hónapja

Máramarossziget egyetlen magyar utcával maradt

A hetven éve még magyar többségű településen csak a múlt a városalapítóké.

feltöltve 2 hónapja

Tanuld újra az anyanyelvet!

Dél-romániai magyaroknak indít magyar nyelvtanfolyamot egy kolozsvári egyesület.

feltöltve 2 hónapja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro