Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Gyászhírek, Nekrológok /

Baróti búcsúszó egy szórványlelkésztől

Tíz évvel ezelőtt egy halk szavú idős lelkipásztor költözött feleségével Barótra, ebbe a zajosodó székely kisvárosban. Távolról jöttek ide nyugalomba gyermekeikhez, a családhoz egy ismeretlen vidékről. Csendet, nyugalmat kerestek szeretteik és székely testvéreik közösségében. Öreg faként kezdtek el új gyökeret ereszteni, pedig tudták a régi mondást, hogy „a vén fát nem lehet átültetni”.

A kisváros népe a református gyülekezeteVass Árpádn kívül minden bizonnyal keveset tudhatott róluk. Vass Árpád a Kis-Küküllő menti Bethlenszentmiklóson, híres gróf Bethlen Miklós önéletíró és kastélyépítő falujában született és nevelkedett, Nagyenyeden járt iskolában, Kolozsváron végezte a Teológiát, és utána nyomban a Szeben megyei Mihályfalvára került. Élete javát is itt élte le családjával egy olyan ismeretlen Mihályfalván, amelyről, ha emlegetjük, mindig magyarázkodva kell azonnal hozzátenni, hogy ez egy Szeben megyei falu, amelyik románul Boarta.

Szinte összeépülve, vékonyan csordogáló patakok (Visza, Hidegvíz) mentén ott sorakoznak volt kis gyülekezetei: Hidegvíz, Nagyselyk, és a valamennyiük közül a leghíresebb és legárvább, a Bolyai család ősi fészke, Bólya. Kinn a Nagy-Küküllő völgyében szintén az ő gyülekezete volt a magyar kis faluból lett város, a kormos-szennyes, három magyar templomos-imaházas Kiskapus. Távolabb pedig Mikeszásza és Csicsóholdvilág. Fogyó nyelvű, rögbe kapaszkodó maradék magyarok ők; akik a szászok, románok közé ékelődött volt zsellérek, munkások, földművesek unokái. Valamennyien a megmaradással, a jövővel küszködő, megviselt nyelvű magyarok. Erdély talán legkülönösebb templomában is ő szolgált, a mikeszászaiban. Ezt az ősök hajdanán úgy osztották el igazságosan, hogy középen békésen kettévágták. Hajója református lett, szentélye pedig katolikus.

Szeben megye akkora területén szolgált és helyettesítette az Úr hiányzó szolgáit Vass Árpád, mint a fél Kovászna megye. Hívei alig voltak és ma is alig vannak többen másfélszáznál. Kevesebben, mint egy kisebb tömbház népe. Az ő lelki családja és gyülekezete volt az elfogyó jelen mellett a múlt és a történelmi emlékek sokasága is. Születésük és kötődéseik révén az ő „hívei” voltak és rá bízattak olyan nagy nevek és emlékhelyek, mint a bólyai Bolyai Farkas, a Keresztényszigeten fejedelemmé választott Tököly Imre, a mikeszászai Asztalos István munkásíró, a somogyomi Derzsi Sándor 56-os forradalmár költő. Szinte múzeumőrként felvigyázója lett olyan nagy emlékeknek, mind a történelem dicső és vesztes csatái Mikeszászán, Vízaknán, Kiskapuson, és a hadba induló, Szelindeken a szász parókián szállást verő Bem apó és Petőfi.

Itt élte le élete javát a Vass lelkészcsalád: az igét hirdető lelkész és a gyermekeket jóra, szépre nevelő és anyanyelvre oktató tanítónő, a magyarhermányi születésű Irén tiszteletes asszony. Velük talán örökre befejeződött az „egy élet egy gyülekezetben” lelkipásztori életpálya.

Vass Árpád egy rohanó világban félévszázadon át hűséges szórványlelkész volt a kevesek között, és az élet után sokra bízta őt az ő Ura: helyet adott neki „az ő mennyei Urának örömében”. (Mt 25,21.)
Élete és szolgálata azt hirdeti, hogy Erdélyben magyarnak lenni és maradni szent kötelesség, de örökös küzdelem. Amikor két évvel ezelőtt a Czelder Márton díjjal jutalmaztuk szórványlelkészi szolgálatát, példát szerettünk volna állítani a következő nemzedék elé: mindenkor hűségesnek kell lenni, és minden magyar nyelv- és hittestvérünket utolsó leheletünkig nagy szeretettel kell megbecsülnünk.

Ha tudni akarjuk, hogy mit jelent ma Erdélyben magyarnak, székelynek lenni, ne feledjük el Vass Árpád pusztuló, küszködő népét. Odahaza, Szeben megyében fogynak és nyelvet cserélnek a rá emlékezők. De hisszük, hogy szívébe zárta őt és élete, szolgálata nekünk szóló üzenetét őrzi a végső nyugalmat adó Barót és népe is.

Vetési László


Megjelent az Erdélyi Református Egyházkerület honlapján, Búcsú egy lelkésztől címmel a Háromszékben és az Üzenetben. (2010. április 15.)

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Megújulóban a verespataki református templom

Megújulóban van a verespataki református templom is. A három magyar templomos Verespatak templomait lassan-lassan sikerül felújítani.

Friss anyagok

Műemlékké nyilvánították az Urmánczy-kastélyt

Hároméves bürokratikus eljárás után az örökösök kezdeményezésére műemléki besorolást kapott a maroshévízi Urmánczy-kastély. A család...

feltöltve 11 napja

Megmutatják, hogy léteznek a segesvári magyarok

Három éve még kevesen hitték, hogy Segesváron a várban vagy a köztereken mutathatják meg a magyarok egy róluk szóló kulturális fesztivál ...

feltöltve 1 hónapja

Ünnen a maroshévízi reformátusoknál: megújult a közösség temploma

Különleges ünnepnap volt július első vasárnapja Maroshévíz reformátusai számára: a szórványgyülekezet 124 éves templomának megújulását...

feltöltve 1 hónapja

Máramarossziget egyetlen magyar utcával maradt

A hetven éve még magyar többségű településen csak a múlt a városalapítóké.

feltöltve 2 hónapja

Tanuld újra az anyanyelvet!

Dél-romániai magyaroknak indít magyar nyelvtanfolyamot egy kolozsvári egyesület.

feltöltve 2 hónapja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro