Csép Sándor emlékére

Amikor tehette, elkísért szórványjáró utjainkon. Eljött oda is, ahol sem „áldást”, sem „népességet” nem nagyon talált, de szolgálta közöttünk a biztatást és reményt. Cipelte elmaradhatatlan kameráját, hogy ebben a mulandósággal küzdő Atlantiszban nehogy nyomtalanul süllyedjen el valamink, valakink. Lelki-pásztor volt, és élete végéig az maradt: az erdélyi magyar rádiózás és tévézés lelkiismerete, a nagycsaládosok védelmezője, nagy néppé gyarapodásunk örök optimistája. Szentül hitte, hogy szépen zengő magyar szóval, éterben sugárzott hanggal, képpel, népesség gyarapodással be tudjuk lakni újra az erdélyi eget és földet, ezt a megviselt kis Szülőföldünket.

Ránk maradt minden hite, álma, el nem végzett feladata.
Teljesedjen be rajtunk minden bizakodásod drága Sándor, és nyugodj békében!

Vetési László, 2013. január 17.