Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Hírek, beszámolók /

„Boldog, akinek térdén egy nemzet lovagolhat”. 89 éves korában elhunyt KÁNYÁDI SÁNDOR

Az elmúlt két évtizedben sokat jártunk, „szolgálatunk” együtt „szórványmisszióban”. Egy 2003-ban a Korunkban megjelent úti jegyzetem részleteivel emlékezzünk Kányádi Sándorra!

(Évek óta járom Dél- és Észak-Erdély fennmaradással vívódó településeit, a küszködő nyelvi régiókat Kányádi Sándorral. Átgondolt terv szerint, ahogy az ő és mindannyiunk ideje engedi. Végigutaztunk már jó néhány kis- és nagytájat a Zsil-völgyében, a Küküllők és a Maros mentén, Hunyad megye egy részében. Ő ezt minden pátosz nélkül, amúgy lelkipásztorosan így nevezi, amikor útjairól és e tájakról emlékezik: itt is, ott is „szolgáltam”.
Verseket mond, történeteket mesél a költészetről, Nagygalambfalváról, arról, hogy „nálunk” így van, „nálatok” úgy van. De szinte mindegy, hogy mit mesél, szavain mindenki ugyanazt érti és ugyanazt fogadja. Körülrajongják a pedagógusok, körülzsongják a gyermekek, odatotyognak a nyugdíjasok, és hallgatják. Évekig élnek abból, hogy látták, hallották Kányádi Sándort, és kezet foghattak vele.
A mai magyarságnak nincs sok olyan egyetemes üzenetű személyisége, aki mindenütt és mindenkinek ugyanaz.)

(Székelykocsárd, július, fullasztó meleg van. Jönnek találkozni, meghallgatni, megszorítani a Kányádi Sándor kezét. Ifjak, gyermekek szaladnak, férfiak és asszonyok, majd csoportkép készül a maradandóságnak, a későbbi és az örökkévalóságnak szóló dicsekvéshez. Van, aki új vagy régi tankönyvet hoz, van, aki még gyermekkorából őriz egy-egy verset, kivágott, megsárgult lapszámokat a Napsugárból. Előkerülnek a gyermekverses kötetek is. A gyermekek döccenő, kattogó hangsúllyal verseket mondanak, és talán be sem kell külön tanítani, hozták az iskolából.)

Kányádi Sándor a felvinci gyerekek körében (2002)

(Épp folyik a világbajnokság, nagy meccs van, talán épp a döntő, amikor Kányádi Sándorral Felvincre érkezünk. Mindemellett még zuhog az eső is. Ilyenkor biztosan pihen az ember, kényelmesen elnyúlik a szobában, és a hasára tett sörösüveggel nézi a futballt. Felvincen mégis tele van a református templom egyik szárnya asszonyokkal, gyermekekkel és férfiakkal is. Százan is megvagyunk. A meccs bármikor és bárkié lehet, de Kányádi itt most az övék. Ez a találkozás örök, és talán megismételhetetlen. Mert belőle élnek a gyermekek, innen merít erőt nevelő munkájához a tanító. Jelenléte a vers, a költészet testté válása, és olyan, mint egy mennyei jelenés, egy égi jel beteljesedése. Kányádi Sándor meghatódik: ezt nem hittem volna, hogy a meccs helyett engem választanak!)

Felvincen - dedikálás közben (2002)

(Balázsfalva tövében, Buzásbocsárdon nagy dologidő van és fullasztó kora déli meleg. A házból sem búvik ki ilyenkor az ember. A magyar többségű falu népessége már alig tud magyarul, haldoklik a magyar alsó tagozat. Kányádit mégis negyven-ötven személy, gyermekek, öregek hallgatják, utána fényképet készítünk itt is, egy örök emléket.)

Beszélgetés a rákosdi fiatalokkal (2003)

(A Zsil völgyi bányászvárosokba utazunk. Kányádi számára régi kedves emlékek helye. Bumbesti–Livezény, vasútépítés, nyári gyakorlat, ifjúság. Akkor még a bányamérnöki egyetemen magyar tagozat volt. Döbbenetes csalódás fogad: néhány ember lézeng a templom előtt. A vájatból felszínre jutó bányászoktól megtudjuk, az italozó lelkész úgy hirdette ki gyülekezetének és ennyit mondott, hogy „vasárnap érkezik Kányádi János”. A szellemi élelmesek közül alig néhányan fogják körül Kányádi Sándort, azok, akik megfejtették, vagy talán inkább sejtették, mint tudták, hogy ez csak Ő lehet, és szégyellik magukat lelkészük helyett.
Ez is Kányádi kisebbségterápiájának, a szórványok „költészet-kezelésének” mai ellentmondásos valósága.)

Kányádi Sándor és alpestesi közönsége (2003)

(Kis-Küküllő menti kis falu, Ómagyar Mária-siralmas nyelvű település: évtizedek óta nincs magyar tagozat. Kányádi itt is érthető, de ismeretlen. Most döbbenünk rá arra, amit mindig is tudtunk: az anyanyelvi önazonosságnak, az identitásnak az iskola nyelve jelöli ki a kultúra felségterületeit, ez szabja meg a határokat. Ő a „még” értett magyar nyelvű költő, de a „már” nem ismert magyar kultúra.
A Kányádi Sándorhoz vezető kapu nyitásához is kellenek az anyanyelvi oktatás kulcsai. Ez a megértés titka. Mindez pedig csak ott adatik meg, ahol van magyar iskola. Ahol nincs, ott talán örökre elveszett a bejutás.
Kányádi itt költő volt olvasók nélkül, versmondó hallgatók nélkül: a nyelv hadvezére had nélkül. A költészet is elsősorban a tanítók által szerezhet dicsőséget.)

Csernakeresztúron (2003)

(Mosolygós gyermekek jönnek. Körülölelik Kányádi Sándort. Ő a nemzet Sándor bácsija. Ha nem volna már foglalt a szó, azt is mondhatnám, hogy „Sándor apó”. Itt értem meg azt, amit talán Mózes Attila valahogy így írt le az Utunkban Kányádi Sándor hatvanadik születésnapjára: a gyermekek szívének elfoglalásán keresztül foglalt magának helyet az irodalomban. Ez a legnagyobb dolog: a gyermekek szava és szíve által szerezni dicsőséget. Róla is szól az, amit ő írt le Kodályról: „Boldog, akinek térdén egy nemzet lovagolhat.”)

Vetési László, Korunk, 2003. Január

A teljes tanulmány, itt.

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Maros megye 3.

Magyar falvak a Maros völgyében Ludastól Radnótig.

Friss anyagok

Szórványmegtartó erő: ingyenes bentlakással toborozzák a Beszterce-Naszód megyei magyar diákokat

Ingyenes bentlakással, utaztatással próbálják a magyar nyelvű oktatás választására bírni Beszterce-Naszód megye magyar gyerekeit. Vice és...

feltöltve 13 napja

Sebes-Körös-völgyi Magyar Napok első alkalommal: a szórványban az együttlét a fontos

Első alkalommal szervezték meg június 29. –július 1. között Bihar megye egyik szórványrégiójában, a Sebes-Körös mentén a Magyar Napoka...

feltöltve 14 napja

Magyarlapád: így nevelnek az erdélyi szórványkollégiumban

A „mély szórványban” figyelemreméltó munkát végeznek jó szándékú emberek, és a szándék mellé minőség is társul. A dél-erdélyi ...

feltöltve 2 hónapja

A dévai református templom és a Vármegyeháza

Déva városának története szorosan összefonódik a város északi határában található várral, melynek első írásos említése 1269-ből származik....

feltöltve 2 hónapja

Kincsesládánk, Erdély: "A falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében"

A kulturális örökség európai évének égisze alatt az RMDSZ Kulturális Főosztálya az Erdélyi Magyar Televízió, a Maszol hírportál és az...

feltöltve 2 hónapja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro