Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Hírek, beszámolók /

A közös ima mindig erősebb - beszélgetés bodonkúti gyülekezeti tagokkal

A Kolozsvár közelében található Bodonkút idilli környezettel, barátságos légkörrel, friss levegővel és főleg csenddel, nyugalommal fogadja az odalátogatókat. Ez a csend azonban fájó pont a helyieknek. Az elöregedő közösségről néhány éve még úgy tartották, a teljes kihalás várja, sok ház üresen áll, a templom falai megrepedtek. De a papilak ablakán át fény szűrődik a falu szürkületébe, Ági néni pedig elmosolyodik: „milyen jó látni, hogy ég a villany a parókián.”

A bodonkútiak mindig is dolgos, kitartó, vendégszerető emberek voltak, az elvándorlás, urbanizáció azonban náluk is éreztette hatását. Volt olyan időszak is, hogy a gyülekezet ötven főre apadt, de mára kezd egyre jobban talpra állni a közösség. Két éve még 62 lelket számlált az egyházközség, ma 82 tagja van – számol be az érkezése óta végbement változásokról Gáspár Károly lelkipásztor. Jakab Ágnest és Deák Dezsőt a legkitartóbbak között emlegethetjük, akik évtizedes kolozsvári munka, ingázás, a város vonzása ellenére sem hagyták el szülőfalujukat, most pedig reménykedve tekintenek a kincses város rohamos fejlődésének köszönhető változásokra, javulásokra, amelyek kihatnak a környező falvakra is.

Kitartás az örökség mellett

A helyi református templom és parókia udvaráról belátni a környező erdőket, völgyeket, a falu egy részét – a két tősgyökeres bodonkúti büszkén vallja, hogy magáénak érzi ezt a vidéket, szívükön viselik az egyház és a megmaradt magyarok sorsát. „Nekünk ez kötelességünk, hogy őrizzük, és gondját viseljük az örökségnek, amit az őseink ránk hagytak” – vallja Jakab Ágnes, aki több mint húsz éven át Kolozsváron dolgozott, naponta ingázott, sokszor gyalog tette meg hazafele a kilométereket. Nyugdíjas korára sem hagyott fel a város látogatásával, hiszen két gyermeke és három unokája él ott, fia presbiter, szintén lelkes támogatója a bodonkúti gyülekezetnek. Ági néni 64 évesen fiatalnak számít a faluban, a gyerekekre, unokákra való odafigyelés mellett férjét és idős édesanyját is gondozza, de vasárnap a templomban a helye.

Deák Dezső húsz évet élt Kolozsváron, de hazatért a családi házhoz. 2002-től az egyházközség gondnoka, mindennap tesz-vesz valamit a templom, parókia körül. Sokáig gondozta beteg édesanyját, jelenleg egyedül él, a munkának szenteli életét. „Nálunk a legnagyobb gond az, hogy kevesen vagyunk, elköltöztek az emberek a faluból. Ha végignézünk a gyülekezeten, többsége 70 fölötti. És nem jön az utánpótlás. Megfogyatkozva, de visszük a bajainkat, gondjainkat, ahogy tudjuk” – vázolja a lehangoló helyzetet a gondnok. A falubeliekkel együtt azonban abban reménykedik, hogy Kolozsvár fejlődésével, egyre zsúfoltabbá válásával a fiatalok meglátják a lehetőséget Bodonkútban, és kiköltöznek falura, hiszen kevesebb, mint húsz perc alatt be lehet érni a városba.

Megmenteni a közösséget

Voltak reménytelen, nehéz időszakok a gyülekezetben, amikor anyagiak és lelkiek miatt egyaránt küszködtek, de az új lelkipásztor, Gáspár Károly érkezése után talpra álltak – magyarázza Ági néni, aki úgy tartja, Isten csodát tett, megmentette a pusztulástól a kis szórványközösséget. Rámutat: a bodonkútiak Istenfélő emberek voltak mindig, áldoztak az egyházért. A hetvenes években az akkor még több mint kétszáz lelket számláló gyülekezet jelentős újításokat végzett a templomon, rengeteg adománnyal és közmunkával fogtak össze lelki hajlékukért.

A közösségi ház egykori felépítése, majd felújítása szintén a példás összefogás eredménye. Minden család egy-egy tehén árával járult hozzá az ingatlan építéséhez, de 1948-ban megszűnt a felekezeti oktatás, a kommunizmus idejében raktárként használták, majd asztalosműhelyt működtettek benne. Az egykori iskolát használhatatlan állapotban szolgáltatták vissza az egyházközségnek – az épületnek kidőlt az egyik fala, a mennyezet faanyagát ellopták. Az öregebbek feladták volna, úgy gondolták, nincs már, akiért dolgozni, mégis összefogott a maroknyi gyülekezet, támogatásokból, vállalkozók segítségével, elszármazott bodonkútiak hozzájárulásával sikerült a javításhoz szükséges összeget megszerezni. A falu nagy szülöttének nevével létrehozták a Budai Nagy Antal Egyesületet, hogy fogadni tudják a támogatásokat, az akkori presbiterek pedig személyesen keresték meg a Kolozsvárra költözött bodonkútiakat. Minden család állta egy-egy ablak kicserélését, az áramot is bevezették, a következő nagyobb lépés pedig a vízhálózatra való csatlakozás.

2011 óta évente megszervezik a Budai Nagy Antal napokat, amelyre összegyűlnek a helyiek, elszármazottak, barátok, a környékbeli falvak magyarjai. Ági néni és Dezső bácsi is a közösségi ház épületében kezdte iskolás éveit, így különös büszkeséggel tölti el őket, hogy sikerült helyreállítani, és rendeltetést adni neki. „Ha volnának gyerekek és fiatalság, még jobban ki lehetne használni” – magyarázzák régi bálok emlékeit felidézve, majd elmondják, jövőbeli lehetőségként bevonzanák a fiatalokat, akár az üresen álló egyházi telkek építkezésre, bérbe való felajánlásával a református családok számára. A következő nagy lépés a templom felújítása lesz, de bizakodva, lelkesen látnak hozzá ehhez a munkához is.

Isten gondunkat viseli

„Egész biztos, hogy a Jóisten vigyáz ránk. Ő adja a hitet, a reményt. Mindent tőle várunk, és meg is adja, ha kérjük” – fejti ki Ági néni, amikor a nehézségek átvészelése kerül szóba. Magyarderzsén már az utolsó magyar asszonyt, az ő sógorának édesanyját is eltemették, a középkori templom gazdátlanul áll. Ezért is tölti el az Isten iránti hála a bodonkúti gyülekezetet, hogy fellendülni látszik a falu élete. „Ezt a papilakot az üknagyapám építette. Elvállalta a magyar államtól a feladatot, és a saját ökreit is eladta, hogy befejezze az építkezést. Ragaszkodunk, mert itt születtünk, itt éltük le az életünket. Ez a kincsünk. Őrizzük az egyházat és a javait” – magyarázza Dezső bácsi, aki mindennap reggel, este és valahányszor eszébe jut, imádsággal mond köszönetet Istennek. A gondnok úgy véli, „imádkozni egyedül is lehet, de a templomban, együtt más, a közös ima erősebb.”

„Kevesen vagyunk, de lelkesen jön mindenki templomba” – hangzik el a beszélgetésen, majd a gondnok szomorkásan megjegyzi, hogy egyre több az üres hely, egyre több megszokott ember hiányzik a padsorokból. A gyermekek hiánya megviseli a kis közösséget, de az ünnepekre mindig visszatérnek a fiatalok. Ha két gyermekkel is, de megtartják a karácsonyi műsort, elhívják az unokákat szavalni, énekelni, és értük értelmet nyer újra az angyaljárás – szemlélteti a gyülekezet hagyományokhoz való ragaszkodását Ági néni, majd hozzáteszi: „nem is tudom megmagyarázni, hogy miért, de hiszek. Tudom, hogy Isten gondunkat viseli, nekünk és szeretteinknek, nap mint nap tapasztaljuk.”

Berekméri Gabriella, www.reformatus.ro, 2019.01.28

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Maros megye 21.

Történelmi utazás a Kis-Küküllő völgyében Bonyhától Balavásárig.

Friss anyagok

Közös templom, külön harang - Vetési László előadása Sepsiszentgyörgyön

Erdély számos példáját kínálja nemzetiségek és felekezetek hol békés, hol viharosabb együttélésének, de a Kárpátokon kívül is tetten...

feltöltve 11 napja

Magyar sziget a román tengerben - Csángó kollégiumot avatnak Bákóban

Nemcsak azokat kell segíteni a továbbtanulásban, akik a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programból kikerülve magyarul folytatják tanulmányaikat...

feltöltve 15 napja

A közös ima mindig erősebb - beszélgetés bodonkúti gyülekezeti tagokkal

A Kolozsvár közelében található Bodonkút idilli környezettel, barátságos légkörrel, friss levegővel és főleg csenddel, nyugalommal fogadja...

feltöltve 18 napja

Történelmi pillanat a Csángóföldön: zsúfolásig megtelt a bákói Szent Miklós plébániatemplom az első moldvai magyar misére

Zsúfolásig megtelt vasárnap délután a bákói Szent Miklós plébániatemplom a jászvásári püspökség által engedélyezett első magyar nyelvű...

feltöltve 18 napja

Szórványlétről a magyar kultúra napján

Magyar temetők román feliratú fejfákkal, román temetők magyar feliratú sírokkal, reformátusok, katolikusok, evangélikusok és unitáriusok által...

feltöltve 20 napja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro