Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Hírek, beszámolók /

„Ez a helység régentén magyarokból állott”

2013-ban a Holttenger dokumentációs szórványprogram keretében folytattuk a tavaly megkezdett utazást Szilágy megye magyarságának nyomában. Magyar közösségek, építészeti emlékek és a közös múlt tanúi tűnnek fel ezúttal is objektívünk célkeresztjében, az Egyesült Szamos völgyében Zsibóig, a Kővár vidékén és a Szilágy patak völgyében.

Barangolások az Egyesült Szamos és Szilágy pataka völgyében

A terepmunka során készített fényképeket (a tavaly alkalmazott módszer mintájára) három bemutatóban összegeztük, melyek honlapunk Fotótár rovatában az Ismeretlen Erdély című albumban hozzáférhetőek. Annak érdekében, hogy még jobban érzékeltetni tudjuk egyes közösségekben a fejlődés, de sajnos legtöbb esetben a hanyatlás ívét, a megjelenő képanyag nem kizárólag idei „termés”, hanem egyben az elmúlt évek terepjárásainak összegzése is.

Utunk során jártunk olyan településeken melyek egykor pompás főúri rezidenciák voltak, értékes könyvtárral és egzotikus növényfajtákat tartalmazó ízléses parkkal, magyar lakosságuk számára nemes patrónusi jó voltból épült templom. Mára a magyar anyanyelvű lakosság száma elsorvadt, egy-egy romos, a leépülés különböző fázisaiban levő kastély vagy udvarház jelenléte utal csak a magyar múltra. A főúri építkezés remekeiben a kommunizmus évei alatt általában a helyi kultúrotthon, néptanács, iskola, vagy kórház működött. Ebben az érában is történtek a műemlék épület mivoltukhoz méltatlan és szakszerűtlen beavatkozások, de ami a kiköltöztetésük után következett, az sokkal súlyosabb következményekkel járt. A tulajdonosváltás légüres terében pusztán maradtak, felhagyottan, mint ami már nem a régi és még nem az új gazdáé. Ha senkié, akkor a mindenkié elv alapján a kicserélődött lakosság egy része rászokott, hogy személyes építkezéseihez a nemesi otthonokhoz járt pótanyagért, és lassan hordani kezdett minden mozdíthatót: követ, cserepet, ablakkeretet, fémet. Ha visszaszolgáltatásuk ügye eljutna is a természetbeni kárpótláshoz a jogos örökösnek egy vagyonra lenne szüksége a rehabilitálásukhoz.

Szurdok az Abafi szerzőjének, báró Jósika Miklósnak volt birtoka. Válása után rendszerint itt töltötte a nyarakat, ésa szurdoki szép természeti környezet idilli csendjében íródott több műve. A magyarok száma mindössze egyetlen lélek. A kastély udvarát mezőgazdasági géppark uralja, kertje felszántva, megművelés alatt. A kastély belterében a legutolsó lakó – valószínűleg a szurdoki néptanács – által kezdeményezett átalakítás nyomai érhetőek tetten és a falu könyvtárának maradéka hever. Marx és Engels művein az egerek rágódnak. A kastélyhoz tartozó római katolikus kápolna – egyéb tartozékokhoz hasonlóan – szintén a kastély területét uraló mezőgazdasági szövetkezeté, annak gazdasági irattáraként szolgál.

A ma látható csákigorbói épületegyüttest a Hallerek építették 1766-ban. A díszkapus L alakú kastélyból a Haller címeres kapubejárat, egy kút, a beomlott tetejű udvari kápolna és annak tornya, valamint a plébánia falai állnak még. Az épület barokk jellegét Haller János alakítatta ki. Nyári hónapokban mindent ellep a dús növényzet, a templom belterében is valóságos erdő nő. Itt volt a hadszíntere a szépirodalomból is ismert 1785-ös Wesselényi-Haller féle konfliktusnak, lényegét Rettegi György kortárs memoáríró elbeszéléséből kölcsönözzük: „Wesselényi Miklós, összeveszvén Haller Jánossal egy lovászmester felett, háromszázad magával reáment Haller Jánosra Gorbóra.” Harciasságáért Wesselényi 4 évig bűnhődött Kufstein várának foglyaként.

Szamoscikón Pécsi Zsigmond birtokosságának idejében gyönyörű parkkal övezett kastélyt épült a falu északi részén. Mindebből mára csak egy gazdasági épület és a kastély bejárati kapujának részlete látható, valamint néhány falcsonk kapkod még levegőért a föléje magasló bozótok és szemét kupacok közt. A falu túlélte a tatárok, törökök, osztrákok fosztogatásait, gyújtogatásait, de lakosságának összetétele megváltozott. Erre utal a református templom karzatán olvasható kétsoros vers: „Ez a helység régentén magyarokból állott, / Kiknek száma mára tíz gazdára szállott". A templom 1799-ben épült, gróf Tholdi Zsigmod vármegyei főispán és felesége Bánffy Ráchel anyagi támogatása révén.

 Szintén nincs magyar lakosság, de magyar emlék igen, az idei programunk legérdekesebb helyszínén, Kődön. Aranyos vára a tatárjárás után épülhetett, először 1246-ban említik a Gutkeled nembeli Pál váraként. 1344-ig Szilágy néven szerepel. 1383 után kevéssel lerombolták, azóta pusztul, napjainkban a talajszint eltérésén kívül semmi sem látható. Tőle kicsit lejjebb megtekinthetőek viszont egy 12-13. századi bencés kolostor romjai. Bár Bunyitay Vince leírása óta apadtak kövei, most is fenséges látványt nyújt Kőd falu központjától két kilométernyi távolságra, az út jobb oldalán, erdő borította magaslaton található örökség. A kődi romok átellenébe eső Benedekfalva már nevével elárulja, hogy eredetileg a hasonnevű szerzetesrend birtoka lehetett, s kétségkívül ugyanazé, mely az említett romok helyén székelt egykoron.

Olyan településeken is jártunk, ahol romok sincsenek, egyetlen tárgyi bizonyítéka sem az egykori magyar jelenlétnek. Galgó és környéke már az ókorban lakott volt. Torma Károly régész 1882-ben a Szamos völgyét kutatva a község határában római vagy barbár kori vár alapfalaira bukkant. Básta és Vitéz Mihály korában többször érte pusztítás, mivel Dés és Kővár irányában főútvonalba esett. A kicsi magyar világban –1940-1944 –református templom épült a falu központjában, amit a ’70-es években a váradi püspökség lebontatott s az Arad melletti Gájon építetett újjá. Ahogyan a templomnak mára csak hűlt helye maradt, úgy a galgói magyarságnak is. Ott, ahol a naszódi születésű Bárd Oszkár körorvos, író, költő, a marosvécsi Helikon egyik alapító tagja évtizedekig gyógyította a környék betegeit és keltezte írásait a különböző erdélyi lapoknak és folyóiratoknak, ott magyart csak a temetőben találunk.

Csicsókápolna neve az 1437. szeptember 16-ai dátummal együtt a „kápolnai unió”-ként cseng ismerősen a fülünkben, mint a három kiváltságos nemzet szövetségkötése a Budai Nagy Antal vezette parasztlázadás leverésének céljából. De ehhez a településhez fűződik 1848. december 22-én Bem tábornok osztrákok felett aratott első diadala is Erdélyben. Csicsókápolnán semmi nem emlékezteti az utazót a történelmi jelentőségű eseményekre, magyar emléket mutatóban sem találunk.

Szakaturai birtokán élt és gazdálkodott 1819-től a kackói születésű Újfalvy Sándor, a híres medvevadász, vadászati szakíró, Wesselényi Miklós barátja. Végrendeletében e kővárvidéki tulajdonát a kolozsvári Nemzeti Színházra hagyta. A románok gr. kat. fatemploma 1846-ban Ujfalvi Sámuel földesúr segítségével épült fel. A bőkezű magyar urak után semmilyen emlék nem maradt, a nevük még homályosan sem dereng az ott lakóknak.

Bemutatónkba bekerültek az útvonalban szereplő települések román ajkú lakosságának görög katolikus vagy ortodox fatemplomai is, mint a galgói, nagylóznai vagy az egyik legkisebb erdélyi fatemplomként számon tartott kisdobai. A szilágysági fatemplomok jellegzetessége a szép, magas sátorfedéses megoldás. Magyar vonatkozásban a legértékesebb a menyői református templom mellett álló fatorony, 1619-ből való, ezzel a legkorábbi építésű Szilágy megye fatemplomai között.

Barangolásaink állandó és fontos állomásai a temetők. A nyughelyek felkeresését nem mulasztjuk el, mert némán is eligazítást adnak az adott helység etnikai szerkezetének alakulásáról. A magyar temetők vagy temetőrészek mellett Galgó, Náprád és Égerhát zsidó temetőiben jártunk. Azt tapasztaltuk, hogy temetőik gondozottak, sírköveik meglehetősen jó állapotban maradtak. Meglátásunk szerint a többségi nemzet nagyobb kegyeletet tanúsít irányukban, mint a magyar nemesi temetők, kripták esetében. A szurdoki Jósika és a zsibói Wesselényi kriptán sajnos meglátszanak a többszöri feldúlás, garázdálkodás nyomai.

Az Egyesült Szamos völgyében olyan közösségek is vannak, ahol bár már rég nincsenek annyian, hogy templomukban vasárnapról-vasárnapra összegyűljenek az ige hallgatására, de ragaszkodnak hozzá, erejükön felül is őrzik. Semesnyével kapcsolatban Petri Mór széleskörben ismert, és máig kiinduló pontként szolgáló monográfiájában már kevés magyarságot említ. A kevés magyarság azóta még tovább csökkent, Fehérvári Géza az utolsó semesnyei magyar. A semesnyei református gyülekezeti ház-iskola az egykori birtokos Daday család támogatásával épült. A Dési Daday családnak sarja az a Daday Lóránd, aki Székely Mózes álnéven több regényt írt az erdélyi valóságról, amit keményen megtorolt az akkori hatalom. 2011-ben Nyeste Csaba, volt kozárvári missziós lelkész fáradhatatlan építő tevékenységének köszönhetően, kívül-belül megújult, kivirult és a templomszentelésre összesereglett Daday leszármazottak és vendégek zsúfolásig megtöltötték.

Nagyilondán maroknyi embert számlál a református gyülekezet hívet számlál a gyülekezet. Szintén Nyeste Csaba lelkipásztorsága alatt, 2008-ban kicserélték a tetőszerkezet cserepeit. A templom belsejének képe azonban továbbra is lehangoló. A szanaszét heverő, por és piszok lepte padok látványa elkeserítő. Öröm az ürömben, hogy az egyházi bútorzat értékesebb részét, a szószéket és a harangokat sikerült ebből a környezetből kimenteni és a Kolozsvári Református Kollégiumban szolgálnak tovább. A nagyilondai református parókia felújítva vendégházként működik, többnyire azok igényelnek itt szállást,  akik a közeli Büdöspataka kénes és jódos fürdőhelyén szeretnének gyógyulni, pihenni.

A Szamos közvetlen közelségében elnyuló Nagylózna nevezetű falu történetéből ezúttal a Pokol család eredetmondáját emelnénk ki. Az országot sokszor álruhában járó Mátyás király egy alkalommal Lóznára királyi fensége teljes pompájában érkezett. A faluban lakott akkor egy Pikló nevű ember, aki felkapaszkodott egy magas sziklára, és a távozó király után illetlen, sértő szavakat kiáltott. Mátyás meghallotta a káromló szavakat, el is fogatta a merész embert, de amikor látta hogy milyen ágrólszakadt, rögtön gyanakodni kezdett. Sejtette, hogy nem saját ötlete volt csúfos viselkedése, hanem más bíztatása. A tettenért atyafi bevallotta töredelmesen, hogy két ökröt és egy hordó bort kapott cserébe cselekedetéért. Az ebül szerzett javak ebül vésztek el, Mátyás király a tisztességtelenül szerzett javakat feletette katonáival Szurduk közelében. A furfangos embert pedig Pokolnak nevezte el, befogadta seregébe és nemesi rangra emelte. (A mondát Cs. Kovács Katalin nyomán ismertettük.) A legendákat nem a valóságtartalmuk miatt szerethetjük, de tény, hogy vannak Pokol\Pocol nevezetű sírok a nagylóznai és a környékbeli temetőkben.

A Szilágy pataka mentén még mindig erős református gyülekezeteket találunk a kisnemesi falvakban. A szilágygörcsöni reformátusoknak 1680-ban már fatemplomuk volt. Ennek szószéke előtt találták meg a falu első református papjának a koporsóját, amikor a padozatot felbontották, hogy elkezdjék a kőtemplom építését. Felismerhetetlen törmelékké vált a Wesselényi-kastély. A 2. világháború után még hétosztályos iskola működött benne bentlakással. 1945-ben a manista gárda dúlta fel, könyvtárát és levéltárát a kastély udvarán égették el. Miután elkészült az új iskola a falu központjában, a kastély alagsora egy juhhodály sorsára jutott. 1973-tól lassanként széthordták. Hűlt helye a 150 cm átmérőjű tölgyfának is, melynek tetején filegória volt valaha, s amit még az egyik Serédi ültetett egy vadkantól való szerencsés szabadulása emlékére.

Szilágyfőkeresztúr ma is meglévő műemlék temploma a 13-14. században épült. A régi település a templom melletti északi területen feküdt. Ma a templom a falu felett magányosan áll a temető mellett. Ennek magyarázata a néphagyomány szerint az, hogy a 16. században a kolera járványtól csak úgy tudtak megszabadulni, ha otthagyták a települést és keletre leköltöztek a Szilágy patak mellé, ahol a megmaradt nép új házakat épített. A templom szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, két csúcsívben záródó ablak díszíti. A torony alatti bejárat felett kőkeretben, Kisdobai Dobai Sándor és Bíró Sára az egyház mentorainak emléktáblája áll. A templom alatti kriptában temették el a Kereszturi Dobzai család 6 tagját. A Ceaușescu korszakban Szilágyfőkeresztúr benne volt a falurombolásra ítélt települések jegyzékében, szerették volna a földdel egyenlővé tenni, lakosságát pedig a közeli városba, Zilahra telepíteni. Az ördögi terv, a diktátor bukásával együtt megsemmisült.

Szilágycseh középkori katolikus temploma 1519-ban épült valószínűleg Drágffy János királyi bíró anyagi támogatásával. Abból a templomból ma is látszik néhány részlet, a torony alatti gótikus bejárat, a sekrestyeajtó kerete, a szentély és egyik ablaka, a bordázat zárókövein látható két címer, a Drágffy és Jakcs családoké. 1614-ben Prépostvári Zsigmond és neje Szécsi Katalin építtette 40 m magas tornyát négy fiatoronnyal, amelyeket 1869 körül bontottak le, és alakították ki a ma is látható barokkos bádogsisakot. A toronyban két harang van, a régebbit 1493-ban öntötték.

Szamosújlak egyháztörténeti érdekessége, hogy harangja a desolata egyházzá lett vicsaiból származik. A hívek nélkül maradt vicsai református templomot a 19. században Bősházára költöztették.

A jelen dokumentációs programban foglalt útvonal bejárása a Communitas Alapítvány támogatásával valósulhatott meg. Terveink szerint a következő esztendőben befejezzük Szilágy megye feltérképezését, és Kolozs megye hasonló szempontú  megörökítésébe kezdünk.

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Maros megye 13.

Magyar közösségek, építészeti emlékek, közös múlt a Székely Mezőségen.

Friss anyagok

Szórványvidéken már tíz gyerekkel is indíthatnak osztályt

A romániai magyar nyelvű oktatást is érintő fontos előírásokat tartalmazó törvénycsomagot fogadott el az RMDSZ kezdeményezésére a szenátus...

feltöltve 6 napja

Megyasszai Bíró Attila szórványlelkész a magyar végvári vitéz Resicabányán

Resicabánya magyar református lelkipásztora, Megyasszai Bíró Attila Erdély legjobban elszórványosodott megyéjében folytat szélmalomharcot a...

feltöltve 6 napja

Petőfi-ösztöndíjasok tanácskozása Szamosújváron

A szórványban végzett értékmegőrző munkájukért és hivatástudatukért mondott köszönetet a Petőfi-programban részt vevő ösztöndíjasoknak...

feltöltve 22 napja

Misztériumjáték a szórványközösségben

Idén első alkalommal örvendeztette meg a magyar szórványközösséget misztériumjátékkal december 18–24. között a radnóti általános iskola...

feltöltve 22 napja

Radnót

feltöltve 22 napja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro