Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Hírek, beszámolók /

Halottak napja Erdélyben

Vetési László református szórványlelkész, a romániai református egyház szórványügyi előadója szerint:

"Nálunk, Erdélyben a kisebbségi túlélés egyik fő eszköze lett a temető, a síremlék, emlékezés, gyertyagyújtás."

Sokan a halottak napját és a mindenszenteket szinonimaként, egymás helyettesítésre használják. Pedig ez óriási tévedés, ugyanis két külön ünnepnapról van szó. Amiatt valóban megtévesztő lehet a két fogalom, hogy előbbit november elsején, míg a másikat november másodikán ünnepeljük, így sokan gondolhatják, hogy ugyanarról az ünnepről beszélünk. A mindenszentek napján az üdvözült lelkekről emlékezik meg a katolikus egyház. Nyugaton 609-ben tűnt föl először ez az ünnep, amikor május 13-án a Szűz Mária, Vértanúk Boldogasszonya és minden vértanúk tiszteletére IV. Bonifác pápa felavatta a római Pantheon épületét. November első napja a megemlékezés napjaként a 8. században, 741-ben, III. Gergely idején jelent meg először. Általános szokássá vált, hogy mindenszentek napján a hozzátartozók rendbe teszik halottaik sírját, melyet virágokkal díszítenek, és gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A halottak napja keresztény ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Az ünnepet minden évben november másodikán tartják, mely a naptárakban is szerepel. Halottak napján szinte mindenki gyertyát, mécsest gyújt meghalt szeretteikre emlékezve, és a temetőkbe is nagyon sokan látogatnak ki, hogy virágot vigyenek a sírokra. A keresztény egyház hivatalosan 998-ban celebrálta először önálló ünnepként a halottak napját, de a liturgiákban már az időszámításunk szerinti III. századtól megtalálhatók az ünnepre vonatkozó feljegyzések. Széles körben pedig a XI. századtól terjedt el a keresztény világban. E heti összeállításunkban erdélyi egyházvezetők mondják el emlékeiket és gondolataikat a halottak napjáról.

VETÉSI László református szórványlelkész, a romániai református egyház szórványügyi előadója:
Akiknek gyertyagyújtóik sincsenek…

Gyermekkoromban még gyertyafény nélküli temetői időket éltünk. Nemhogy a protestáns, de még román testvéreink sem világítottak halottak napján. A régiek „nem csináltak nagy dolgot a halottakból, emlékjelekből és az emlékezésekből sem. A fejfák elkorhadtak, sokszor semmi sem került az elhunyt fejéhez, még felirat sem. „Jelentelen sírban nyugszik” mondjuk az elfelejtettekre. Aztán különös történet, ahogyan a magyar katolikusság felől – a magyar protestánsok mellett – elfoglalta Erdély román vidékeit is a halottak napi világítás. De még mindig vannak nagy, elszigetelt vidékek, ahol ma sem világít a románság. Aztán jöttek új, modern idők: nincs, kit világítani. „Mert a legárvább, akinek halottai sincsenek” – írta Kányádi Sándor legendás versében. Az elhunytak nyomtalanul tűnnek el egy újfajta kegyeletben: a szétszórásban, a vízmosásban, a folyóvizekbe hullajtott hamvak nyomán. Nem maradt hely a gyertyagyújtásra, nincs ahol emlékezni, könnyet hullatni. Nálunk, Erdélyben a kisebbségi túlélés egyik fő eszköze lett a temető, a síremlék, emlékezés, gyertyagyújtás. Mert a túléléshez és reményhez kellenek a „nagyok”. A kisebbségi sorsban, ha kihull az emlékezet, elvész a biztonság is. Az emlékezéshez, a kegyelethez pedig kell a hely, ahol szeretteink, nagyjaink mellett meg lehet állni, erőt gyűjteni. Így lett Tamási Árontól és a szétszórt Wass Alberttől a Bolyaiakon át Kós Károlyig Erdély síremlékek gyertyás zarándokhelye. Milyen szegények lennénk a marosvásárhelyi, kolozsvári, dési, szamosújvári temetők nélkül. Néhány éve tudjuk, hogy két nagy magyar találkozó van Kolozsváron. Az egyik még a házsongárdi halottak napja és a másik már a magyar napok. A kegyelet napján érezzük újra, hogy ott együtt vagyunk: „haza a mélyben”. A temető még mindig a miénk, mert ott lüktet, világít és magyar többségű a temetői emlékező régi Kolozsvár – valameddig. November elején elnézzük a gyertyafényben pompázó temetőket, Van-e valaki, aki erre azt meri mondani, hogy nem méltóságos, hogy nem szép? De legalább ennyire szükséges is. Még Petőfi Sándornak is a vélt, legendás székelykeresztúri-timafalvi sírjára is jut minden évben virág és gyertya is. A keresztúriak tudják, hogy mekkora erő ez a (tév)hit: itt van velük Petőfi. De a legszomorúbbak a néptelenül, élők nélkül maradt településeken a halottak napja, a gyertyafény nélküli temetők. Amikor már nincs, aki a sírokhoz kilátogasson. Mert sajnos Erdély százegynéhány elhagyott temetőjében, a kastélyok mögötti nemesi sírkertekben ma sem gyúl gyertyafény. Nem gyűjtik össze a gazt, nem takarítanak bozótot a hozzátartozók. A síremlékek nem szabadulnak ki a kövek a liánok, bokrok szorításából. De ilyentájt miért nem ballag fel valaki a Telekyek, Bethlehenek, Bánffyak, Hallerek, Bélyek, Mikesek, Sándorok, Gálok, Wesselényiek számtalan, gazdátlanul szétdúlt sírkertjeihez? De jó azt is látni, hogy dicséretes hagyomány kezd kibontakozni kisebbségi intézményeinkben, elsősorban az iskolákban, önkormányzatokban, gyülekezetekben: számon tartják jeles magyar nagyjaik emléke mellett sírjaikat is, és gondozzák azokat. Ma már gyakran láthatunk még vidéken is gondosan rendbe tett, tanítói, lelkészi sírokat, nemesi kriptákat, temetőkerteket, ahol ilyentájt gyertya is világít. Halottak napján pedig – Kányádi után szabadon – azt is leírhatjuk, hogy a legárvábbak azok a halottak, akiknek ma már gyertyagyújtóik sincsenek.

Tovább olvasom.

Nagy-Bodó Tibor, Halottak napja Erdélyben, Központ.ro, 2018. október 30.

Kép forrása: Központ.ro

 

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Maros megye 22.

Magyar közösségek, építészeti emlékek, közös múlt a Kis-Küküllő Kundi és Dányáni mellékvölgyeiben

Friss anyagok

Közös templom, külön harang - Vetési László előadása Sepsiszentgyörgyön

Erdély számos példáját kínálja nemzetiségek és felekezetek hol békés, hol viharosabb együttélésének, de a Kárpátokon kívül is tetten...

feltöltve 1 hónapja

Magyar sziget a román tengerben - Csángó kollégiumot avatnak Bákóban

Nemcsak azokat kell segíteni a továbbtanulásban, akik a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programból kikerülve magyarul folytatják tanulmányaikat...

feltöltve 2 hónapja

A közös ima mindig erősebb - beszélgetés bodonkúti gyülekezeti tagokkal

A Kolozsvár közelében található Bodonkút idilli környezettel, barátságos légkörrel, friss levegővel és főleg csenddel, nyugalommal fogadja...

feltöltve 2 hónapja

Történelmi pillanat a Csángóföldön: zsúfolásig megtelt a bákói Szent Miklós plébániatemplom az első moldvai magyar misére

Zsúfolásig megtelt vasárnap délután a bákói Szent Miklós plébániatemplom a jászvásári püspökség által engedélyezett első magyar nyelvű...

feltöltve 2 hónapja

Szórványlétről a magyar kultúra napján

Magyar temetők román feliratú fejfákkal, román temetők magyar feliratú sírokkal, reformátusok, katolikusok, evangélikusok és unitáriusok által...

feltöltve 2 hónapja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro