Kis Szeben megyei gyöngyszem: Mihályfalva (és Bólya, Bürkös)
Falvak a Szeben megyei Hidegvíz-patak mentén, a dél-erdélyi tájban. Magyar falvak. A ritkán járt dél-erdélyi zugokban, eldugott kis szegletekben. De minél jobban rejtőzködnek, annál különösebb hangulatuk van.
Annál egyedibb és megismételhetetlen érzés keresztülmenni rajtuk, de még inkább megállni, és bekopogtatni az itteni magyar lakosokhoz. Ajándéknak éreztem erre tekerni, megismerni a kis községek magyar lakosait, mindennapi életüket.
Bürkös a vidék kis köz(ép)pontja is lehetne, de ez a kis aranyos falu, egyfajta könnyed lazasággal, mintha nem is venne róla tudomást, milyen jó helyen is fekszik. Innen ugyanis szinte bárhova könnyedén el lehet jutni, mert mint egy nagy elosztó állomás, ül bent a völgyben, és az utak elvezetnek Nagyszebenbe, Medgyesre, Szentágotára, Berethalomra, Bólyára. Ez csak egy nagyon szűk lista Szeben megye értékeit lajstromba véve.
Bürkösön fordítva esett minden: a református templom zárva volt, de az Isten gondoskodott valami egészen másról: épp a helyi magyarok pálinkafőzésébe csöppentem bele. Nem is eresztettek, csak bő 3 óra beszélgetés után. Ami valójában csak perceknek tűnt.
Bólyán már a nap is elérte a horizontot: még szeptember eleji nap volt aranysugarakkal. Bolyai Farkas szülőfaluján csak átrohantam aznap este, azaz áttekertem, mert a kis térség legmagyarabb falujába, Mihályfalvára siettem. Ott már várt Zsebe Attila református lelkész és kedves felesége, Zsebe Ildikó.
Miklós Gábor, Nyugati Jelen, 2021. január 11.
Fotó: Nyugati Jelen
