Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Hírek, beszámolók /

Köszönet az áldásthozóknak

Elmúltak az ünnepek, hazaértek az „angyalok a Mezőségről”, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány önkéntesei. Minden bizonnyal fáradtan, elcsigázottan, meggyötört testtel a hosszú úttól. De meggyújtották a szíveket, így hát mégis itt maradtak közöttünk. Mert aki lángot ad, az már nem maradhat olyan, mint azelőtt. Sokkal gazdagabb, mert fénylik és melegít.

Istennek hála voltak jókedvű adakozók, az erdelyimagyarok.com honlap akciója megmozgatta a szíveket. Kedves Bálint Laci, kedves Mindnyájatok! Kányádival mondom, hogy „áldjon érte Isten, áldjon érte ember...”

Az arcok, ahol megfordultunk, üzennek, köszönnek mindent. Botladozó szavú magyarok között jártunk, de a tekintet, a mosoly és a kézfogás melege mind-mind a hála jele. Láthattatok gyermekeket, akikhez alig jut el ajándék, vagy enni is alig van mit. Időseket, akik évtizedek óta nem kaptak senkitől semmit. Küzdő, meg nem hátráló lelkészeket, pedagógusokat. És az az ajándék, amivel Ti érkeztetek, még ha ismerős is, teljesen más. Jelkép és üzenet. Mert ezt Ti hoztátok, „onnan”, az „Anyaországból”, ami azt is jelenti: szent, mert az Édesanya küldte! Ez már azt is üzeni: érdemes hűséggel kitartani!

Mi még az ünnepen és utána is tovább próbáltuk folytatni, befejezni a szolgálatot, ahová a ti angyalozásotok két nap alatt nem érhetett el. Nehéz ünnepi és évet fordító napok voltak ezek. De megérte. Hadd írjak néhány sort arról, hogy mi is lett tovább, hogy élt, zajlott az akció a terepen és a szívekben.

Az a mezőségi, tusoni fiatalasszony a tanyákról, ahol első csomagjainkat hagytuk, öt gyermeket szült. Hónapokkal ezelőtt nem is álmodta, hogy gyermekeiből három, szeptembertől iskolabusszal magyar iskolába járhat Nagysármásra. Ahogy istentisztelet után a tusoni templom előtt lelkesítettük őket, látjuk arcukon, hogy nem hull kietlen földbe a biztatás. „Erdély egyik legszebb magyar településnevű falujában laktok, Aranylábú Tusonban. Ezért is magyar iskolában kell járnotok, hogy megtanuljátok ezt is leírni, kiejteni szépen, anyanyelveteken: magyarul.”

Novoj fölött a hegyoldalban meghúzódó tanyán Szabó Annus néni is örömmel fogadott, és mindig tanulságos vele és szeretteivel találkozni. Sütő Andrásra emlékezik, verseit szavalja, sugárzik belőle a kemény tartás. Öt gyermeket szült, és erős kézzel tartotta össze családját a tanyán, hogy meg ne szállja a többség hamuja, ne érje el a „vegyesedés”.

Oláhgyéresen néhány idős magyar család vehetett át élelmiszercsomagot. Kevesen vannak, mind idősek. Jól esett a figyelmesség, és a köszönet hangját is hallották belőle megszólalni, hisz ők, tizenkilencen, nemrég falujukban kicsiny református hajlékot építettek Istennek.

Kiss Sándor és Rubinka Cegében 12 gyermeknek adott életet. Ennyiből jutott minden sarkára az országnak, világnak. Ruha, élelem érkezett az itthon maradt családtagoknak a megviselt külsejű mezőségi portára, és hálálkodás kíséri érkezésünket. Alig a szomszédban, a Cege melletti Göcön Szabó Irma néni, Lőrinc sógorával és sógornőjével az utolsó magyarok. Meghatódva vették át az élelmiszeres csomagocskát. Már csak ők hárman a göci gyülekezet. Felettük a hegyoldalban a magányos templom és harangláb őrködik. Ők újították fel, ők tartják karban, de templom és hívek kölcsönösen vigyáznak egymásra.

A Töki völgy apró falvai úgy fűződnek össze egymásba, mint a láncszemek. Száz magyar sem él itt már összesen Esztényben, Magyarszarvaskenden, Alsótökön, Felsőtökön. A Szalontai családnál is nagy a nélkülözés: egyetlen tehénke jövedelméből szűkösen élnek az öreg házban. Lengyel Ilonka meg 12 gyermeket szült és egyetlen szobás házikóban nevelte fel őket – valamennyi fiú honfoglaláskori, hétvezérnevű legény, úton a családalapítás fele. Ekkora családban csak jelkép minden ajándék, de a figyelem és szeretet jele.

Istvánházán egy öt gyermekes családhoz érkeztünk. Mint az orgonasípok, úgy nőnek egymás mellett a lobogó fekete szemű, tatáros arcú fiúk, lányok. Helye van itt mindennek náluk, ruhának, élelemnek, és semmi sem megy veszendőbe. Mezőszengyelen Fábián Aranka néni is a templommal szemben lakik fiával. Köszöni nagyon a csomagokat, a múltkor készült fényképeket. Amióta nem jártunk erre, sajnos férje, a harangozást évtizedekig végző Jóska bácsi is elköltözött a temetőbe. Elárvultak a harangok is a Debreczeni László által tervezett, erősen megviselt külsejű templomtoronyban.

A kis csomaggal megérkeztem Kispulyonba is Nagy Pista bácsihoz. Itt is alig vannak már magyarok, de a néhány lélek és az idős gondnok házaspár keze alatt felújult templom, parókia, udvar és szinte minden. Ahogy illik, kántálok és István napi köszöntőt is énekelek az ajtó előtt. Hallom, ahogy dalolásomra odabenn vita éled: „ez csak ő lehet, ismerem a hangját”. „Nem lehet, te, Pista, ilyenkor, ilyen messzire eljöjjön!” Belépek. Az asztalon kinyitva áll a Biblia. „Éppen most mondtam: Annus, 11 óra, hozzánk nem jön már pap többet az ünnepen, nyissuk ki a Bibliát és olvassuk el még egyszer a karácsonyi történetet." Erre léptem én be: „Boldog Karácsonyt és Isten éltesse az Istvánokat!”

Magyarlégen kicsiny tanyaszerű falu, néhány megmaradt magyarral. A Menyhárd családhoz térünk be csomagunkkal. Nyugodtan nevezhetném Jóbéknak is őket, annyi szenvedés, bánat van a vállukon, de hit és bizalom a szívükben. Elemér – felesége elhunytával – egyedül rendezi 36 éves fogyatékos, ágyhoz kötött fiát, Imrét (mezőségi szóhasználattal Emrikót). Egy orvosi műhiba, rosszul beadott csecsemőkori védőoltás folytán lett kezére, lábára mozgásképtelen, beszédhibás. Zsoltárt, karácsonyi énekeket, népdalokat énekelünk, fújja ő is velünk. „Zavaros a Nyárád...” Édességcsomagokat bontogat és rossz beszédével arra kér, szerezzünk neki egy járó kocsit, mert jön a tavasz, és azzal mozoghatna az udvaron. És utolér újra a gondviselés: a szállítmányban pont van egy járó kocsi. Azt kapja meg Emrikó nemsokára. Szívünket szorongatja a vissza-visszatérő kérdése: „Apuuu, mi lesz velem, ha te is meghalsz?!”

Utolsó karácsonyi csomagunkat ünnepek múltával a Füzes menti Tóvidéken egy csacsi szekéren ülő, szülei mellett kuporgó kislegénynek adtam. Karácsony után mi is juthatott volna az eszembe ettől a látványtól, a mezőségi karácsonyi kánta: „Szállást keres a Szent Család.” Hideg volt nagyon, és a kordéjon fázhatott ez a házaspár is, de én ettől a gyermek- és szülői mosolytól felmelegedtem. Mosolyogni igazán és mélyen azok tudnak, akik fáznak ugyan, de tudják: mindig számíthatnak egymásra és szeretetben összemelegednek!

Utolsó utunk már jócskán átnyúlt az újévbe. Január 8-án épp 105 éve született Wass Albert. A gyekei tavon, ősi birtokai közelében állunk meg emlékezni egy havas-zúzmarás főhajtásra. A távolban ott dereng valahol a magyarok és Wass kastély nélkül maradt Vasasszentgothárd. Itt, ahol magyarok már-már alig élnek, egy csodás hattyú büszkén úszkál a tó vizében. Dacol a téllel, hideggel, hisz közelében oltalmazó emberek élnek. Még ez a hattyú is bízik abban, hogy lassan, de biztosan elmúlik a tél.

Kedves testvérek, adakozók, társaink a kézfogásban. Angyalok voltatok, mert áldáshozók vagytok közöttünk. Bizonyítottátok, hogy a Mezőséget nem elsiratni, hanem szeretni kell. Köszönet érte, és áldjon meg az Úr ezért titeket is egy boldog új évvel!

Vetési László

(Megjelent az www.erdelyimagyarok.com honlapon.)


Az angyaljárás útjain készült képek.

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Maros megye 13.

Magyar közösségek, építészeti emlékek, közös múlt a Székely Mezőségen.

Friss anyagok

Elhunyt Szántó Sándor János râmnicu-vâlcea-i lelkipásztor

"Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg." Zsolt,...

feltöltve 5 hónapja

Elhunyt Fazakas Csaba Temesvár Belvárosi lelkipásztor és volt esperes

"Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!" Zsolt 31,6  

feltöltve 5 hónapja

Arcok a szórványból. Búcsú az Opel Fronterától

A leghűségesebb baráttól és a legjobb testvértől szoktunk elbúcsúzni úgy, ahogy mi vasárnap búcsút vettünk az Opel Fronterától. 

feltöltve 5 hónapja

Királyföld templomai - Darlac

A Szeben megyei Darlac Erzsébetvárostól tizennyolc kilométerre fekszik. Az azonos nevű községség központja. Lutheránus temploma a XV. század...

feltöltve 8 hónapja

Darlac

feltöltve 8 hónapja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro