Magyarságkeresőben a Krassó-Szörény megyei szórványokban

Krassó-Szörény megye, az a történelmi Erdélyen kívüli partiumi terület, ahol az elmúlt két évtized alatt a legerőteljesebben megfogyatkozott a magyarság, és fokozottan jelentkeznek a nyelvi asszimiláció és vegyes házasságok révén a beolvadás jelei. Úgy gondoltuk tehát, hogy fontos lenne ezzel a sokszínű vallási-nyelvi területtel mélyebben megismerkedni.

A misszió legfontosabb célkitűzése− tekintettel arra, hogy ősszel lesz a hivatalos román népszámlálás − a karánsebesi és nándorhegyi magyarság (azon belül főként a reformátusság) felmérése, megkeresése volt. A reformátusság felderítéséhez olyan segédanyagok álltak rendelkezésünkre mint: a 2002-es népszámlálási adatok, Makay Botond nyugalmazott resicai lelkész és a megyei RMDSZ vezetők által összeírt magyarok névsora, a gondnokok által vezetett egyházfenntartói lajstrom. A felmérést mindkét településen, rövid egyeztetés után, hármas csoportokban végeztük. A rendelkezésünkre álló rövid idő miatt csak arra vállalkozhattunk, hogy az új, vagy lappangó, rég nem látott híveket keressük fel. Elsősorban azokhoz látogattunk el tehát, akik szerepelnek a nyilvántartásokban, de az istentiszteleteket valamilyen okból nem látogatják, vagy olyanokhoz, akikről keveset tudtak a hűségesebb egyháztagok. Nándorhegyen nagy segítségünkre volt Szabó László gondnok, Tormási Irénke és Vígh Irén asszonyok, akik háztól házig kalauzoltak bennünket. Az ő segítségükkel nem kellett tanácstalanul bolyongnunk, ismeretlen területen és utcákon, a megadott címeket keresve, és sikerült mindenkit megtalálni, meglátogatni. Az idő a családoknál ismerkedéssel, az adatok feljegyzésével, beszélgetéssel, emlékezéssel telt, de mindenütt rövid imádsággal köszöntöttük a családot. Karánsebesen a gondnok úr segített áttekinteni a várost, összeállítani a csoportokat és felosztani a munkát. Itt nem voltak kísérőink, de szerencsénk volt a Turóczy Ilonához hasonló, lakókörnyezetük magyarságát és személyes történetüket is jól ismerő segítőkész emberekkel. A felméréssel kapcsolatos tapasztalatokat összegezve elmondhatjuk, hogy az esetek nagy többségében kedves fogadtatásban volt részünk. Meglepő volt számunkra, hogy bár az itt élő kis magyar közösség nagyon szét van szórva, ennek ellenére ismerik és számon tartják egymást, csak talán a helyben lakó parókus lelkész hiánya miatt nem alkothatnak összeszokott közösséget. Nagyon sok idős, özvegy, egyedül élő, elmagányosodott emberrel találkoztunk. A karánsebesi és nándorhegyi magyarok zöme, több évtizede él itt, és többségük Bihar, Temes megyei gyökerekkel rendelkezik vagy a Székelyföldről érkezett. Döntő többségük élettörténetében közös motívum, hogy a munkalehetőség vonzotta őket erre a tájékra a kommunizmus éveiben, itt ismerték meg későbbi házastársukat és a családalapítás révén letelepedtek. A családok − akárcsak az egész megye − etnikai-felekezeti összetétele sokszínű, sokszor kibogozhatatlan.

Bár sok új egyháztagot, “lappangó reformátust” nem sikerült felfedezni, munkánk nem volt hiábavaló, hiszen eddig hiányzó adatokkal egészült ki és aktualizálódott az egyházi nyilvántartás. Az adattöbbleten túl sokkal lényegesebb eredmény azonban, hogy a gyülekezeti élet felpezsdült, és a második vasárnapi alkalmon mindkét közösségben háromszor annyian voltunk, mint az első alkalommal.

A vasárnapi istentiszteleteken teológusok látták el az igehirdetés szolgálatát. Első vasárnap Nándorhegyen Vajda Gellért (kinevezés előtt álló segédlelkész), Karánsebesen Cseh Zoltán (VI. éves teológiai hallgató), második vasárnap a karánsebesi templomban Tokár Sándor (VI. éves teológiai hallgató), a nándorhegyi gyülekezetben pedig Zabolai Sándor (küküllőboldogfalvi helyettes lelkipásztor) szolgált.A misszió időtartama alatt tanulmányi kirándulások keretében, Makay Botond tiszteletes úr és Ilona tiszteletes asszony társaságában a régióra jellemző, jellegzetes településekre látogattunk el. Eljutottunk Krassócsörgőre (Clocotici), egy tipikus krassován faluba, melynek lakói horvát-román kettős állampolgárok, katolikus templomuk van és kétnyelvű iskolájuk. A krassován archaikus nyelvjárás, a horvát és szerb nyelv keveréke.

Voltunk Dunaszentilonán, amit 1424-ben a cseh husziták alapítottak, és a második a bánáti cseh alapítású falvak sorában. Reformátusok már nincsenek, a pár éve felújított templomot cseh baptisták használják. Egyik délután az 1525 méter magas Fertő-tető (Muntele Mic), egy másik alkalommal pedig a Karánsebestől 12 km-re délkeletre elterülő Sebesromhoz utaztunk el. Sebesrom Sebestorony tartozékaként az 1360-as évektől a Szörényi bán igazgatása alá tartozott. A rendelkezésünkre álló idő alatt sikerült eljutnunk Boksánbányára, Krassófüzesre, Szigetfalura, Klopódiára, Orsovára, a Kazán szorosokhoz, a Ménesi és Krassói szorosokhoz, sőt, egy keveset fürödhettünk is a herkulesfürdői termálvízben.

Magyarok után kutattunk, dolgoztunk, láttunk, tapasztaltunk, tanultunk. De bízunk abban is, hogy utunk nyomán azok, akikhez eljutottunk, egészen bizonyosan bátrabban vallják meg majd magyarságukat a közelgő őszi népszámláláskor. 

A nyári misszió Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, valamint a Communitas Alapítvány támogatása révén valósulhatott meg.

Diaszpóra Alapítvány, 2011. július 14.