Malomárkától Petresig - felmérő körút
November 2-án a Holttenger dokumentációs szórványprogram keretében újabb felmérő úton jártunk Beszterce-Naszód megyében, a következő útvonalon: Malomárka (Monariu) – Simontelke (Simionești) – Alsóbudak (Budacu de Jos) – Felsőbudak (Budacu de Sus) – Kisbudak (Buduș) – Kiszsolna (Jelna) – Petres (Pietriș).
A malomároki evangélikus műemléktemplom (1992-ben a pünkösdista felekezet vásárolta meg a szászoktól és 1996-tól tartja benne összejöveteleit) alaprajza miatt egyedülálló kincse az erdélyi épített egyházi örökségnek: egy kör alakú hajóból és a hozzá csatlakozó téglalap alakú szentélyből áll, melyen a torony emelkedik. A ma látható istenháza 1755-1782 között épült, a régi templomból maradt kőkeretek felhasználásával, az elődtemplomtól magasabban fekvő helyen. Ioan Baica, pünkösdista gondnok családja a szászok elmenekülése után szervezett telepítés nyomán került Hidegszamosról Malomárkára. Segítségével a templombelsőbe is bejuthattunk. (Rövid településtörténet és a műemlék részletes leírása itt, valamint egy kapcsolódó cikk.)
Simontelkén is magyar, vagy magyar-szász együttélési emlékek után kutattunk és kérdezősködtünk. Középkori temploma volt, 1754-ben az utolsó református pap Georg Fabritius halálával az anyaegyház megszűnik és Sófalva filiája lesz (Benkő J.: Transsilvania. II. 193.) és a „parochia pusztán marad”. Még életében azt jegyezték fel róla, hogy „lelkészkedett hallgatók nélkül”. 1848-ban még 4 református család van Simon-telkén, de azok is görögkeletiek lesznek és annak is maradnak. (Lestyán: Megszentelt kövek). A falu felső részében áll egy kúriára emlékeztető régi épület, melynek eredeti tulajdonosára sem a benne lakó román család, sem a falu nem emlékszik. A temetőben rátaláltunk a régi román templomból megmaradt haranglábra, de kevés a magyar és szász felmenőkre utaló sír (pl. Sasu, Socaci). A falubeliek említést tettek a volt uradalmi temetőhelyről, ahol voltak sírkövek, de elhordták.
Kisbudakon megtaláltuk a református templom helyét és két nemesi családhoz tartozó sírövet.
Alsóbudakon a magyar és szász lakosok a reformáció után lutheránusok, majd 1616-tól, a többségbe került magyarok hatására reformátusok lesznek. Az utolsó szászok 1830-ban elköltöznek. A XVII. század folyamán a régi lakosság csaknem teljesen kipusztul, és elpusztul a középkori templom is. (Lestyán: Megszentelt kövek) 1886-tól csak beszolgáló lelkészük van. (Ref. Névkönyv. 1890. 23.).
Petres lutheránus temploma a 14. században épülhetett középkori temploma helyén. Eredetileg román stílusú volt, de a 14. - 15. század fordulóján történt felújítások során szentélye gótikus jelleget kapott. A templom érdekessége két romkori bejárata és egy 14. vagy 15. századból származó kőrelief a nyugati kapu timpanonjában elhelyezve, mely a trónon ülő Szűz Máriát ábrázolja, karján a gyermek Jézussal, körülöttük három angyal van: kettő zenél, egy fölöttük lebeg.
Diaszpóra Alapítvány
