Református misszió a Kárpátokon túl
Miklósi Mátyás Csaba lelkipásztor két éve a Kárpátokon túli területeket is magában foglaló Brassói Református Egyházmegye esperese. Tizenhárom és fél évet szolgált Erzsébetvárosban, jelenleg brassói lelkipásztor. A legnagyobb kiterjedésű romániai magyar szórvány vezető lelkipásztoraként azt vallja, minden gyülekezetben a minőségi munkára kell törekedni.
- Bő egy évtizedes erzsébetvárosi lelkészi munkája után miként válik meg gyülekezetétől?
- A váltás lelkileg nagy megpróbáltatás elé állít. Amióta itt élünk a feleségemmel, a gyülekezetet igazi családdá alakítottuk, emiatt is nagyon nehéz elszakadni a közösségtől. Pedig mindig azt vallottam, hogy úgy éljünk egy gyülekezetben, azt tudatosítsuk magunkban, hogy az egyházközség nem a miénk, hanem a Jóistené. Végül is jött egy fordulópont az életünkbe, amikor meghoztuk a döntést: elfogadtam az egyik brassói gyülekezet megüresedett lelkészi állását, ahova elődöm nyugdíjba vonulását követően hívtak meg.
- Régóta foglalkozik a szórványgondozással. Ezt a munkát sok lelkész azért nem szereti, mert demoralizáló hatású folyamatosan temetni és ritkán keresztelni. Hogyan éli ezt meg?
- Túlzásnak tartom a szórványlelkészi teendőket erre a kérdéskörre szűkíteni, habár tény, hogy mindez megviseli az embert. Nemrég végeztem egy összesítést az erzsébetvárosi és a hozzá tartozó öt szórványgyülekezetben feljegyzett temetésekről és keresztelésekről az elmúlt 13,5 esztendőre vonatkozóan. A számadatok megrendítőek. Összesen 127 személyt temettem, és 49-et kereszteltem. De a megkeresztelt fiatalokból is csupán 22-en maradtak helyben, és közülük mindössze tizenhárman beszélnek magyarul. Ha ilyen szempontból nézzük a statisztikákat, még szomorúbb a helyzet.
Makkay József, Krónika, 2021. január 17.
Fotó: Krónika
