Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Igehirdetések, előadások, elhangzott beszédek /

A Magyar Örökség Díjas Vasárnapi Iskola Mozgalom méltatása

„…az arra méltó Vasárnapi Iskola Alapítvány önkéntes szórványmentő szolgálata Magyar Örökség.”

A határon túli magyarok kettős állampolgárságára vonatkozó sikertelen magyarországi népszavazás, 2004. december 5-e után a nemzeti érzésű magyar társadalmban egy nagy fájdalomérzet, szinte össznemzeti szorongás következett. A kudarc után mély szégyenkezéssel, de széles társadalmi összefogással indulnak mozgalmak kezet nyújtani és könnyíteni a sérült lelkiismereten.

„A vasárnapi iskola mozgalom abból a felismerésből indult útjára, hogy a szórvány magyarság körében igen nagy szükség van a pedagógusok munkájának segítésére hétvégi foglalkozások keretében. A határon túli magyar gyerekek nagyrészt nem anyanyelvi környezetben töltik napjaik nagy részét, ez óhatatlanul az anyanyelv ismeretének megkopásához vezet.”

Ezekkel a sorokkal– a közismert és közkedvelt rádiószerkesztő, Benkei Ildikó, a mozgalom alapítója – kereken 10 éve, 2005. április 5-én tette közzé felhívását arról, hogy indul és határon túli szórványmisszióba készül a Vasárnapi Iskola Mozgalom, és ehhez munkatársakat keres. Benkei Ildikó nagy felismerése az volt, hogy a 2004. december 5-i szerencsétlen népszavazás után a magyar anyaország nemzeti érzelmű felelős állampolgárainak és a határ többi oldalán élőknek nem bezárkózni kell a sebeket nyalogatva, bűntudattal sopánkodni, bűnbakot keresni és egymásra mutogatni, hanem egymásért végzett felelős munkában kell helyrehozni az elkövetetett hibákat. Mert csak a másokért végzett szolgálat ment fel bűneinkből és hibáinkból. Irány tehát a legnehezebb sorsú anyanyelvi területek, irány a trianoni szórvány!

„A Vasárnapi Iskola mozgalom keretében tanárcsapatok indulnak kéthetente a határ közeli településekről az elszakított területek falvaiba, városaiba, hogy szombaton délután és vasárnap délelőtt foglalkozzanak a szórványban élő, meglehetősen nehéz sorsú gyermekekkel, hogy segítsék őket magyarságuk megőrzésében.”

Az „...önkéntes anyaországi pedagógusok célja, hogy délután néhány órában és vasárnap délelőtt az istentiszteletek rendjéhez igazodva képezzék a tanulókat, a magyar irodalom és nyelvtan, magyar történelem terén színesítve a tanulást sok-sok kézműves foglalkozással, ének- és tánctanulással. ”

A felhívás már akkor merész próbálkozásnak tűnhetett, kockázatokat is hordozott, mert mi lesz akkor, ha erre – a sokszor megviselt, elfáradt magyar pedagógus társadalom – közönnyel válaszol, vagy azzal, hogy „van nekünk gondunk, bajunk itthon is elég, mit kell nekünk a másokéval törődni?”! Szerencsére nem így történt. Újabb bizonyosságot nyertünk abban, amit eddig tudtunk: hogy a tanítói, oktatói hivatás gyakorlása lehet megélhetés, de a hivatásszerűen végzett önkéntes, önzetlen és anyagi jutalom nélküli munka másokért az már küldetés. És innen jön az öröm, elismerés, feltöltekezés.

A szép hitvalló indító sorok és az első évek után a mozgalomnak sikerült hivatalos jogi, alapítványi keretet is nyernie, ahol az alapító okiratban ugyanilyen szépen folytatódik a célok gondos számbavétele, kijelölése.

Az Alapítvány céljahatárokon túl élő magyar gyermekek oktatásának, a gyermekek magyar nyelv tanulásának fejlesztése és elősegítése, ehhez kapcsolódóan a gyermekek történelmi, irodalmi, földrajzi, művészeti és kulturális ismeretinek elmélyítése, illetve az ehhez szükséges anyagi eszközök biztosítása. E célok elérése érdekében az alapítvány felkutatja azokat a magyarországi tanárokat, akik elkötelezettséget éreznek a határon túli gyerekek magyar nyelvű oktatása iránt. Megszervezi a tanárok kiutazását a határon túli területekre. Megszervezi a gyereket tanítását, az ehhez szükséges oktatóhelyiségeket, biztosítja a tanárok számára a szükséges oktatási eszközöket. Megteremti az oktatáshoz és az ehhez kapcsolódó egyéb feladatokhoz szükséges anyagi eszközöket, továbbá ellát minden olyan feladatot, amely a céljai megvalósítása érdekében szükséges.”

A mozgalom oktatási gyakorlata és neve is régi hagyományt elevenít meg. Az iskolai vallásoktatás melletti hét végi hittanoktatást, vagy ennek hiányában az egyház keretei között végzett tanítói-nevelői munkát nevezik vasárnapi iskolának. Ennek lelki többlete már nem az iskola és padjainak rendje, szigora, hanem a szabadabb foglalkozás és tanulás, a pedagógusok számára is a tanítás szabadsága, a jobban kitárulkozó szeretet. Itt olyan ismereteket is anyanyelvi környezetben és közösségben lehet elsajátítani, amire az iskola nem mindig ad keretet és módot: játék, népi mesterségek, kézművesség és kézügyesség, énektanulás, diákszínjátszás, csoportos gyermekfoglalkozások, kirándulások és táborozások. Mindezekben egy kicsit szembe is kell menni a modern időkkel, mert a szabad foglalkozások napjainkra igen csak nehéz helyzetbe kerültek. A szülőnek, pedagógusnak, lelkésznek egyre reménytelenebb küzdelmet kell vívnia a gyermekeket magukba záró, rabszíjra fűző függőségekkel, az elektronika-függéssel, az átláthatatlan média zuhataggal.

A mozgalom a jelentkező pedagógusok önkéntes munkáján alapul, térítést nem kapnak érte. Költségeiket jó szándékú adományokból, pályázati pénzekből, önkormányzati támogatásból fedezik. Az elmúlt tíz év alatt 143 oktató vett részt a vasárnapi iskolai foglalkozásokban és jelenleg 50 körül vannak jelen folyamatosan az oktatási programokban. A mozgalom vezetői az első, kizárólagos erdélyi, partiumi és bihari szolgálatok után érezték, hogy tovább kell nyitni a többi trianoni terület, Felvidék, Kárpátalja és Délvidék fele is.

A Vasárnapi Iskola gyermekfoglalkozásai szorosan hozzákapcsolódnak a helyi magyar pedagógusok szolgálatához, és kölcsönösen kiegészítik egymást. Ez a testvéri segítésnek egy olyan egyedülálló példája, mely gyermekeket, közösségeket, pedagógusokat, gyülekezeteket, önkormányzatokat, vállalkozókat mozgat meg és kapcsol egybe a szeretet erejével. Egy elidegenült, elanyagiasodott és önzővé vált világban ezek a pedagógusok példát mutatnak az önzetlen testvéri szeretetből és szolgálatból. Meg is kapják érte méltó jutalmukat: aki hálás gyermek tekinteteket, boldog arcokat akar látni, jöjjön el egy-egy foglalkozásra. Mert a gyermek tekintete, a gyermek szeme soha nem hazudik. Onnan érkeznek vissza az egyértelmű jelek, onnan érkezik a missziót éltető hála.

Vasárnapi Iskola pedagógusai azok, akik feláldozzák hétvégüket, hogy a legnehezebb etnikai határhelyzetekben, a mi „létvégi hajránkban” (Sütő András kifejezése) segítségünkre siessenek, gyermekeket mentsenek. A Mozgalom példát nyújt abban is, hogy történelmi hibáink, mulasztásaink felett nem sopánkodni kell, hanem szeretetteljes munkával kijavítani, helyre hozni. A mozgalom tizedik éve testvéri kéznyújtással és a szeretet erejével bontja a hatalmi szóval teremtett trianoni határokat. Betemeti a népek közötti és politikai lövészárkokat, életet lehel az elszáradt csontokba, szeretettel tölt meg mindent, és elévülhetetlen érdemet szerez a nemzetegyesítésben. Amit nagyhatalmi erők, emberi kezek mesterségesen raktak közénk, azt csak a szeretet bonthatja el, az, amelyről Pál apostoltól tudjuk, hogy „mindent eltűr, mindent remél, mindent hiszen és megbocsát”. Mert aki határokat, szögesdrótokat bont, elszakadt területeket fűz egybe a szolgálattal, az sebeket gyógyít és összekapcsol nemzettesteket, falutól faluig, embertől emberig, gyermektől gyermekig, lélektől lélekig.

Lehet-e szebben és méltóbban ünnepelni a tíz éves évfordulót, mint azzal, hogy a Vasárnapi Iskola Mozgalom pedagógusainak munkája, önkéntes szórványmentő szolgálata az összetartozás, a nemzetegyesítő Magyar Örökség részévé válik. Azzal a bibliai biztatással kérünk áldást további munkájukra, hogy „megmarad a hit, remény, szeretet, e három, ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13, 13.)

Vetési László


Elhangzott a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, 2015. június 20-án, abból az alkalomból, hogy a Vasárnapi Iskola Alapítvány Önkéntes Szórványszolgálata Magyar Örökség Díjban részesült.

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Elhunyt Székely Józsefné Bereczki Gabriella, az utolsó verespataki magyar óvónő

Életének 86. évében elhunyt özv. Székely Józsefné Bereczki Gabriella (1934-2019) nyugalmazott verespataki óvónő. „Ne gyűjtsetek magatoknak...

Friss anyagok

Elhunyt Székely Józsefné Bereczki Gabriella, az utolsó verespataki magyar óvónő

Életének 86. évében elhunyt özv. Székely Józsefné Bereczki Gabriella (1934-2019) nyugalmazott verespataki óvónő. „Ne gyűjtsetek magatoknak...

feltöltve 9 napja

Örökségmustra Maros megyében - IV. rész

A Holttenger dokumentációs szórványprogram keretén belül idén folytattuk Maros megye épített kulturális örökségének, együttélési emlékeinek...

feltöltve 11 napja

Maros megye 30.

Magyar közösségek, építészeti értékek, közös múlt a Szabadi patak völgyében.

feltöltve 13 napja

Maros megye 29.

Történelmi utazás Szászrégentől Gödemesterházáig.

feltöltve 13 napja

Maros megye 28.

Magyar közösségek, építészeti emlékek, közös múlt a Felső-Maros mentén a Luc patak völgyében és mellékvölgyeiben.

feltöltve 13 napja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro