Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Interjúk /

„Marosvásárhelynek felelőssége van!”

Vetési László református lelkész, egyházi író, szórványkutató, szociográfus 1953. december 26-án született Székelyudvarhelyen. 1976-ban végzett a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. 1990-től szórványügyi előadó, az egyházkerület Szórványgondozó Szolgálatának vezetője. November végén Vetési László Szórványhelyzet–Szórványfeladatok címmel tartott előadást a várhegyi templomban megszervezett presbiter-szövetségi konferencián. Ez alkalommal kérdeztük azokról a feladatokról, amelyeket a marosvásárhelyi magyar közösségek kellene felvállaljanak a Mezőségen vagy más közeli helyeken szórványban élő magyar közösségek identitásának megőrzése érdekében.

A szórványosodás ellenszere

– Beszélgetés Vetési László református szórványlelkésszel, szórványkutatóval –

– Mennyire van jelen a szórványprobléma Marosvásárhely környékén?
– Tudjuk, hogy Marosvásárhely több arcú etnikai régió találkozási és ütközési pontján fekszik. A Közép-Maros, a Nyárád, a Kis-Küküllő völgye magyar, a Kelet-Mezőség, a Székely Mezőséget leszámítva részben magyar és erősen szórvány. A Maros völgye Ludasig átmeneti nyelvi régió és erőteljes szórvány. Ott, ahol tömbben él együtt a magyarság, nincs nagy veszély, de érdekes módon ott, ahol már nagyon elfogyott, ott „már” nem jelent „veszélyt” a többség számára. A harc a kiegyensúlyozottabb vidékeken folyik, mint például Marosvásárhely, Szászrégen vagy Marosludas. Vásárhely az egész erdélyi magyarság küzdelmeinek kiemelt frontvárosa lett. Jól látszik ez olyan jelképek megtörésében, rombolásban, mint például a kétnyelvűség kiegyensúlyozottsága, a „felirat-háború”. Egyfelől a városon belül, másfelől a magyar jellegű falu-gyűrűben: Jedden, Szentkirályon, Szentannán, Koronkán folyik a térfoglalási verseny. De Marosvásárhelynek mindig küldetése is volt, és ma felelőssége van a térség magyarsága és magyar szórványainak irányába is! Azt azonban meg kell érteni, hogy minden etnikai sérülésre, fájdalomra a másokon, a környékbeli mélyszórványokon való segítés öröme és sikerélménye a gyógyír.

Vigyáznunk kell anyanyelvünk tisztaságára!

– Mit tehetnek a belső szórványosodás ellen az egyének?
– Elsősorban vigyáznunk kell anyanyelvünk tisztaságára! Ezt elkezdhetjük már akkor, ha magyar nyelvű tévéadókat nézünk, magyar nyelven használjuk telefonunkat, számítógépünket. Mert itt kezdődik a szórvány, amikor a legintimebb eszköztáramat, életvitelemet átadom egy másik kultúrának. Legtöbbször tiszta kényelemből, unalomból. Itt már elindulunk a lejtőn! Ugyanilyen fontossága van annak is, amit úgy szoktunk megfogalmazni: „minden magyar gyermek járjon magyar iskolába.” Van egy hibás mentalitás a magyar szülők körében, éspedig az, hogy a gyermek jobban tud érvényesülni az életben, ha például román iskolába jár. Ez tévedés. Szerintem a térvesztés kritikus, az asszimiláció előszobája a hibás iskolaválasztás. Egy másik gond a családalapítás. Ma Erdélyben négy házasságból egy vegyes. A szülők megítélése szerint „jó partit kell kötni”, a többi nem fontos. A mi programunk azt hirdeti: Magyar fiúnak, magyar lányt! Keress magadhoz hasonlót! De ehhez igen nagy a közösségszervezők felelőssége, elsősorban az egyházaké. Alkalmat kell teremteni az anyanyelvi kiscsoportok létrejöttéhez. Sajnos a fiatalok ma az utcán, a szórakozóhelyen, munkahelyen, interetnikus környezetben ismerkednek, ami nem a legmegfelelőbb környezet a „belső” párválasztáshoz.

– Mit tehetnek az intézmények a szórványosodás ellen?
– Két évtizede hangoztatom, hogy ha akarat lenne hozzá, a Mezőséget mint szórványokat Marosvásárhelyről és Kolozsvárról kiindulva igen sikeresen meg lehetett volna erősíteni. 50–50 kilométer lefedése jutott volna egy-egy városnak, az itt élő ezernél több értelmiségnek. Ez lett volna a pedagógusok, a lelkészek, az egyetemisták feladata. Nem értem, miért nem történt ez meg erőteljesebben, ez a testvéri kéznyújtás és cselekvés.

„A művelődési életet ki kell szállítani a falvakba!”

– Hogy mit lehetne tenni? Elsősorban az anyanyelvet, az igehirdetéssel a bibliai szót és ennek közösségi élményét, a művelődési életet ki kell szállítani a falvakba! A tanítók, tanárok, lelkészek hétvégeken megszervezhetnék a közösségi életet, ösztönzők lehetnének a délutáni, hétvégi oktatásban. A vásárhelyi színház, a színjátszó csoportok 1989 előtt még rendszeresen kijártak szórványvidékre, a legkisebbekre gondolok természetesen, és volt kevéske pénzük is hozzá. A Maros Művészegyüttes fő hivatási területe volt a Mezőség is. Cseh Judit például végigénekelte a Mezőséget, Széllyes Sándor végig rigmusolta, az együttes „megtáncoltatta” a keveseket is, erőt sugárzott, bizakodást és reményt. Ma ezt miért nem lehet? Napjainkban is az együtteseink, színjátszóink „törpe-csapatokat” hozhatnának létre, gyülekezeti házakban, templomokban is előadható frappáns műsorral. Kíváncsi lennék, mikor volt utoljára Ölyvesen vagy Uzdiszentpéteren, Tusonban vagy Kissármáson, a madarasi tanyákon magyar jellegű művelődési „törpe”esemény.

– Kérem, soroljon fel pozitív szórványsegítő példákat.
– Nagy felelőssége van az önkormányzatoknak, az egyháznak is a szórványosodás elleni harcban. De hála Istennek, vannak bőven marosvásárhelyi és környékbeli pozitív szórványsegítő példák. Fel kell sorolnom néhányat, megérdemlik az érintettek, de elnézést is kérek, ha sokan kimaradnak. A vásárhelyi Mezőség-járást 1989 után Kövesdi Kiss Ferenc tanár kezdte, aki a Mezőség lelkiismereteként utazott, szervezett, felhívta a figyelmet mindenre, amit látott. Fülöp G. Dénesné nagytiszteletű asszony negyedszázada van jelen a Mezőségen is, és nem csak a nagycsaládosok, gyermekek, a rászorulók segítésében, de minden szeretetszolgálati misszióban. Egy éve adtunk hálát Mezőszengyelen annak, hogy a bergenyeiek, a panitiak áldozatából és néhány vállalkozó támogatásából megszépült a Debreczeni László által tervezett templom. Ugyanez a „csoda” történt meg Mezőpagocsán is Mezőtóháton is. Dicséretes a kissármási Molnár házaspár marosszentkirályi gyermekotthonának szórványprogramja is, Szabó Izolda mezőmadarasi tiszteletes asszony két évtizedes közösségépítő szorgoskodása. A végére hagytam a nagy és összmagyar összefogás egyik legszebb példáját, az „Angyalok a Mezőségen” karácsonyi csomagakciót, melyet az Erdélyi Magyarokért Egyesület önkéntesei, Bálint László elnök irányításával szerveznek és amely a Belső-Erdély időseit, magányosait karácsonyi figyelemmel öleli át, immár a negyedik esztendeje.

– Hogyan lehetne megmenteni a lelkész nélküli parókiák épületeit?
– Vannak arra is pozitív példák, hogy egy-egy nagyobb egyházközség testvérgyülekezetévé fogad egy-egy szórványgyülekezetet, és minden lehetséges módon támogatja. Például templomkarbantartásban, gyermekprogramban vagy karácsonyi csomagok összeállításban. Üres parókiáink, visszakapott felekezeti iskoláink épületeibe egy-egy vásárhelyi nevezetes történelmi iskola ifjúsága, gyülekezeti ificsoport tanulmányi házat hozhatna létre, Nagyölyvesen, Oláhdellőn, Feketén, vagy épp Mezőbándon. Ugyanakkor ifjúsági találkozók szervezésével, a más gyülekezetek ilyen jellegű alkalmainak látogatásával ismerkedési lehetőséget is teremthetnek a fiatalok részére. A nagyobb közösségek fiataljai induljanak szórványba romosodó templomokat, bozótokban elsüllyedő magyar temetőket, nemesi sírokat kitakarítani. Így megérezhetik az együtt segítés katartikus erejét. Vannak tehát sikeres példák, és ezeket folytatni, bővíteni kell. A szórvány és a Mezőség Marosszék egészére, de valamennyiünk lelkiismeretére van bízva.

Nemes Gyula, Központ, 2015. december 4.

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Elhunyt Székely Józsefné Bereczki Gabriella, az utolsó verespataki magyar óvónő

Életének 86. évében elhunyt özv. Székely Józsefné Bereczki Gabriella (1934-2019) nyugalmazott verespataki óvónő. „Ne gyűjtsetek magatoknak...

Friss anyagok

Elhunyt Székely Józsefné Bereczki Gabriella, az utolsó verespataki magyar óvónő

Életének 86. évében elhunyt özv. Székely Józsefné Bereczki Gabriella (1934-2019) nyugalmazott verespataki óvónő. „Ne gyűjtsetek magatoknak...

feltöltve 9 napja

Örökségmustra Maros megyében - IV. rész

A Holttenger dokumentációs szórványprogram keretén belül idén folytattuk Maros megye épített kulturális örökségének, együttélési emlékeinek...

feltöltve 11 napja

Maros megye 30.

Magyar közösségek, építészeti értékek, közös múlt a Szabadi patak völgyében.

feltöltve 13 napja

Maros megye 29.

Történelmi utazás Szászrégentől Gödemesterházáig.

feltöltve 13 napja

Maros megye 28.

Magyar közösségek, építészeti emlékek, közös múlt a Felső-Maros mentén a Luc patak völgyében és mellékvölgyeiben.

feltöltve 13 napja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro