Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Interjúk /

Sorsunkban hasonlítunk

Július első napjaiban, a Volga bal partján elterülő Mariföld fővárosában zajlott a X. Nemzetközi Finnugor Világkongresszus, amelyen 18 ország több mint 600 tudósa, nyelvészek, régészek, néprajzkutatók vettek részt. Erdélyt, az itt élő magyarságot, Vetési László, a kolozsvári protestáns teológia szórványügyi előadója egyedül képviselte. Ő mesélt az ott megélt tapasztalatairól.

Élménybeszámoló a X. Finnugor Világkongresszusról

Vetési László nagy hasonlóságokat vélt felfedezni az erdélyi szórványvidékek és az orosz sztyeppéken élő finnugorok helyzete között– A finnugor kongresszusokra általában szakemberek járnak és ez így is van rendjén. Én kakukkfiókaként, de egy érdekes történet során kerültem a csapatba. Az egyik főszervező Szij Enikő professzorasszony, a finnugor tanszék vezetője javaslatára kerültem oda egy közös szórványkötetnek a kapcsán, ami azért volt érdekes, mert a professzorasszony is, jómagam is párhuzamot véltünk felfedezni a kihalóban lévő finnugor kisnépek és a veszélyeztetett erdélyi szórványvidékek lakóinak helyzete között. Nekem ezért volt nagyon érdekes ez a konferencia. Nem is annyira finnugor-kutatási értelemben, hanem összehasonlítási alapot találtam a szórványvidékeken tapasztalt identitás-elemzéshez. Számomra ez egy reveláció volt, hogy felismertem azt, milyen helyzetben vannak a finnugor népek az orosz birodalomban.

– Milyen újdonságok hangzottak el a konferencián a finn-ugor rokonságra vonatkozóan?
– A kongresszusok általában, és főleg egy ilyen majdnem nyolcszáz személyes kongresszus, ahol a legmagasabb szinten képviseltetik magukat azok az államok, ahol ma finnugor népek élnek, szóval ezek protokolláris jellegűek. Négy köztársasági elnök jött el, kezdve Medvegyev orosz elnökkel, aki házigazdaként óriási biztonsági intézkedések súlyával volt jelen, Sólyom Lászlóval, illetve az észt és a finn elnökkel, tehát nagyon sok a protokoll elem, a kongresszusi elem. A műhelymunka nem itt folyik. Ez egy nagy találkozás, ahol népviseletbe öltöznek a hantik, a mansik... Hát a lívek már nem tudnak népviseletbe öltözni, mert összesen két lív él még. És ezek voltak a legdöbbenetesebb találkozások azokkal a népekkel, amelyek már ezer alatti lélekszámúak és gyakorlatilag elkezdték a visszaszámlálást. Tehát a nagy kérdések nem itt hangzanak el. Zárónyilatkozat van, többnyire megismétlődnek a zárónyilatkozatok szövegei. Számomra szomorú tanulság volt az is, hogy majdnem összehasonlíthattam bármelyik itteni szórványkonferencia zárónyilatkozatával, amely azzal kezdődik, hogy milyen vezetésnek, milyen hatalomnak, milyen politikumnak milyen felelőssége volna abban, hogy a veszélyeztetett kisebbség vagy népcsoport megmaradjon. Akár mi is írhattuk volna ezeket a zárónyilatkozatokat. Többnyire az orosz birodalom felé szóló elvárások hangzottak el, de hát tudjuk, hogy a kérdés ennél sokkal bonyolultabb. Nem csak arról van szó, hogy milyen jogokat kapnak, vagy nem kapnak elsősorban az orosz birodalomban élő népek, hanem arról, hogy mi a természetes asszimiláció, mi a természetes élettérnek a megszűnése. Hiszen tudjuk, ezek nomád, pásztorkodást folytató népek, akik halászatból, és a rénszarvas-vadászatból élnek, és ez az élettér állandóan szűkül. Láthattuk a képeket, hogyan foglalják el az olajmezők ezeket a területeket, hogyan lesz a hanti vadászból olajmunkás vagy éppen az olajból élő megalázott, kisemmizett albérlő, hiszen a saját területén a sátra mellett ott van a fúrótorony. Tehát a modernizációs problémákkal szemben teljesen tanácstalanul áll a finnugor világ. Mert hogyan alkalmazkodunk? Úgy hogy bezárkózunk, nem nyitunk, vagy a nyitással együtt engedünk a nagy beolvasztásnak.

Hány finnugor népcsoport él ma az orosz birodalom területén?
– Én ezt így szám szerint megmondani nem tudom. Szerintem a kutatók is csak becslik azt a harminc-negyven népcsoportot. Itt most huszonkilencen voltak jelen, de köztük olyanok is, mint például a lív képviselő Észtországból, aki azzal kezdte a felszólalását, hogy én vagyok a lív nép fele, merthogy összesen ketten vannak még akik beszélik e nyelvet, akárcsak az általam írt mezőségi riportban, melyben a megszólaló magyar ember azt mondta magáról, hogy én vagyok a gyülekezet... Tehát nagyon nehéz meghatározni, nagyon sok a változat a finnugor nyelvekben is és ezért ma is vitatkozik a kutatói társadalom azon, hogy mikortól tekinthető egy nép nyelve önálló nyelvnek vagy nyelvjárásnak. De nem is ez az igazi kérdés. Hanem az, hogy a nagy szétszórtságban, nagy területen, az autonóm köztársaságokon belül is kisebbségben élnek többnyire. Csupán egy vagy két köztársaság van, ahol többségben van az illető népcsoport. És az orosz nemzetiségi hozzáállás teljesen megváltozott az utóbbi öt-hat-hét évben: elkezdődik sajnos az autonóm területek felszámolása. Már a hanti-mansi területet sem így nevezik, hanem hozzáteszik a Jugra tartományt és akkor lassan el fog maradni az autonóm terület és az autonómia látszata is.

Milyen nyelven folynak ezek a kongresszusok?
– A kongresszusoknak, mint a finnugor népeknek is a közvetítő nyelve az orosz. Nagyon erős a nyelvváltás, nyelvcsere, nyelvromlás. Ugyanazokat az alapelemeket sorolhatjuk fel, mint itt. Négy alapnyelvre fordították különben a felszólalásokat. Többek között magyarra, hiszen negyven magyar képviselő volt jelen. Tehát anyanyelvünkön hallgathattuk, de a beszélgetések nagy része világnyelveken, illetve oroszul folyt.

Gáspár-Barra Réka, Nyugati Jelen, 2008. július 14.

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Elhunyt Székely Józsefné Bereczki Gabriella, az utolsó verespataki magyar óvónő

Életének 86. évében elhunyt özv. Székely Józsefné Bereczki Gabriella (1934-2019) nyugalmazott verespataki óvónő. „Ne gyűjtsetek magatoknak...

Friss anyagok

Elhunyt Székely Józsefné Bereczki Gabriella, az utolsó verespataki magyar óvónő

Életének 86. évében elhunyt özv. Székely Józsefné Bereczki Gabriella (1934-2019) nyugalmazott verespataki óvónő. „Ne gyűjtsetek magatoknak...

feltöltve 9 napja

Örökségmustra Maros megyében - IV. rész

A Holttenger dokumentációs szórványprogram keretén belül idén folytattuk Maros megye épített kulturális örökségének, együttélési emlékeinek...

feltöltve 11 napja

Maros megye 30.

Magyar közösségek, építészeti értékek, közös múlt a Szabadi patak völgyében.

feltöltve 13 napja

Maros megye 29.

Történelmi utazás Szászrégentől Gödemesterházáig.

feltöltve 13 napja

Maros megye 28.

Magyar közösségek, építészeti emlékek, közös múlt a Felső-Maros mentén a Luc patak völgyében és mellékvölgyeiben.

feltöltve 13 napja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro