Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Jegyzetek /

Csodák pedig vannak a Mezőségen!

A Kis-Szamos, Füzes és mellékpatakai, a Szamos menti dombság is – így örököltük az önsiratást, úgy tapasztaljuk és panaszoljuk – a romokról és emlékekről szól. Van itt még valami remény? Vannak, akik még keményebben fogalmaznak. Lehet és érdemes itt valamit cselekedni? Több mint félszáz romos magyar templomunk áll majdnem üresen, gazdátlanul, ahonnan kihalt a magyar szó. Számtalan harangláb, papilak, nemesi kúria küszködik itt az enyészettel, a többség romboló türelmetlenségével. Helyükben honfoglaló pagodás „vadonatúj-műemlék” „beszerikák” és kolostorok emelkednek. Több helyen már bizánci tornyokban raboskodnak magyar harangjaink, vagy fogolyhangon kelnek versenyre a „tóákák” fakapácsolásával. Széthordott udvarházaink belső kincsei, bútorai, évszázados könyvek, bibliák, faragott kövek idegen fosztogatóknál várják a valamikori hazaérkezést. Pusztakamarástól Mezősámsondig.

Mit lehet itt tenni?

Szamosújváron, Válaszúton és környékén több mint húsz éve mégis csoda történt. Kisdiákok énekével, táncával kezdődött minden, a daloló és megtáncoltatott test szabaddá tette a rabszíjra fűzött lelket, társat talált, nyomában pedig testvéri közösség született. Mert ez a régió mégis biztató, lelkesítő üzenetű. A Mezőség: éneklő, táncoló bölcső. Emitt nem messze a hagyományőrzés gyökereit adó „Szék városa”, amott Kallós Zoltán szülőföldje, Füzes mente, Válaszút, ahonnan legnagyobb élő folkloristánk elindult a feltáratlan kincsű Mezőséget bejárni és adósságokat törleszteni.

Itt ne volna munka, itt ne volna remény?

A tánc a teljes szabadság. Csodák pedig ezért is vannak a Mezőségen.

*

Amit a Téka Alapítvány húsz év alatt megvalósított, az tulajdonképpen nem más, mint egy veszni látszó régió, közösség szabadság-tánclépése, hogy megmaradjon. Töretlenül és nagy csalódások nélkül, következetesen szolgálva. Egy értelmiségi megkeseredésekkel, megfáradásokkal tele világban. És ennek a titka az, hogy felismerte: alulról, már a gyermek legelső, bizonytalan tipegésével le kell rakni a Kányádi féle „mozdulat-ország” és léleképítés alapkövét. Apró kis lépésekkel is lazul a rabkötél a lábainkon, lehullanak a megkötözöttség bilincsei, a gyűlölt szolgaláncok. Aki megtette az első lépéseit, az már felépítheti a közös jövőt. Ami ma egy tánclépés, az holnap iskolaközpont. Ami ma egy táncmozdulat, az holnap jövendő.

Balázs Bécsi Attila is messziről jött Szamosújvárra szolgálni, teremteni. Nélküle sosem lett volna „gerlahidai csoda” és körülötte hozzálelkesülő alkotó csapat, de ő sem tehetett volna szinte semmit az őt felcsomagoló gyergyószéki szülőföld nélkül. A székelyföldi származás számára is küldetés volt; feladat és tettekre ösztönző kötelesség maradt. Mert minden attól függ, hogy mivel indultunk el otthonról, mi van a tarisznyában! Hogyan osztjuk be és miként osztogatjuk? Attilának a Szamos vidékéig – ameddig a végtelenbe ellát a tekintet és az alkotó erő, lelkesedés – eddig volt kijelölve otthonról az elemózsiája. Itt kell élnie, szolgálnia, csendesen, hallgatagon, már-már „székely-egyszavas”an. Mert a szó elszáll, de a tánc és a diákotthon közösségélménye, az iskolaközpont, a léleképítés megmarad.

Sokan tudjuk, nem könnyű intézményeket álmodni itt, a Szamosvölgy, Mezőség, Tóvidék határán, Erdély legtöbbet szenvedett vidékein. Mert az intézményteremtéshez ember kell a gáton. A Mezőség is, mint annyi és annyi erdélyi táj, erősen értelmiség-szomjúhozó vidék. Alig tudta feldobni, tanulni-elbocsátani, visszahívni nagyjait. Kicsiny, rogyadozó jobbágyportákból vagy az erdélyi nagybirtok gazdag szegényeinek pusztuló udvarházaiból, szerény palotáiból és kunyhóiból mégis jöttek a nagyok. De a Mezőségnek alig volt ereje fiait kinevelve hazavárni, itthon tartani. A legnagyobbak elmentek, és sokan felejtettek, vagy távolról szolgálták hazafele a reményt. Itt még mindig nagyon nagy cselekvés-, értelmiség-ínséges időkben élünk, ahol az éldegélők éhezik és szomjúhozzák a tetteket. Adventre várnak, hátha valaki a nagy dolgokat megteszi, megcselekszi helyettük. (De sajnos, az önjáratott életűek fáradnak el a leghamarabb. Talán abban, amit nem tettek meg.)

*

Intézményeket teremteni ezen a Mezőség és Szamosháton nem könnyű dolog. A szülő, a pedagógus, az intézményteremtő is tudja, milyen nehéz ma ezernyi többségi kínálat kísértése közepette versenyre kelni a gyermekekért. A magyar értelmiségnek itt kemény örökséggel, évszázados megkövesedésekkel kell szembe szállni. Meg kell vívni a harcot a közönnyel, asszimilációval, beidegződésekkel. A szülők és gyermekeik szájában is botlik a magyar szó, darabokra törnek a szavak. Két nyelv között félúton szinte már egyiket sem beszélik. Ők sem tudják már, hogy két kultúra közötti hontalanságban hová is tartoznak, és kikötni sem tudnak a nyelvek senkiszigetén. De a legárvábbak azonban mégis csak a legfiatalabbak: a magyar közösség és szó fogytával, roggyant szavúak, „nu înțeleg”, „nustyu” hangúak gyermekeink, fiataljaink, akik árván néznek felénk és szeretetre várnak. A többség bódító hangjától szédült tudatlansággal, a mikolai misztérium erejével, hová térden csúszva, tétlenül csodát várva elzarándokol a mezőségi magyar is. És meg kell küzdeni a „jobban érvényesül a gyermek” tévhitével, meg kell törnie a többség idegenbe csábító varázsát.

És ott, ahol már azt sem bírjuk megtartani, amink van, a Téka-csapat arról álmodott, amit Földes Károly a 30-as évek Mezőségén így kiáltott szét a világba: életet akarok a romok felett. Csodák pedig vannak, ebben az intézményszegény, megkeseredő értelmiségű világban is. Fel lehet építeni valamit, először odabenn, a lélek mélyén, majd a dalban, a táncmozdulatokban, aztán ezzel épül minden odakinn is tovább. És ekkor megtörténik a csoda: anyanyelvileg már-már teljesen elsüllyedt családok emelik fel tekintetüket Válaszút és Szamosújvár fele. Meghallják legszebb dalainkat, táncmozdulatokra indul a lélek, helyére lel az elcsúszott hangsúly és hív a hívó szó. Kallós Zoltán több ezernyi dalának életműve mezőségi szirén-ének lett a Kis-Szamos és Füzes mentén, melynek csábítását nem lehet visszautasítani. Szépen szóló magyar dallal helyére talál a lélek és a szív is hozzá igazul.

Itt, Szamosújvár környékén minden úgy teremtettek, ahogy illik. Minden kisebbségi dolgaink táncrendje szerint történt: előbb énekeltek, aztán táncoltak a Tékában, és ezek után szinte természetes, hogy magyar iskolába kell járni. Így lett teljesen átölelve, a legnagyobb szeretettel átkarolva a Mezőség ezernyi gondja. Aki ma dalra fakad, az holnap táncra perdül, és a zenei anyanyelv után magyar anyanyelvű oktatást is óhajt magának. Így jöhet a gyógyulás is. Ami ma dalom, holnap táncom, iskolám, barátom, hitvestársam, otthonom, nemzetem. Így épült fel a Téka-család is honfoglaló nemzetséggé.

Szamosújvár és Válaszút pedig ikertestvérekként és nem vetélytársakként nőttek ki a Szamos völgyi magyarságunk szűkölködéséből, anyanyelvi-oktatási ínségből. Mindketten a táncoló, éneklő közösség örömélményéből.

A Téka csapat és család azt is felismerte, hogy zenés-táncos együttlétnél és a népi értékek felkarolásánál, sőt, már „csak” a magyar oktatásnál sem lehet megállni. Szinte mindennel kell foglalkoznia. Önálló magyar iskola megszervezésére, bentlakásépítésre, az anyanyelvi oktatás teljes otthonteremtésére is szükség van. Sőt, még ennél sokkal nagyobb felelősség nehezedik annak a vállára, aki fel szeretné karolni egy tájegység népét. El kell jutni a vidékfejlesztéshez, felnőttképzéshez, családterápiához, szülők iskolájához, gazdaság-, művelődés- és közösségtervezéshez, a népi mesterségek újraoktatásához hisz a rábízott táj népe gondjainak nagy részére is megoldást is nekik kell nyújtaniuk, ha jövőt akarnak. Aki itt intézményt teremt, annak e tájakon vissza kell adnia a kisebbségi másság értemét, hasznát és méltóságát. Aki itt cselekszik, annak egyetlen lelkesítő, szülő-meggyőző fegyvere marad, hogy szembeszállhasson az árral: felmutatni az értékeket, a gyermek jobb sorsának reményét. És ez a Tékának sikerült.

Akar csodát látni a kedves olvasó? Induljon Válaszútra és Szamosújvárra.

*

A saroktéka akkor telik meg élő lélekkel, ha a használatban megmozdulnak, élnek rajta a tányérok, korsók, ha mozdul a lélek is és megtelik élettel körülötte a ház. A Téka él, mert szolgálatban van: nem áll üresen-holtan a mezőségi sarokban élettelenül. Őrzi mindazt, ami a legnagyobb kincs: a gyermek, a megmaradás, a jövő. Csodák pedig vannak. Ott, ahol négy-öt magyar összehajol.

Tánccsoportként, táncházként indult, ma már életforma, a tékások népes családja. Annak a hitnek boldog hírnöke, hogy ami ma még egy dal, egy táncmozdulat, holnap család, otthon, felemelt öntudatú faluközösség, örvendező nemzetség és boldog nemzet.

A Téka „megtáncoltatta” az asszimilációt, a nyelvromlást, megtáncoltatta a Mezőséget, a hitetlenkedést. Honnan ehhez ennyi erő, ennyi lelkesedés, újító lelemény? A folytatáshoz és az ezerszeri újrakezdéshez?

A gyermekek, ifjak mosolya, hálás tekintete.

Erre és a folytatásra adja az Úr éltető, oltalmazó áldását.

Vetési László


Megjelent a Balázs-Bécsi Attila (szerk.): A táncháztól a nemzeti intézményig. 20 éves a szamosújvári Téka Alapítvány és a Kaláka Néptáncegyüttes című emlékkötetben. (Szamosújvár, 2013, Idea Plus, p. 9-11)

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Megújulóban a verespataki református templom

Megújulóban van a verespataki református templom is. A három magyar templomos Verespatak templomait lassan-lassan sikerül felújítani.

Friss anyagok

Műemlékké nyilvánították az Urmánczy-kastélyt

Hároméves bürokratikus eljárás után az örökösök kezdeményezésére műemléki besorolást kapott a maroshévízi Urmánczy-kastély. A család...

feltöltve 11 napja

Megmutatják, hogy léteznek a segesvári magyarok

Három éve még kevesen hitték, hogy Segesváron a várban vagy a köztereken mutathatják meg a magyarok egy róluk szóló kulturális fesztivál ...

feltöltve 1 hónapja

Ünnen a maroshévízi reformátusoknál: megújult a közösség temploma

Különleges ünnepnap volt július első vasárnapja Maroshévíz reformátusai számára: a szórványgyülekezet 124 éves templomának megújulását...

feltöltve 1 hónapja

Máramarossziget egyetlen magyar utcával maradt

A hetven éve még magyar többségű településen csak a múlt a városalapítóké.

feltöltve 2 hónapja

Tanuld újra az anyanyelvet!

Dél-romániai magyaroknak indít magyar nyelvtanfolyamot egy kolozsvári egyesület.

feltöltve 2 hónapja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro