Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Jegyzetek /

„Lelkembe gyűjtögettem a szép drága igéket…” – Jegyzetek imahetek útjai közben.

Az imahetek, az év elejétől szinte véget nem érően foglalják el egyházi életünk két hónapját, és sodorják templomba híveinket. Böjtfő vasárnapjáig, vagy még azután is.

Valljuk meg, népünk nagyon szereti az imaheteket. Az ezzel járó izgalmakat, mozgást, frissülést, az estéről estére hívogató rendszeres istentiszteleteket. Az egymásra épülő ige- és üzenetláncokat, az igehirdetések dinamikáját. Az imahét mozgalmas gyülekezeti ünnep. Ezzel új lélekgyújtás, új erő, lendület érkezik a közösségbe.

Legtöbb helyen lelkészek vándorolnak, s fogadják kölcsönösen egymást, de van, ahol a lelkész távoli vendég előadókkal igyekszik gyülekezete lelki életét frissíteni. (Vannak helyek, ahol a helyi lelkész egyedül szolgálja végig a hetet gyülekezetében. De vannak szomorú helyek is, nem is kevesen: ahol évek óta nincs is imahét. Csodálkozom az egyházi főhatóságok és a gyülekezetek türelmén.)

Istentisztelet Cegőtelkén

Aki pedig ezen a télen igehirdetési körutakra vállalkozott (mint jómagam is, már túl a 30 imaheti szolgálaton), annak bizony fel kellett készülnie a nehézségekre. Nem csak az utak minőségével és az időjárási viszonyokkal, de nem ritkán a mínusz 15 fokos hideggel is meg kellett megharcolnia. De meg kell birkóznia egy másik nagy gonddal: az istentiszteleti-liturgiai zűrzavarral is. Én már évek óta gyakorlati tudnivalók, „megkérdezett dolgok listájával” érkezem a gyülekezetekbe, hogy ne érjen nagy meglepetés. De még így is beugrik egy-egy baki. Lássuk csak a visszatérő kérdéseket. Régi vagy új énekeskönyv? Mit énekel a gyülekezet? Régi, új vagy átszerkesztett magán (helyi) az ágenda? Régi vagy új a Miatyánk? Palástos és szószéki-e a szolgálat? A helyi lelkész palástja talál-e neked, vagy vinned, autóba, táskába be kell gyúrnod a magadét? Ha csak egyet is elfelejtesz megkérdezni, könnyen megbotolhat a szolgálatod. Ha ezekre nincs válaszod, minden lehetséges, szükséges segédanyagokkal feltarisznyálva kell érkezned. Gondoljunk csak bele – a Királyhágó szélén már a váradi énekeskönyvet is oda kell csomagolnod, a régi erdélyi és az új „egyetemes” mellé. (Szinte úgy érkezel szolgálni, mint a hagyomány szerint Bethlen Gábor a csatába, akiről azt mesélik, hogy külön szekérrel vitték nyomába az olvasnivaló könyveket.)

A szószéket is előre meg kell nézni, ahogyan ezt tanították, mert ha elfelejti a helyi lelkész, könnyen felébredsz arra, hogy alig látszol ki belőle. Vagy te is alig látsz valamit. Vagy uram bocsá', a szószéki „papemelő hídlás” miatt fejed mélyen eltűnik a hangvetőben. Vagy ami még ennél is rosszabb: fejedet a szószéki villanykörte forrósítja. Vagy fejed teteje éri a hangvetőt és megroggyanva, megkucorodva, meghajtott térd alázatával kell prédikálnod. Sok templomban az igehirdető hangerejének a duruzsolva melegítő, sok helyen igen zajos ventillátorok hangjával kell megbirkózni. Meleg vagy hideg, mennyire fűtött a templom? Nagykabát, vagy kiskabát? Ha ezt is elfelejted, vagy megfagysz, vagy hőguta kerülget, hátadon izzadtságcseppek csatornáznak alá, miközben mínuszokban érkeztél a templomig.

Meglepetésben pedig még így is bőven lehet része az utazónak: ha a helyi lelkész palástja a horgasinadig ér, rajtad mulat a gyülekezet. Vagy húzod magad után, mint egy menyasszonyi ruhát.

A régi és egyetemes református énekeskönyvek, az énekek és kántorok az idén is próbára tettek. „Ezt mük nem tudjuk”, mondja a kántor, és én már tudom, hogy nem a gyülekezet, hanem ő nem tudja. (Honnan is tudná? Becsületes melósként vagy nyugdíjasként keresi kenyerét, és ez kántorság csak önkéntes áldozata egyházának. Így is szép áldozat.) A legtöbb „újénekeskönyves helyen” az a válasz, hogy az „újból a régi énekeket énekeljük”, sok helyen régi korál kíséretével. Az egyik helyen „készen kapom” a kiválasztott énekeket. „Új énekeskönyvet használunk, de melléje írtam a régi számát is.” – mondja. Én figyelmetlen voltam, reflexből bemondom így: újat majd a régit. És látom, hogy értetlenül keresgél a gyülekezet. Kiderült, hogy a régit írta elől. Elkezdődik a tisztázó párbeszéd a szószék, az orgonakarzat és a papi szék között. Mindez persze, istentisztelet közben. A másik helyen a kántor fejből diktálja, hogy mit énekeljünk és mondja a számokat is. Leírom neki és magamnak, szerencsére a kezdősorokat is. Bediktálom, és látom, hogy nem talál. Most mi lesz? Újabb tisztázó párbeszéd: az éneket száma vagy a szövege szerint énekeljük?

Még volt egy kellemetlen kalandom, hadd valljam be ezt is bűnbánattal. Volt olyan hét, hogy naponta úton voltam, és ki sem ürítettem az autót, hisz az éjjeli hazaérkezés után reggel indulni kellett tovább. Ott maradt minden szükséges dolog a csomagtartóban. Hát bizony az egyik gyülekezetben megjártam. Késtem a megérkezéssel, és templomba menés előtt nem maradt időm arra, hogy a textushoz jelzőt tegyek. Az éjjeli fagyban az autóban pedig átnedvesedett a Bibliám, lapjai összekeményedtek és egyben nyíltak meg. Hát bizony a derekas ének három versszaka nem volt elég, hogy a textust kilapozzam. Fejből pedig nem akartam elmondani. Mit volt mit tenni, „egy kis türelmet kértem”, miközben a textust állva várta a gyülekezet, amíg a nedves lapok között igémre rátaláltam. Na – gondolhatták a hívek – ez is sokat készülhetett. (Remélem, az igehirdetés meggyőzte őket az ellenkezőjéről.)

Volt sok kedves meglepetésem is. Pöttöm kis fiúcska érkezik, és mondja, ő a kántor. Nézem, hogy lába nehezen érhet le az orgonaszékről. Írnám ki neki az énekeket, de nagy határozottan megállít: „nem szükséges előre leírni, hisz úgyis be tetszik diktálni”. Nemde?”! Döbbenetemre a gondnok válaszol: „zeneiskolás a fiúcska, és vakáción van. Mindent kívülről tud. Érte tettük erre a hétre az imahetet.” Lehet, hogy néhány év múlva ő lesz egyházunk nagy orgonaművésze.

Újősi gyermekek

Láttam sok-sok, rogyásig megtelt templomot, de nagy gyülekezetben üresen tátongó padsorokat is. Főként a férfiak felől. Láttam olyat, ahol többen voltak jelen, mint a teljes gyülekezet: mert jöttek a magyarul értő románok is. Láttam sok-sok gyermeket, fiatalt. Hadd emeljem ki név szerint a Beszterce megyei Újőst, ahol a zsúfolt templomban 40 gyermek egy teljes padsort megtöltött. Igehirdetés után valamennyien lelkesen énekeltek. Ritka dolog és nagy ünnep manapság ilyet látni. Egy másik helyen a templomajtóban a búcsú-kézfogáskor kedves bűnbánó dialógust hallok a lelkész és egy asszony között: „a tegnap nem láttam, Lenke”. „Jaj tiszteletes úr, megvallom, hogy megkísértett a televízió, és a szériált nem tudtam otthagyni. Nagyon szégyellem magam.” Az egyik kis szórványgyülekezetben ilyen szépen vallott valaki erről a hétről, a maga mezőségi nyelvén: „minden öste jüttek a papak, felemeltek szép igéket, kibontakoztatták a bibliát, és alyan szép szóbeszédeket tartattak…” Egy másik faluban a vasárnapi záró istentisztelet után mondta egy asszony: „én ebből az imahétből élek, tiszteletes úr. Lelkembe egy héten át összegyűjtöttem a szép drága igéket, és egész éven át minden bajomban ezek jutnak eszembe.”

A kalandok között is az Isten tiszteletének, a szolgálatnak áldott alkalma az imahét. „Muszáj abbahagyni, nem lehetne még folytatni?” – kérdezték az egyik gyülekezetben? – „Dehogynem – mondta a lelkész – csak nehogy szégyenben maradjunk és kevesebben legyünk.” És a következő héten folytatták. A hívek seregének nagy örömére.

Így lesz az imahét áldássá, ha nem csak néhány nap, hanem egy egész esztendő.

Vetési László


Megjelent a Harangszó és az Üzenet 2011. márciusi számában.

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Megújulóban a verespataki református templom

Megújulóban van a verespataki református templom is. A három magyar templomos Verespatak templomait lassan-lassan sikerül felújítani.

Friss anyagok

Műemlékké nyilvánították az Urmánczy-kastélyt

Hároméves bürokratikus eljárás után az örökösök kezdeményezésére műemléki besorolást kapott a maroshévízi Urmánczy-kastély. A család...

feltöltve 11 napja

Megmutatják, hogy léteznek a segesvári magyarok

Három éve még kevesen hitték, hogy Segesváron a várban vagy a köztereken mutathatják meg a magyarok egy róluk szóló kulturális fesztivál ...

feltöltve 1 hónapja

Ünnen a maroshévízi reformátusoknál: megújult a közösség temploma

Különleges ünnepnap volt július első vasárnapja Maroshévíz reformátusai számára: a szórványgyülekezet 124 éves templomának megújulását...

feltöltve 1 hónapja

Máramarossziget egyetlen magyar utcával maradt

A hetven éve még magyar többségű településen csak a múlt a városalapítóké.

feltöltve 2 hónapja

Tanuld újra az anyanyelvet!

Dél-romániai magyaroknak indít magyar nyelvtanfolyamot egy kolozsvári egyesület.

feltöltve 2 hónapja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro