Voltunk, vagyunk, leszünk?!...

A Magyar Kultúra Napja Aradon

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le, fejezte be Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.
Az ünnepi esten a nézőtért megtöltő közönség előbb állva hallgatta végig Sinkovits Imre előadásában (hangfelvételről) a Himnuszt. Ezt követően a Cosmin Puican vezette Transilvanien Quintet vonósötös az alkalomhoz illő összeállításban Weiner Leó-, Liszt-, Johann Strauss-, Bartók-, Erkel Ferenc-, Kálmán Imre-, Vittorio Monti- és Brahms-műveket szólaltatott meg – a közönséget megragadó, ihletett előadást többször is vastaps jutalmazta. Bognár Levente alpolgármester, az est védnöke, az RMDSZ Arad megyei elnöke köszöntő beszédében az együttünneplés fontosságát emelte ki az önazonosság megőrzésében, egyben köszönetet mondott azoknak a civilszervezeteknek – mint amilyen a Kölcsey Egyesület is! –, amelyek olyan kulturális küldetést teljesítenek, töltenek meg tartalommal, amelyre nincs közpénz. Meg kell mutatnunk a többségi polgártársainknak, hogy kultúrát teremtettünk és teremtünk, hogy voltunk, vagyunk és leszünk – hangsúlyozta.

A 2004 óta átadásra kerülő Kölcsey-díj 2011-es kiírásának „befutói” Pávai Gyula (posztumusz) és Éder Enikő.

Pávai Gyula, a Kölcsey Egyesületet 1990 januárjában újraalakító elnökének, Arad díszpolgárának életpályáját Ruja Ildikó méltatta, többek között, kiemelve: „Pávai Gyula kiemelkedő kulturális szervező munkája évtizedeken át alakította az aradi magyar szellemi életet. A Kölcsey Egyesület újjászervezőjeként, elnökeként, majd tiszteletbeli elnökeként sokrétű és értékes munkát végzett azért, hogy városunk kulturális élete felpezsdüljön. Gyümölcsöző kapcsolatokat épített ki hazai és határon túli magyar kulturális szervezettekkel, bekapcsolva ezzel Aradot a magyar kultúra áramkörébe. Nemcsak aradi szerzők helytörténeti tárgyú és szépirodalmi műveit gondozta, hanem saját írásaival is kultiválta a könyv szeretetét. A Havi Szemle című szépirodalmi folyóirat főszerkesztőjeként biztatta írásra az aradi tollforgatókat, és teremtett számukra fórumot a publikáláshoz. A Kölcsey Színpaddal meghonosította, rendezőként maga is művelte a magyar nyelvű diákszínjátszást Aradon, és társulataival szép sikereket aratott országos és nemzetközi fesztiválokon. Elhivatott pedagógusi munkájának gyümölcseként több színművészt, tanárt, művelt értelmiségit adott nemcsak az aradi, de az erdélyi magyarságnak is.” A tavaly áprilisban elhunyt Pávai Gyula díját fia, Pávai Zoltán vette át, aki köszönő szavaiban azt kívánta az Egyesületnek: a Kölcsey-díj őrizze meg értékét, amelyet minden kitüntetett megtiszteltetésként vesz át.

Az aradi Kölcsey Egyesület díját a szabályzat szerint olyan személyek kaphatják meg, „akik tevékenységükkel hozzájárulnak az aradi magyarság identitásának megőrzéséhez, gyarapításához, szellemi és épített örökségének megőrzéséhez, kisközösségek építéséhez, illetve, akik az egyletet támogatják ebbéli munkájában”. A szabályzatnak azonban van egy megszorítása: nem kaphat díjat olyan személy, aki tisztséget tölt be az Egyesületben. Ez a magyarázata annak, hogy Pávai Gyula mindeddig kimaradt a díjazottak sorából, lévén a Kölcsey Egyesület elnöke, majd haláláig annak tiszteletbeli elnöke.

Éder Enikő laudációját Nótáros Lajos mondta el, aki azt emelte ki, hogy a sok, színpadot koptató közül a most kitüntetett az igazi színészek különös társaságához tartozik. Erről meggyőződhettek már az aradiak, és nemcsak az aradiak. És annak ellenére, hogy hivatalosan a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésze, mély, tudatosan átélt kapcsolat fűzi az aradi magyar színjátszáshoz. Erős és törékeny, határozott és bizonytalan – egyszóval vívódó típus, amely szomjúhozza az elismerést, a támogatást és a szeretetet – összegzett a méltatás, hozzáfűzve: nem lehet véletlen egybeesés, hogy egyszerre kap Kölcsey-díjat a művésznő azzal, aki elindította a világot jelentő deszkákra. Éder Enikő meghatottan és szerényen úgy értékelte, hogy az elismerés azoké is, akik segítették a munkáját az Aradi Kamaraszínházban. Pávai Gyulát tanárának, mesterének nevezte, aki elindította pályáján. A Kölcsey Egyesületnek ugyanakkor azt kívánta, hogy a továbbiakban is folytassa munkáját névadója szellemében.
A díjazottak díszoklevelet és egy bronz emlékplakettet (Dinnyés László budapesti képzőművész munkája) kaptak. Az ünnepi est zárásaként Kozsik József „...füstbe ment terv...” című zenés Petőfi-estjét tekinthették meg a jelenlévők.

A vasárnapi ünnepség mintegy előzeteseként pénteken délután a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében tartotta idei első bemutató előadását a Kölcsey Diákszínpad: a közönség Lewis Carroll Alice Csodaországban című darabját láthatta Faragó Zénó feldolgozásában és rendezésében. A díszterem lehetőségeit jól kihasználva, a cselekményt a mai valósághoz igazítva, a helyzetek és a szöveg adta humorlehetőségeket kihasználva, jó alakításokat látva, elgondolkodhattunk azon: mennyit segíthet a jó szándék az önkényuralomban?

A címben – lehet – kissé provokatívan kérdőjeleztem meg a jövőnket. Egy dolog azonban biztos: ha mi, magunk nem cselekszünk – tehetségünkhöz, lehetőségeinkhez mérten – önazonosságunk megőrzése érdekében, a harmadik szó hamarosan már el is maradhat...

Kiss Károly, Nyugati Jelen, 2012. január 23.