Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Szórványtallózó / Bihar megye / Tamáshida /

Majorság lakja az Árpád-kori templomot

Amikor megérkeztünk a tamáshidai portára, elállt a lélegzetünk. No nem azért, mert eleddig nem tudtuk, hogy a nagyvilág tele van furcsaságokkal, hanem azért, mert ott állt előttünk a múltunk a maga teljes gyönyörűségében, mégis lerongyolódva, megtépázva.

Róza néni és párja, Türkösi Sándor épp reggelizett, amikor olyan 1 óra tájt bekopogtattunk hozzájuk. Azonnal be is tessékeltek, a meglepetésnek nyoma sem látszott az arcukon. Kíváncsiskodó turistacsoport ugyanis rendszeresen érkezik a házukhoz, amelynek udvarán egy 11–12. századi római katolikus templom maradványai jelentik az idegenforgalmi attrakciót. Pedig az egykoron németek lakta várost, Tamaschdot, a mai Tamáshidát egyáltalán nem könnyű megközelíteni.
„Három éve régészeket láttunk vendégül, aranykincseket kerestek, de nem találtak” – világosított fel szívélyesen Sándor bácsi, a páratlanul értékes hajlék őre. Noha igazolványt nem kért a magukat archeológusnak nevező személyektől, meg van győződve afelől, hogy az illetők igazat mondtak neki, hisz autóval érkeztek a városból.
Később újabb kutatók vertek sátrat a Türkösi-portán. A csapat néhány uborka fejében túrta fel a veteményeskertet, nem kis eredménnyel: a föld alól ugyanis számos emberi csontváz került elő. Kétségkívül ők alkották a múzeum által terepre küldött csapatot. Ez abból állapítható meg, hogy több napig tartózkodtak a helyszínen, a feltárás befejezését követően pedig a betemették gödröt. Szakszerű munkájuknak tulajdoníthatóan jelenleg nyoma sincs annak, mit rejt maga alatt a tamáshidai humusz. A sírokon ma paradicsom, petrezselyem, óriástök terem.

Mivel az udvaron kifeszített kötélen száradó konyharuháktól, fehérneműktől alig látunk valamit a templomból, amelynek csúcsát kereszt helyett gólyák koronázzák, megkérjük a házigazdát, engedje meg, hogy közelebbről is megnézhessük a középkori építményt. A drótkerítésen túl belépünk a hajóba. Pontosabban a már nem létező hajó helyén létesített baromfiudvarra, ahol halálra riadt tyúkok, libák röppennek szét, iszkolnak be hol a szentélybe, hol az omladozó torony alatti boltíves zugba. A felháborodott, nyugalmában megzavart majorság koncertje a szomszédban lakó disznókat is felkavarja: ők is hangos tiltakozásba kezdenek.

„Gyermekkoromban már megvolt, és ugyanígy nézett ki, nem hinném, hogy a törökök húzták volna fel” – mondta a nyolcvanadik életévéhez közeledő Türkösi bácsi, miközben idegenvezető gyanánt megsétáltatott a közel ezer esztendős templom köré szerveződő birtokán. Úgy emlékszik, azóta csupán a vakolat hullott le a falakról, no meg a bronzkereszt meg a tető a csonka toronyról. Hogy a kereszt hová lett, azt nem tudja, elvégre csupán ötéves lehetett akkor. Szerinte az oroszok és németek bombái, lövedékei okozták a repedéseket a falban, valamint a lyukakat a homlokzaton a második világháború idején.
„Az öreg Ardelean Péter nem szerette, hogy bejárunk ide, nem is nagyon engedte meg” – idézte fel hajdani élményeit a volt vasutas. A telket 1990-ben vette meg házastól Ardeleantól 50 ezer lejért, tehát elég drágán. Azért esett a választása épp a templomos területre, mert az akkoriban betegeskedő édesanyja a hajlék közelében lakott. Amúgy Róza nénit, a feleségét kimondottan idegesíti a romos épület. Egyfelől azért, mert folyton váratlan látogatók állítanak be hozzájuk, másfelől pedig sok a baj vele. A bozótot nemrég ritkította meg Sándor bácsi. Ám arra a kérdésre, miért nem tette ezt meg hamarabb, ha már évek óta az övéké a parcella és a rajta magasodó, romos templom, nem válaszol. Magyarázatra az asszony készteti azzal, hogy kijelenti: a telek, amin a hajlék áll, nem az övéké, hanem az államé, és ne firtassuk, miért nevel ő más területén szárnyasokat, mert egyedül az ő dolga, mit csinál, és mit nem. A férfi leinti, és a telekkönyvi bejegyzésre tereli a szót, fenntartva: igazoltan ők a tulajdonosok. „A hatóság örvendjen, hogy kiirtottam a sok gizgazt. Ha én nem lennék, és nem vágtam volna ki a töviseket, már régen belepték volna a templomot” – hangsúlyozta büszkén.

A férfi a Nagyváradig, illetve az Aradig vezető alagutat és az üveghintó történetét is elmesélte. Míg a műemlék alatti alagút bejáratát állítólag megtalálták, a járművet az uraság, Lipthay Frigyes báró eresztette le a szovjetektől való félelmében a pincébe... Ez az a pont, amelyen összegabalyodnak a szálak. Nem derült ki ugyanis, melyik pincébe. Megemlítendő: a Lipthay család abban a kastélyban lakott, amelyből még egy szög sem maradt meg, és amelyről Türkösiék fenntartják, az is az ő kezükbe került telken magasodott, ezért van tele az udvaruk régi tégladarabokkal. Végül is mindegy, mivel a mesélő szerint a hintó darabokra tört. A kötél ugyanis, amelynek segítségével le akarták ereszteni a mélybe, elszakadt...
A legendaszerű sztorit az 1922-ben született Szilágyi Sándor helyi lakos is valósnak véli, noha nem nevezheti magát szemtanúnak. A kastély nem a teljes épségében, fényében sosem látott templom mellett állt, hanem néhány száz méterrel arrébb. Továbbá az sem igaz, hogy az ingatlan a báróé volt. Az eredeti tulajdonosnak Bors volt a családneve, és grófi rangot viselt. A lórántfalvai (ma Lovrin, Temes megye) származású Lipthay felesége, Lázár-Bors Margit révén jutott be az előkelő házba, amit később eladott a sógorának, mivel öregségére visszatért a Bánságba. Az idős Bors báró Pestre költözött. Szilágyi Sándor, akit tornácos otthonában látogattunk meg, ennyit volt képes felidézni, a Tamáshidát érintő háborús frontvonalra, a lövöldözésekre pedig csak töredékesen emlékszik.

A templom Árpád-kori voltát Pázmány Attila református lelkész is megerősítette. Tőle hallottuk azt is, hogy a honfoglalásig visszavezethető Tamáshidán (Pontus Thomae, Tamaschd[a], Tamásd[a], Tamáshida, Tămaşda) a középkorban jelentős német ajkú lakosság élt. A mocsaras erdőháti település valamikori fontosságát támasztja alá az írott forrásokban szereplő 50-60 mészárszék üzemeltetése is, valamint az 1540. évi országgyűlés. A 16. században azonban már magyarok lakták a települést, a románok száma a két világháború között nőtt meg – tájékoztatott részletekbe menően az ifjú teológus.

Ergo: ha a lakosság nem is, a román és gótikus jegyeket magán viselő római katolikus istenháza mind a tatár pusztítást, mind a törökvészt, mind pedig a rendszerváltozások sodrását átvészelte. Azt, hogy pontosan mikor és miként (egy vagy több szakaszban) épült, illetve hogy mikor sérült meg, csak egy átfogó falvizsgálat következtében lehetne megállapítani – fejtette ki kellő komolysággal Pázmány. A tiszteletes egyébként tervbe vette a városból községgé, községből pedig jelentéktelen faluvá sorvasztott Tamáshida monográfiájának az elkészítését. „Azt hiszem, érthető, miért nem törődött senki a templom állagmegóvásával, miért vonakodnak a restaurálásától mindmáig az illetékesek. Mert a hajlék kizárólag a mi itteni múltunk még élő tanúja” – következtetett az elöregedett Tamáshida valódi közösségé kovácsolásán fáradozó lelkipásztor.

A műemlék felújítása, megmentése végett legutóbb Lőrincz Lóránd volt tamáshidai tiszteletes tett lépéseket. Egy neves anyaországi alapítványhoz nyújtott be pályázatot, pénzt, támogatást kérve a projekt megvalósításához. Az ügyet a bizottság lesöpörte asztaláról. A lelkész most az Arad megyei Vadászon (ma Vânători) szolgál.

Gurzó K. Enikő, Reggeli Újság, 2005. augusztus 3.

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Maros megye 18.

Magyar közösségek, építészeti emlékek, közös múlt a Kis-Küküllő völgyében.

Friss anyagok

Váralmás: Almás vagy Dezső vára

A várat autóval lehet a legkönnyebben megközelíteni Bánffyhunyadon keresztül, majd Váralmás községből fél órás sétával érhető el. Vonattal...

feltöltve 4 napja

Váralmás

feltöltve 4 napja

Presbiteri találkozó Monóban

2017. november 19-én a Szilágy patak és az egyesült Szamos völgyeinek határán, a "szilágysági Máramarosban" fekvő Monóban tartottuk az év...

feltöltve 4 napja

A megmaradás üzenete: felavatták a felújított küküllővári református templomot

A Fehér megyei Küküllőváron vasárnap hálaadó istentisztelet keretében felavatták a magyar állam támogatásával felújított, Árpád-kori...

feltöltve 4 napja

Szolgálat a "végeken", ahol egyre ritkább a magyar szó

Példaértékű szolgálatot teljesít a „végeken” Bokor Csongor és Hollanda Tímea: két lelkes fiatal, akik a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaiként...

feltöltve 5 napja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro