Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Szórványtallózó / Bihar megye / Tamáshida /

Majorság lakja az Árpád-kori templomot

Amikor megérkeztünk a tamáshidai portára, elállt a lélegzetünk. No nem azért, mert eleddig nem tudtuk, hogy a nagyvilág tele van furcsaságokkal, hanem azért, mert ott állt előttünk a múltunk a maga teljes gyönyörűségében, mégis lerongyolódva, megtépázva.

Róza néni és párja, Türkösi Sándor épp reggelizett, amikor olyan 1 óra tájt bekopogtattunk hozzájuk. Azonnal be is tessékeltek, a meglepetésnek nyoma sem látszott az arcukon. Kíváncsiskodó turistacsoport ugyanis rendszeresen érkezik a házukhoz, amelynek udvarán egy 11–12. századi római katolikus templom maradványai jelentik az idegenforgalmi attrakciót. Pedig az egykoron németek lakta várost, Tamaschdot, a mai Tamáshidát egyáltalán nem könnyű megközelíteni.
„Három éve régészeket láttunk vendégül, aranykincseket kerestek, de nem találtak” – világosított fel szívélyesen Sándor bácsi, a páratlanul értékes hajlék őre. Noha igazolványt nem kért a magukat archeológusnak nevező személyektől, meg van győződve afelől, hogy az illetők igazat mondtak neki, hisz autóval érkeztek a városból.
Később újabb kutatók vertek sátrat a Türkösi-portán. A csapat néhány uborka fejében túrta fel a veteményeskertet, nem kis eredménnyel: a föld alól ugyanis számos emberi csontváz került elő. Kétségkívül ők alkották a múzeum által terepre küldött csapatot. Ez abból állapítható meg, hogy több napig tartózkodtak a helyszínen, a feltárás befejezését követően pedig a betemették gödröt. Szakszerű munkájuknak tulajdoníthatóan jelenleg nyoma sincs annak, mit rejt maga alatt a tamáshidai humusz. A sírokon ma paradicsom, petrezselyem, óriástök terem.

Mivel az udvaron kifeszített kötélen száradó konyharuháktól, fehérneműktől alig látunk valamit a templomból, amelynek csúcsát kereszt helyett gólyák koronázzák, megkérjük a házigazdát, engedje meg, hogy közelebbről is megnézhessük a középkori építményt. A drótkerítésen túl belépünk a hajóba. Pontosabban a már nem létező hajó helyén létesített baromfiudvarra, ahol halálra riadt tyúkok, libák röppennek szét, iszkolnak be hol a szentélybe, hol az omladozó torony alatti boltíves zugba. A felháborodott, nyugalmában megzavart majorság koncertje a szomszédban lakó disznókat is felkavarja: ők is hangos tiltakozásba kezdenek.

„Gyermekkoromban már megvolt, és ugyanígy nézett ki, nem hinném, hogy a törökök húzták volna fel” – mondta a nyolcvanadik életévéhez közeledő Türkösi bácsi, miközben idegenvezető gyanánt megsétáltatott a közel ezer esztendős templom köré szerveződő birtokán. Úgy emlékszik, azóta csupán a vakolat hullott le a falakról, no meg a bronzkereszt meg a tető a csonka toronyról. Hogy a kereszt hová lett, azt nem tudja, elvégre csupán ötéves lehetett akkor. Szerinte az oroszok és németek bombái, lövedékei okozták a repedéseket a falban, valamint a lyukakat a homlokzaton a második világháború idején.
„Az öreg Ardelean Péter nem szerette, hogy bejárunk ide, nem is nagyon engedte meg” – idézte fel hajdani élményeit a volt vasutas. A telket 1990-ben vette meg házastól Ardeleantól 50 ezer lejért, tehát elég drágán. Azért esett a választása épp a templomos területre, mert az akkoriban betegeskedő édesanyja a hajlék közelében lakott. Amúgy Róza nénit, a feleségét kimondottan idegesíti a romos épület. Egyfelől azért, mert folyton váratlan látogatók állítanak be hozzájuk, másfelől pedig sok a baj vele. A bozótot nemrég ritkította meg Sándor bácsi. Ám arra a kérdésre, miért nem tette ezt meg hamarabb, ha már évek óta az övéké a parcella és a rajta magasodó, romos templom, nem válaszol. Magyarázatra az asszony készteti azzal, hogy kijelenti: a telek, amin a hajlék áll, nem az övéké, hanem az államé, és ne firtassuk, miért nevel ő más területén szárnyasokat, mert egyedül az ő dolga, mit csinál, és mit nem. A férfi leinti, és a telekkönyvi bejegyzésre tereli a szót, fenntartva: igazoltan ők a tulajdonosok. „A hatóság örvendjen, hogy kiirtottam a sok gizgazt. Ha én nem lennék, és nem vágtam volna ki a töviseket, már régen belepték volna a templomot” – hangsúlyozta büszkén.

A férfi a Nagyváradig, illetve az Aradig vezető alagutat és az üveghintó történetét is elmesélte. Míg a műemlék alatti alagút bejáratát állítólag megtalálták, a járművet az uraság, Lipthay Frigyes báró eresztette le a szovjetektől való félelmében a pincébe... Ez az a pont, amelyen összegabalyodnak a szálak. Nem derült ki ugyanis, melyik pincébe. Megemlítendő: a Lipthay család abban a kastélyban lakott, amelyből még egy szög sem maradt meg, és amelyről Türkösiék fenntartják, az is az ő kezükbe került telken magasodott, ezért van tele az udvaruk régi tégladarabokkal. Végül is mindegy, mivel a mesélő szerint a hintó darabokra tört. A kötél ugyanis, amelynek segítségével le akarták ereszteni a mélybe, elszakadt...
A legendaszerű sztorit az 1922-ben született Szilágyi Sándor helyi lakos is valósnak véli, noha nem nevezheti magát szemtanúnak. A kastély nem a teljes épségében, fényében sosem látott templom mellett állt, hanem néhány száz méterrel arrébb. Továbbá az sem igaz, hogy az ingatlan a báróé volt. Az eredeti tulajdonosnak Bors volt a családneve, és grófi rangot viselt. A lórántfalvai (ma Lovrin, Temes megye) származású Lipthay felesége, Lázár-Bors Margit révén jutott be az előkelő házba, amit később eladott a sógorának, mivel öregségére visszatért a Bánságba. Az idős Bors báró Pestre költözött. Szilágyi Sándor, akit tornácos otthonában látogattunk meg, ennyit volt képes felidézni, a Tamáshidát érintő háborús frontvonalra, a lövöldözésekre pedig csak töredékesen emlékszik.

A templom Árpád-kori voltát Pázmány Attila református lelkész is megerősítette. Tőle hallottuk azt is, hogy a honfoglalásig visszavezethető Tamáshidán (Pontus Thomae, Tamaschd[a], Tamásd[a], Tamáshida, Tămaşda) a középkorban jelentős német ajkú lakosság élt. A mocsaras erdőháti település valamikori fontosságát támasztja alá az írott forrásokban szereplő 50-60 mészárszék üzemeltetése is, valamint az 1540. évi országgyűlés. A 16. században azonban már magyarok lakták a települést, a románok száma a két világháború között nőtt meg – tájékoztatott részletekbe menően az ifjú teológus.

Ergo: ha a lakosság nem is, a román és gótikus jegyeket magán viselő római katolikus istenháza mind a tatár pusztítást, mind a törökvészt, mind pedig a rendszerváltozások sodrását átvészelte. Azt, hogy pontosan mikor és miként (egy vagy több szakaszban) épült, illetve hogy mikor sérült meg, csak egy átfogó falvizsgálat következtében lehetne megállapítani – fejtette ki kellő komolysággal Pázmány. A tiszteletes egyébként tervbe vette a városból községgé, községből pedig jelentéktelen faluvá sorvasztott Tamáshida monográfiájának az elkészítését. „Azt hiszem, érthető, miért nem törődött senki a templom állagmegóvásával, miért vonakodnak a restaurálásától mindmáig az illetékesek. Mert a hajlék kizárólag a mi itteni múltunk még élő tanúja” – következtetett az elöregedett Tamáshida valódi közösségé kovácsolásán fáradozó lelkipásztor.

A műemlék felújítása, megmentése végett legutóbb Lőrincz Lóránd volt tamáshidai tiszteletes tett lépéseket. Egy neves anyaországi alapítványhoz nyújtott be pályázatot, pénzt, támogatást kérve a projekt megvalósításához. Az ügyet a bizottság lesöpörte asztaláról. A lelkész most az Arad megyei Vadászon (ma Vânători) szolgál.

Gurzó K. Enikő, Reggeli Újság, 2005. augusztus 3.

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Farnas - Kalotaszeg gyöngyszeme

2018. február 18-án, böjtfő vasárnapján Farnason jártunk. Igét hirdetett a beszolgálást ellátó Bálint Ferenc nyugalmazott inaktelki lelkipásztor....

Friss anyagok

Az Erdély kapujának tekintett erődítmény - Déva vára I.

Déva megyei jogú város, Hunyad megye székhelye. A Maros bal partján, Gyulafehérvártól hatvanöt kilométerre délnyugatra, Aradtól százötven...

feltöltve 2 napja

Prázsmár - A Barcaság legjelentősebb templomerődje

Prázsmár Brassótól szűk húsz kilométerre, északkeletre fekszik. Először egy 1235-ből származó oklevél 1270-es másolatában Prasmar néven,...

feltöltve 4 napja

Prázsmár

feltöltve 4 napja

Erdély legrégebbi településének vára és templomai - Barcazrozsnyó II.

Erdély legnagyobb parasztvára Barcarozsnyón található. Mai formájában a város szász lakossága építette ki a XV. században és Báthori Gábor...

feltöltve 4 napja

Erdély legnagyobb parasztvára - Barcarozsnyó I.

Barcarozsnyó Brassótól szűk húsz kilométerre délnyugatra, a Vidombák-patak partján, a Törcsvári-szoros bejáratánál fekszik. Nevének végső...

feltöltve 29 napja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro