Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Szórványtallózó / Fehér megye / Abrudbánya /

Félszáz magyar Abrudbányán – ott lenni, ahol kevesen vannak

A történelem viharos, időnként magyarellenes eseményei, az olykor ezrek életét követelő vérengzések és az ebből fakadó tömeges elköltözések ellenére úgy tűnik: a hatezres lélekszámú Fehér megyei Abrudbányán egyre nagyobb igény mutatkozik a románok és a magyarok közötti békés viszony mélyítésére.

Magyarok és románok együtt tanulnak magyarul

Nem pusztán együttélésről van itt szó, hiszen az asszimiláció jelentős méreteket öltött az elmúlt évek, évtizedek folyamán, a vegyes házasságok pedig oly mértékben elterjedtek, hogy a városban mára már Gábor Ferenc református lelkész családja az egyedüli, amelynek minden tagja magyar. Az Abrudbányai és Verespataki Magyar Kulturális Egyesület szervezésében havi két alkalommal tartanak magyarórákat a településen, ezeket az ott élő magyarok és románok egyaránt látogatják. Egymás kultúrájának megismerésére is szolgált az egyesület és a helyi református egyház által szombaton megrendezett adventi találkozó.

Magyarórás csoport a kétnyelvű tábla alattHárom napig fűtötték előtte az abrudbányai református templomot, de megérte: a kinti őszies időjárás ellenére kellemes levegő fogadta szombaton délután a közelről s távolról érkezőket, magyarokat és románokat egyaránt, akik adventi találkozóra gyűltek össze az istenházában. Az Abrudbányai Református Egyház, valamint az Abrudbányai és Verespataki Magyar Kulturális Egyesület által szervezett eseményen kórusműveket és kántákat adtak elő a meghívottak – a nagyenyedi református egyházmegye lelkészkórusa, a bucsonyi gyermekkórus, az abrudbányai ortodox férfikórus –, adventi és karácsonyi énekeket hallhattunk Szilágyi Zsolt gyulafehérvári származású, jelenleg Sepsiszentgyörgyön élő énekes tolmácsolásában, s a találkozó a nagydisznódi Remus Henning orgonaművész minikoncertjével zárult. Hangulatos műsora közben a művész azt is elárulta, hogy nagyon jó, 6 regiszteres orgonát tudhatnak magukénak az abrudbányaiak, ezt azonban érdemes lenne még jobbá tenniük, s ki tudja, ha kellőképpen megbecsülik, idővel csodákat érhetnek el vele. Henning felajánlotta, hogy amennyiben a közösség is egyetért, jövő tavasszal visszatér, és jótékonysági koncertet ad a templomban, hátha összegyűl egy kis pénz a munkálatok elkezdésére.

Üzlethelyiségek veszik körül a város központjában lévő református templomot

A Jelenések könyvéből vett részlet – „Ímé eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit” – felolvasása után az adventről szólt igehirdetésében Gábor Ferenc helyi református lelkész hangsúlyozta: az advent olyan ünnep, amelyben múltunkat szemléljük, de általa a jövőnkre, ezzel együtt pedig Krisztus második eljövetelére is tekintünk. Bárócz Huba, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese is köszöntötte az egybegyűlteket, és a mostanihoz hasonló nagyszabású rendezvényeket kívánt az abrudbányaiaknak, Isten áldását kérve munkájukra.

Kegyetlenségek 1784-ben és 1849-ben

A 18. és 19. század egyaránt viharos eseményeket hozott az Abrudbányán és Verespatakon élők számára: 1784-ben román parasztok pusztítottak errefelé, akik legyilkolták a magyarok többségét, majd 1849-ben, miután Hatvani Imre szabadságharcos őrnagy megtámadta Avram Iancu csapatait, a románok ismét bosszút álltak a magyarokon. Mintegy ezer embert öltek meg, akik pedig életben maradtak és tehették, jó messzire elmenekültek a városból. Ekkor vált a földdel egyenlővé a 17. században épített református templom is, s 1850-re a város 4200 lakosából alig 700 volt magyar. A történtek után sokak számára nem volt már egyértelmű az Abrudbányára való visszaköltözés, hiszen gyakorlatilag mindent elölről kellett volna kezdeniük, egyházi, polgári és családi vonatkozásban egyaránt. Az 1890-ben, alig egy év alatt felépített református templom arról tanúskodik, hogy ennek ellenére sokan, mintegy 500-an hozták meg az áldozatot: visszatértek szülővárosukba, így 1910-ben már 1500 magyar élt itt.
Trianon és a második világháború után ismét sokan elhagyták Abrudbányát, ma már a város 6000 fős lakosságának pusztán 1 százaléka magyar, ebből 46 személy református. Kb. 20 katolikus él még Abrudbányán, Verespatakon pedig 80, az ő esetükben azonban – Gábor Ferenc református lelkész elmondása szerint – az utóbbi mintegy 100 év során úgy alakult, hogy a vallásuk jóval fontosabbnak bizonyult magyarságuk megőrzésénél. Az idősebbek között persze akadnak még, akik tudnak magyarul, de nem szívesen használják a nyelvet, valamikor talán hátrányos megkülönböztetés érte őket, s nem szeretnék, ha ez megismétlődne.

„Mindenki más vegyes házasságban él”

– Mi vagyunk az egyetlen református család, amelynek valamennyi tagja magyar, mindenki más vegyes házasságban él, vagy abban született – magyarázza a széplaki születésű Gábor Ferenc, majd hozzáteszi: az ‘50-es években bezárták az utolsó magyar oktatási intézményt is Abrudbányán, így akik itthon maradtak, román tannyelvű iskolába kellett járjanak, román szellemiségben nőttek fel. Mindezek által pedig szép lassan ők is a többség nyelvét kezdték használni, és a vegyes házasságok is egyre gyakoribbak kezdtek lenni. A lelkipásztor 2001 szeptemberétől szolgál a településen, akkoriban a gyülekezet 46 tagot számlált. Tíz év alatt nagyjából sikerült megtartani ezt a létszámot: 2004-ben és 2005-ben érezhető volt egyfajta szaporodási hullám, az ő családjukban is ekkor született meg a két gyerek, az idei hat temetés azonban újból kiegyenlítette a mutatókat. Verespatakon már csak 1 református él, a 80 év körüli Rózsika néni, akihez a téli időszak kivételével havonta egy alkalommal jár ki.

Elegünk van a mészárlásokból, építenünk kell

Gábor Ferenc református lelkész tíz éve szolgál a gyülekezetbenAz asszimiláció tekintetében is részint hasonlít a jelenlegi helyzet a tíz évvel ezelőttihez Abrudbányán, jó hír viszont, hogy a helyi egyház és az Abrudbányai és Verespataki Magyar Kulturális Egyesület szervezésében több olyan program és esemény zajlik mostanság, amely a magyar nyelv, a magyar kultúra megismerését és népszerűsítését célozza. Elsősorban a gyermekekre gondolva, akiknek helyben nincs lehetőségük magyarul tanulni, indították el a Magyar órák Abrudbányán elnevezésű programot. Kopenetz Loránd gyógyszerész, a 2007-ben megalakult, jelenleg mintegy száz tagot számláló Abrudbányai és Verespataki Magyar Kulturális Egyesület elnöke újságolja, hogy erre a legbüszkébbek, hiszen a városban élő magyarok mellett, akik nem tanulhattak anyanyelvükön, a románok is előszeretettel látogatják havonta két alkalommal a nyelvórákat.
– Nekik általában van valamilyen kötődésük a magyarokhoz: felmenőik, családtagjaik magyarok voltak, vagy a Verespatakon működő turisztikai irodában dolgoznak, és emiatt van szükségük a nyelv ismeretre, vagy pedig üdülni járnak át Magyarországra. Nagyon szeretnek például Hajdúszoboszlóra és Gyulára kirándulni, jól érzik ott magukat – részletezi Kopenetz, majd hozzáteszi: ezeken a magyarországi településeken mindenhol kétnyelvű táblák fogadják, aligha állnak elő olyan helyzetek, mint Erdély egyes területein. Az egyesület idén júniusban immár második alkalommal szervezte meg az Abrudbányai Magyar Közösség Napját, amelyen a magyar, a román és a szász kultúra egyaránt előtérbe került, s jó sok bográcsgulyást és bálmost fogyaszthatott a több mint 1000 résztvevő.
– A románokkal az évek során sikerült jó viszonyt kialakítanunk, amelynek a megőrzésére is oda kell figyelnünk. Az ő támogatásuk nélkül nem nagyon kerülhetett volna sor például a magyar közösség napjára. Azt sem engedhetjük meg, hogy a történelemben bekövetkezett mészárlások megismétlődjenek. Elegünk van a mészárlásokból, építenünk kell, együtt a többséggel – hangsúlyozza Kopenetz. A románokkal való jó viszony kapcsán jegyzi meg Gábor Ferenc, hogy sajátos helyzetükből fakadóan rendezvényeikre mindig meghívják a románokat, hiszen rájuk is tekintettel kell lenni, s nincs értelme „itt, a román tengerben szervezni valamit negyven embernek, amiből szerencsés esetben húszan eljönnek”.

S hogy miként viszonyulnak a sokat emlegetett verespataki aranykitermeléshez? – Nem az a fontos, hogy ellene vagy mellette vagyunk-e, hanem inkább az, hogy az emberek ránk figyelnek, bennünket is megkeresnek és megkérdeznek, ezáltal pedig egyre több segítséget kaphatunk a magyar közösségért és a magyar épített örökségért végzett munkánk folytatásához – mondja Kopenetz Loránd, aki még egyetemista korában, székely lakótársaitól tanult meg magyarul, nyelvtudását pedig a magyar órákon fejleszti mostanában. Magyarországra és a Székelyföldre szeretnének még további kirándulásokat szervezni a következő időszakban, ezáltal is erősítve a magyar nemzeti öntudatot az abrudbányai magyarok körében.

Szerencsés kialakítás: templom üzletsorral

Az alapoktól kezdik a magyar nyelv tanulását (Fotó: Snellemperg Enikő)

A 46 fős református közösség egymagában nem tudná fenntartani a templomot és a parókiát, ennek ellenére abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a városi piacterekhez hasonlóan itt is üzlethelyiségek működnek az istenháza körül, amelyek bérleti díjat fizetnek az egyháznak. – Elődeink minden bizonnyal gondoltak arra, hogy egy ilyen üzletsor sokat segíthet még egyszer, az így befolyó összegekből végezhetjük az egyházi épületek karbantartását, intézhetjük a kifizetéseket, és egy lelkészi fizetés is kijön – mondja Gábor Ferenc. Legutóbb két éve restaurálták a templomot: leverték a nedves vakolatot, cement nélküli mésszel vakolták vissza a falakat, és a padlóból kivonták a ’70-es években ráöntött betonréteget.
A hideg miatt télen korábban a parókián tartották az istentiszteleteket, s az építészek is ajánlották, hogy azért nem árt, ha fűtik a templomot. Tavaly óta ezért a medgyesi gyárban készült két csempekályhával gazdagodott a templom. Bár masszív darabokról van szó, ahhoz, hogy a mostanihoz hasonló kellemes 14-15 Celsius fokos hőmérséklet kialakuljon, kb. 3 napig kell fűteniük, ugyanis az ablakok egyidősek a templommal, nem zárnak már rendesen. A parókiát a kezdetek óta folyamatosan toldozgatják-foldozgatják, idén például sikerült kicserélniük a tetőszerkezetet.

– Ha addig nem is, de ötödéven minden jó szándékú teológus hallgató a nősülésen kezd gondolkodni. Így voltam ezzel én is: megismerkedtem a nagyenyedi származású Krisztinával, akkoriban elsőéves egyetemista volt Kolozsváron. Igyekeztem elsősorban Nagyenyed felé kacsingatni, majd amikor megtudtam, hogy Abrudbányát is választhatom, egyértelműen ide szerettem volna jönni – meséli a kezdeteket a lelkész. Három évvel később Krisztina is befejezte az egyetemet, összeházasodtak és ide költöztek. – Magam sem gondoltam, hogy itt talál a tízedik esztendő, de nem bánom: hiszen ott is lenni kell, ahol kevesen vannak, sőt ott talán még nagyobb szükség van lelkipásztorra – vélekedik.

Ferencz Zsolt, Szabadság, 2011. december 6.

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Elhunyt Székely Józsefné Bereczki Gabriella, az utolsó verespataki magyar óvónő

Életének 86. évében elhunyt özv. Székely Józsefné Bereczki Gabriella (1934-2019) nyugalmazott verespataki óvónő. „Ne gyűjtsetek magatoknak...

Friss anyagok

Elhunyt Székely Józsefné Bereczki Gabriella, az utolsó verespataki magyar óvónő

Életének 86. évében elhunyt özv. Székely Józsefné Bereczki Gabriella (1934-2019) nyugalmazott verespataki óvónő. „Ne gyűjtsetek magatoknak...

feltöltve 9 napja

Örökségmustra Maros megyében - IV. rész

A Holttenger dokumentációs szórványprogram keretén belül idén folytattuk Maros megye épített kulturális örökségének, együttélési emlékeinek...

feltöltve 11 napja

Maros megye 30.

Magyar közösségek, építészeti értékek, közös múlt a Szabadi patak völgyében.

feltöltve 13 napja

Maros megye 29.

Történelmi utazás Szászrégentől Gödemesterházáig.

feltöltve 13 napja

Maros megye 28.

Magyar közösségek, építészeti emlékek, közös múlt a Felső-Maros mentén a Luc patak völgyében és mellékvölgyeiben.

feltöltve 13 napja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro