Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Szórványtallózó / Fehér megye / Diód /

A Zeyk-család nyomában

A híres Zeyk-család — melynek ősi fészke Hunyad vármegye — "a legrégibb törzsökös család." Erdélyben 86 helységben volt birtokuk, többek között a Tövis közelében fekvő Diódon (Stremt), a Csáklyakő lábánál a Marosba siető Gyógyi-patak mentén — festői környezetben. E család sok híres embert adott a magyarságnak. Legismertebb közülük Zeyk Domokos, Bem szárnysegédje, az 1849. július 31-i fehéregyházi csata hőse.

Az erdélyi tudományosság jeles képviselői voltak: id. Zeyk Miklós, az erdélyi fényképészet, a modern dagerotípia úttörője — aki Kazinczy szavaival élve „szép homályba vonulva” saját laboratóriumában végzi fizikai és vegytani kísérleteit —, és aki az első eredeti magyar geometriai gyorsírás megalkotója is egyben; ifj. Zeyk Miklós, a Bethlen-kollégium híres természettudomány-professzora, a növénytan, állattan, ásványtan tudós művelője, ornitológus, muzeográfus, a természetjárás erdélyi úttörője, újító szellemű pedagógus; id. Zeyk János a Bethlen-kollégium tanára, az első erdélyi turistautazó, és dr. Vita Zsigmond, aki anyai ágon Zeyk-leszármazott.

A nyomkeresés egy ragyogó őszi napon került sorra Diódon, melynek határában egykor a Zeyk család hatalmas birtoka terült el. Udvarházuk a falu központjában valóságos tündérkert volt a gyermek Vita Zsigmond számára, aki ugyan Nagyenyeden született, de vallomása szerint gyermekkora legkedvesebb éveit Diódon töltötte, a nagyapai házban. Visszaemlékezésével ő kalauzolt el bennünket a már nem létező tündérkertbe: „Nagyapám, Zeyk Gábor az 1849-ben elpusztult házát 1875-ben újraépíttette, s egy hozzáértő kertész segítségével a ház előtt és onnan lefelé a falut kettészelő Gyógyi-patakig vidékünk egyik legszebb, legváltozatosabb, színekben gazdag kertjét alakította ki."

Hová tűnt el ez a tündérvilág? A második világégés utáni évtizedek elsöpörték, csak a kedves patak kristálytiszta vize csörgedezik ugyanúgy, mit sem sejtetve a nagy változásról. Az ősi birtokra egy fél falu épült rá. Az idősebb falusiak emlékezetében még él a Zeyk család, mely meghatározta e festői táj jellegét, életlehetőséget adott a falu népének. Ki tud azonban arról, hogy itt valamikor a XIX–XX. század fordulóján virágzó festőtelep létezett, hogy „az Erdélyi Érchegység lábainál elterülő táj, az erdők mögül kimagasló sziklás hegyoldalak, a patakparti jegenyék és a szőlővel, gyümölccsel beültetett dombok" Budapestről, Londonból, Párizsból vonzottak ide tehetséges képzőművészeket?

Barangolásunk során készséges falubeli kísérőinkkel felkerestük a település magyar vonatkozású helyeit. Elsőnek a betonkerítéssel szegélyezett, jókora telken álló kis református templomot tekintettük meg, melynek bejárata fölötti tábláról olvastuk: „nr.1388. Monument de culturã — Diódi református műemlék templom — din sec. XVI–XVII. századból.” A templomba belépve siralmas kép tárult elénk: részben beomlott tetőzet, összedőlt, széttört padok, törmelék. A mennyezet alatt a falon itt-ott még láthatóak a többszínű festett fríz nyomai. A kazettás mennyezetből csak egy, a középső maradt meg viszonylag épen, hirdetve: „1799-ik esztendőben csináltatták ezen mennyezetet Zejkfalvi Zeyk Dániel és gróf Teleki Borbála.”

Utunkat a falu felett déli irányban, meredek kaptatón folytattuk. Átvágtunk az egykori Zeyk-birtok szőlősén, amelyet évtizedek óta nem művel senki, de azért az ősi rögből minden tavasszal — a megmaradás mementójaként — kinőnek a néhai nemes tőkék sarjai, hogy ősszel megsárguló leveleikkel figyelmeztessenek az elmúlásra. Sűrű bokrok közt átcsörtetve egy kis tisztásra értünk, a vidék legmagasabb pontjára, ahol megpillantottuk a még mindig csodálatra méltóan ép Zeyk-kriptát, melynek homlokzatán épen tündöklik a családi címer. Sajnos a hatalmas terméskőkockákból rakott homlokfal bal oldalán a megbontott falból két kőkocka már a földön hever. A vaspánttal lezárt vasajtó rácsain benézve megpillantottuk a tizennégy családtag temetkezési helyét „csupán” három sírbolton látszik a kincskeresők munkájának a nyoma. Az elsőt 1742-ben, az utolsót 1930-ban temették ide. A kripta fölött találtunk még egy sírt, de nem tudtuk azonosítani, mivel hiányzik róla a felirat.

A kriptától lefele jövet még egyszer letekintettünk a Zeykek egykori birtokán épült tiszta, vasárnapi csendbe burkolózott, bágyadt őszi nap sütötte falura.

És elmerengtünk egy örökre eltűnt tündérvilág sorsán.

Józsa Miklós, Szabadság (Archívum), 2004. november 7.

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Kolozs megye 1.

Magyar közösségek, arcok, építészeti emlékek, változások és együttélés a Nádas- és a Kis-Szamos völgyében. Magyar szórványok Kolozsvár...

Friss anyagok

A reményt nyújtja a mezőségi Szivárvány Ház a mélyszegénységben élő magyar gyerekeknek

Télen három gyerek a betonra dobott ruhákon alszik, ebédkor a kicsi kiissza a leves hígját, a húst és a zöldségeket tányérjában hagyja, hogy...

feltöltve 10 napja

Örökségmustra Kolozs megyében - 1. rész

A Holttenger dokumentációs szórványprogram keretében idén elkezdtük Kolozs megye kulturális örökségének feltérképezését és fényképes...

feltöltve 12 napja

Merülő Atlantisz Dél-Erdélyben

A Monarchia idején az "osztrákok" felépítették, később a kommunisták a saját képükre újrateremtették, most ott hever, derékig feledésbe...

feltöltve 12 napja

Csolnakoscserna

feltöltve 12 napja

Kolozs megye 8.

Utazás Kolozs megye szórványmagyarságának nyomában. Magyar közösségek, arcok, építészeti emlékek, változások és együttélés a Kis-Szamos...

feltöltve 12 napja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro