Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Szórványtallózó / Fehér megye / Magyarigen /

Élet a romokon

Az Erdélybe utazók legkedveltebb és gyakran kizárólagos célpontja a több százezernyi magyarnak otthont adó Székelyföld. Hogy szálláshelyünkre időben odaérjünk, átrobogunk a kevésbé ismert tájakon, így alig veszünk tudomást az elszórtan, elszigetelten élő maroknyi magyarról, Hunyad és Fehér megye Árpád-kori templomairól, veszendő magyarságemlékeinkről.

Küzdelem a távolban az identitás megőrzéséért

Boroskrakkó Árpád-kori templomában ma egyetlen pad található több mint elegendő a település egyedüli református asszonya számára

Magyarigen és Abrudbánya a dél-erdélyi szórvány utolsó bástyái, ahol a lelkipásztorok elszántan küzdenek elfogyó gyülekezetük identitásának megőrzéséért, értékeink és örökségünk védelméért.

A Nagyenyedet Gyulafehérvárral összekötő főútról kanyarodunk rá Erdély-Hegyalja lankás dombjaira. A középkorban is híres borvidék magyarságának számos véráldozattal járó pusztítást kellett átvészelnie, ám az 1848-49-es népirtás sebei a mai napig nem gyógyultak be. Példa erre az egykor színmagyar Borosbenedek, ahol 2009 decemberében halt meg az utolsó magyar néni, így eleink egykori jelenlétére már csak a falu felett magasodó 14. századbeli templomrom emlékeztet. Hasonló a helyzet a szomszédos Boroskrakkón, amelynek Árpád-kori templomában ma egyetlen pad található- több mint elegendő a település egyedüli református asszonya számára.
Nem messze, a rendőrség épülete mellett 200 legyilkolt magyar fekszik tömegsírban, akiket Axente Sever szabadcsapatai mészároltak le 1849-ben. Románia nemzeti hőse ezt követően itt telepedett le és élte életét békében haláláig. Boroskrakkótól csupán néhány kilométerre található az egyházközségi központ, Magyarigen. Gudor Botondhoz igyekszünk, aki református lelkészként négy település (Magyarigen, Boroskrakkó, Sárd és Zalatna) gyülekezetét fogja össze. A tiszteletes úrnak nem nehéz híveit számon tartani, hiszen az egész egyházközség mindössze 55 lelket számlál. Középkori kapubástya alatt kanyarodunk be a tágas udvarra, ahol Gudor doktor már vár minket.

- Amikor 14 éve először léptem be a templom udvarára, derékig érő gaz fogadott, a papi laknak mindössze egyetlen lakható helyisége volt, és az elhagyatott épület több helyen beázott. A parókián nem volt se vezetékes víz, se szennyvízelvezetés, a templom üveg nélküli ablaknyílásain ki-be repkedtek a madarak - meséli. Aztán megindult az élet a romokon, ahogy a fiatal lelkész munkához látott. Lépésről lépésre sikerült az épületek helyreállítását elvégezni. Sárdon, az egykori felekezeti iskola épületében egészségügyi központ került kialakításra és nekiláttak egy gyógyszertár megépítésének is. El lehet képzelni, hogy a mintegy ezerfőnyi románság milyen nehezen tudta elfogadni, hogy egy maroknyi magyar akarja a közegészségügyi ellátásukat megoldani. Gudor Botond tehát amellett, hogy híveit pásztorolja, egyfajta szórványmissziós munkát is vállalt: a műemlékek megóvását mint értékmegőrző és közösségteremtő tevékenységet szívügyének tekinti.

Abrudbánya az Aranynégyszög egykoron virágzó települése. A főtér polgári házai faragott motívumaikkal régen volt szebb időkről tanúskodnak, leromlott állapotuk a jelent idézi. A városközpont képét ma is a három történelmi- a katolikus, a református és az unitárius - egyház templomai uralják, amelyek közül a pápistáké a legrégebbi, építését a 13. századra teszik. A móc felkelők villongásainak kétszer esett áldozatul a város magyar polgársága, a túlélőknek és leszármazottaiknak aztán a kisebbségi lét minden viszontagságával szembe kellett nézniük.
Ma Abrudbányán a hatezer főnyi románság mellett mintegy 70 magyar él, a kevés katolikus mellett többségében reformátusok. Az unitárius gyülekezet néhány évtizede elfogyott, gazdátlanul maradt templomuk az enyészet martalékává vált. Ahogy elsétálunk előtte, a hatás megdöbbentő: a barokk épület falaiból mára fák nőttek ki. Felkeressük a patikát, amelynek fényreklámja nagybetűvel hirdeti: Gyógyszertár. Az épületbe lépve magyarul köszönünk, de hiába, az alkalmazottak csak románul tudnak.

-Padre biserica reformata- helytelen románsággal a református parókia felől érdeklődöm. Az egyik hölgy a városháza tőszomszédságában álló alacsony épület irányába mutat. Szerencsére nem jövünk rosszkor, Gábor Ferenc tiszteletes úr és felesége szívesen fogadnak. A lelkész felé fordítjuk a szót, a magyarság helyzetéről érdeklődünk. "Az utóbbi években az enyhülés jelei mutatkoztak a román-magyar viszonyban, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy már annyira kevesen vagyunk, hogy nem tartanak minket veszélyesnek. A helyi román képviselőkkel egyébként jó a kapcsolatunk, ami megteremti az esélyét annak, hogy a magyarság érdekében elérjünk valamit. 2007-ben megalapítottuk az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesületet, amellyel egyrészt örökségvédelmi, másrészt hagyományőrző céljaink vannak. Ennek keretében sikerült 2010 nyarán először megrendezni a magyar közösség napját, ez korábban teljesen elképzelhetetlen lett volna" - mondja a tiszteletes.

Szóba hozzuk az unitárius templom helyzetét, mire a fiatal lelkész egy látványtervet mutat. Olvassuk a kétnyelvű tájékoztatást, miszerint az unitárius templomot kulturális központtá alakítanák, így amellett, hogy megmentésre kerülne épített örökségünk egyik jeles alkotása, a város is gazdagodna egy, a közművelődésnek teret adó intézménnyel. "Meggyőztük az önkormányzat tagjait, hogy nem megoldás a település egyik szimbólumát lebontani, és sikerült elérni, hogy az ingatlant 15 évre az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület megkapja." Ahogy a református lelkész épített örökségünkhöz való ragaszkodása is mutatja, az unitárius istenháza több mint egy omladozó épületsorsa és gyülekezetének elsorvadása nem csupán egy felekezet sajátossága, de egész Kárpát-medencei létünk jelképe. A szórványban működő lelkipásztoroknak ezért ma különösen nagy felelősségük és küldetésük van az értékmentés, az értékmegtartás, a magyarság összetartásának tekintetében.

Zalai Hírlap Online, 2011. május 11.

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Maros megye 13.

Magyar közösségek, építészeti emlékek, közös múlt a Székely Mezőségen.

Friss anyagok

Elhunyt Szántó Sándor János râmnicu-vâlcea-i lelkipásztor

"Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg." Zsolt,...

feltöltve 5 hónapja

Elhunyt Fazakas Csaba Temesvár Belvárosi lelkipásztor és volt esperes

"Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!" Zsolt 31,6  

feltöltve 5 hónapja

Arcok a szórványból. Búcsú az Opel Fronterától

A leghűségesebb baráttól és a legjobb testvértől szoktunk elbúcsúzni úgy, ahogy mi vasárnap búcsút vettünk az Opel Fronterától. 

feltöltve 5 hónapja

Királyföld templomai - Darlac

A Szeben megyei Darlac Erzsébetvárostól tizennyolc kilométerre fekszik. Az azonos nevű községség központja. Lutheránus temploma a XV. század...

feltöltve 8 hónapja

Darlac

feltöltve 8 hónapja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro