Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Szórványtallózó / Hunyad megye / Csernakeresztúr /

Akik szívükben hordják a múltat és jövendőt

Igazi guzsalyas szemtanúi lehettünk, amikor a minap betoppantunk a csernakeresztúri magyar iskola osztálytermébe. Habár a guzsaly meg egyéb kellékek hiányoztak, a csernakeresztúri Hagyományőrző Csoport dallal, tánccal, találós kérdésekkel, vidám mondókákkal varázsolta a négy fal közé a hajdani guzsalyas hangulatát. Csupán néhány „rendezői” közbeszólás utalt arra, hogy itt nemcsak spontán mulatozás folyik, hanem egy jól előkészített előadás próbája. A csoport február végén részt vesz a kézdivásárhelyi farsangi felvonuláson, majd rövid turnéra indul a környékbeli falvakba.

Bukovinai székely hagyományőrzés Csernakeresztúron

A jó hangulatot teremtő próbát követően aCsernakeresztúri hagyományörzők a Bátaszéki Székely Találkozónrról kérdeztük a csoport tagjait, illetve vezetőit, Tamás Ferencet és Szabó Juliannát, hogyan alakult ki ez a hagyományőrző egyesület és milyen szerepet tölt be a falu életében.


Valójában itt Keresztúron mindig volt tánccsoport, énekkar... Amióta idetelepedtünk, igyekeztünk őrizni hagyományainkat. Volt, amikor egy-egy előadás kedvéért állítottunk össze egy műsort, s volt amikor csak úgy kedvtelésből táncoltunk, énekeltünk. Az idősebbjei a falunak igyekeztek megtanítani a hagyományos táncokat a fiataloknak, és a dalainkat is addig fújták, amíg a gyermekek fülébe szállt.

1990-ben meghívtak Érdre vendégszerepelni és ott vetődött fel a gondolat, hogy jó lenne egy tájházat létrehozni a faluban, ahol a Csernakeresztúrra és a környékre telepedett bukovinai székelyek emléktárgyait őrizhetnénk, kiállíthatnánk. Ehhez azonban egy jogilag bejegyzett egyesületre volt szükség, amely pályázatokat nyújthat be, és törvényes hátteret biztosít az egész munkának. Ekkor jött létre hivatalosan a Hagyományőrző Egyesületünk. 1994. május 30-án  kaptuk meg az új jogi státusunkat és ugyanaz év őszén, november 19-én, Szent Erzsébet napján már fel is avattuk a Tájházat.

Azóta is a Tájház nyújt otthont az Egyesületnek, ott folynak a próbák?
Sajnos, igen - mondja keserűen Tamás Ferenc. Azért sajnos, mert az egy jól berendezett házacska, ahol csupán egy 4x4-es szoba áll rendelkezésünkre. Ez nem igazán biztosítja a szükséges mozgásteret. Ezért fordultunk a magyar iskola tanítónőjéhez segítségért, engedje meg, hogy az iskolában próbáljunk. A kultúrotthonba, ahol ideális próbaterem lenne, nem engednek be. A Tájház azonban a miénk, ott bármikor összegyűlhetünk. Önerőből tartjuk fenn, a tagok minden hónapban tagdíjat fizetnek és ebből próbáljuk fedezni a költségeket. Pillanatnyilag 38-an vagyunk a csoportban, de ez a szám változó. A Tájházra visszatérve még talán annyit, hogy tavaly volt ötéves évfordulója a felavatásának; szerettük volna tataroztatni, de sajnos az RMDSZ, EMKE nem fogadta el az általunk benyújtott pályázatot. Sokszor ütközünk ilyenszerű anyagi akadályokba. Pedig itt, a szórványban óriási szükség lenne a támogatásra, azért, hogy fenn tudjunk maradni.

Hogyan sikerül összeállítani egy-egy előadás anyagát? Vannak-e még élő hagyományok a faluban?
Hát már nagyon kevés hagyomány él. Talán csak a karácsonyi szokások: a zsidózás, a leányok megéneklése. De szerencsére a csoportunkban vannak olyan idősebb személyek, akik még emlékeznek a régi szokásokra és elmesélik, megtanítják a fiataloknak. Jelenleg Rókaly Zena a csoport legidősebb tagja. Habár ő úgy tartja, hogy “öreg, mint az országút”, ebből csak annyi igaz, hogy a 77 esztendeje alatt tényleg rengeteg mindent megélt, és ebből bőven tanítgathatja a fiatalokat. Az előadásaink során bemutatott táncoknak csupán egy része bukovinai székely tánc, ilyen a hétféle, a tapantós és a silladri. A többi motívumot a fiatalabbak által ismert nyárádmenti, délerdélyi táncokból merítettük.

Többször említi a fiatalokat - és a csoport jó része valóban egészen ifjakból áll. Hogyan sikerül megvalósítani ezt a folyamatos utánpótlást?
Néhány törzsgyökeres idősebb tagon kívül a csoport összetételében állandó a mozgás. Sokan férjhez mennek, megnősülnek, s rövidebb, hosszabb időre elmaradnak a próbákról. Most sikerült jónéhány középiskolás fiatalt bevonnunk, és ez egyelőre biztosítja a továbbélést. A fiatalok szívesen jönnek. Sokan egyszerűen a szórakozás kedvéért, de így is nagyon jó, mert itt legalább megtanulnak táncolni, énekelni, és nem csupán a diszkó falai között rázzák a fejüket. Nagyon vonzóak számukra a kiszállások. És az az igazság, hogy ilyenkor a vendégfogadók és a csoport tagjai között olyan szoros barátságok alakulnak ki, amelyek időtállónak bizonyulnak. Ezenkívül, új és új tájait ismerik meg Erdélynek, sőt az anyaországnak is.

Merre voltak eddig kiszálláson?
Hát talán legtöbbször Magyarországon léptünk fel. Van olyan vidék, amelyet már úgy ismerünk, mint a saját falunkat. Az ottani kiszállásoknál óriási előny, hogy vendéglátóink gondoskodnak a szállásról, kosztról, utazási költségről. Az itthoni turnék, fesztiválok és egyszerű kiszállások alkalmával nekünk kell állnunk szinte mindent, és ezt azért eléggé megérzi a zsebünk. Ennek ellenére Erdély számtalan településén felléptünk már és emlékezetesek maradnak a környékbeli falvakban, városokban, a Zsil völgyében megtartott előadásaink is.

Most Kézdivásárhelyre készülnek. Van-e még valami konkrét tervük idénre?
Tervünk bőven van, csak lássuk, mit sikerül megvalósítani belőle. Itt lapul a zsebemben egy meghívó - mondja boldogan Tamás Ferenc - a millenniumi ünnepségsorozat keretében megrendezendő VII. Nemzetközi Gyöngykoszorú találkozóra, melyre április 29-én kerül sor. Persze részt szeretnénk venni augusztus 18-20. közötti Székely Világtalálkozón is. Emellett még számos apróbb tervünk van. Májusban akarjuk megrendezni az immár hagyományossá vált székely mesemondó versenyt az elemi iskolások számára. Ebben óriási segítséget nyújt Fodor Edit helybeli tanítónő, aki különben csoportunk lelkes tagja, és egy szál hegedűjével ő biztosítja a talpalávalót. Most eltökélt szándéka, hogy kisdiákokat tanítson meg hegedülni, hogy igazi vonósnégyese legyen az együttesnek. Egy ügyes fiatalember, Nagy Csaba, délutánonként táncra tanítja az elemistákat. Ő Szombathelyen vett részt egy tánciskolai képzésen, és az ott tanultakat igyekszik hasznosítani. Így reméljük, hogy nemcsak tovább él, de meg is erősödik csoportunk, és még hosszú időn keresztül őrizni tudjuk a számunkra életet és fennmaradást jelentő hagyományainkat.

Gáspár Barra Réka, Nyugati Jelen (Archívum), 2000. február 19-20.

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Maros megye 13.

Magyar közösségek, építészeti emlékek, közös múlt a Székely Mezőségen.

Friss anyagok

Királyföld templomai - Darlac

A Szeben megyei Darlac Erzsébetvárostól tizennyolc kilométerre fekszik. Az azonos nevű községség központja. Lutheránus temploma a XV. század...

feltöltve 9 órája

Darlac

feltöltve 9 órája

Kerc - a templomkolostor, mely még romjaiban is rendkívül impozáns

A kerci monostort 1202-ben Imre király (1196-1204) alapította Erdélyben, Fogarasföldön és azt a Boldogságos Szűz Máriáról nevezték el. A király...

feltöltve 9 órája

Kerc, Erdély egyik különleges látnivalója

Kerc Nagyszebentől bő ötven kilométerre keletre, az Olt bal partján fekszik. Egy 1207-es oklevél szerint Benedek erdélyi vajda beiktatta a néhány...

feltöltve 10 órája

Kerc

feltöltve 10 órája

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro