Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Szórványtallózó / Hunyad megye / Magyar Napok /

Magyarként Hunyad megyében

Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy tanácsa, valamint a Vajdahunyad székhelyű Corvin Savaria Egyesület 2010 februárjában megállapodást kötött, melynek értelmében a felek együttműködésre kötelezték magukat a Hunyadiak szülőföldjén szórványban élő, mintegy 15 ezres magyarság fennmaradása érdekében. Beolvadásuknak személyes kapcsolatok létrehozása, ápolása és megerősítése által próbáltak gátat vetni. Az elképzelés hatékonyságáról a helyszínen meggyőződhettünk, ugyanis a 3. alkalommal megrendezett Hunyad Megyei Magyar Napoknak mi magunk is vendégei voltunk déli nemzettársaink jóvoltából.

Mivel több helyszínen, helységben zajlott a rendezvény, így többek között Déván, Vajdahunyadon, Kalán- Sztrigyszentgyörgyön, Petrozsényban, Lupényban, Vulkánban, Brádon és Lónyán játszódtak az események. Mi a háromszéki szereplőket is felvonultató rendezvényeket próbáltuk követni, ezért látogatásunk első helyszínéül Lupényt választottuk.

Ahol már csak egy magyar él

Utunk a vajdahunyadi Magyar Házban lévő szállásunkról a Hátszeg közelében fekvő Őraljaboldogfalván át vezetett, ahol megálltunk az Árpád-kori műemlék templomot megtekinteni. A több mint 3500 lelket számláló településen jelenleg csak egyetlen magyar él, ezért az 1272–1280-as évek között épült istenháza ajtaján kopott lakat éktelenkedik, a helyzet azonban gyorsan és szerencsésen megoldódott. A szórvány-programot egykor Nemes Előddel együtt elindító, hely- és helyzetismerettel rendelkező Demeter László megyei tanácsos percek alatt előkerítette a kulcs magyarul nem beszélő őrzőjét. Így időveszteség nélkül léphettünk be az elárvult falak közé, melyek felületét a 14. században készült festmények borítják, padlója alatt pedig a környéket sokáig birtokló Kendeffy család egyik kriptája található. A szomszédos parókia keleti szárnya beomlott ugyan, de épület még mindig dacol az idő múlásával. A sepsiszentgyörgyi tanács és polgármester jóvoltából talán meg is menekül az enyészettől, hiszen a feljavítás szándékával bérelték ki a református egyháztól 25 évre. A Retyezát-hegység lábainál fekvő község festői környezetének köszönhetően ugyanis ifjúsági táborként is használható lenne, s megfelelő irányítással a műemlék templom konzerválásához is hozzájárulhatnának az itt tartózkodók.

A még mindig kétezer fő körüli lupényi magyar közösség egy vendéglővé átalakított bányaépület kertjében és annak sportpályáján szervezte meg a magyar napokat. Tartalmasabbá tételükhöz – a megye többi helyszínéhez hasonlóan – a háromszékiek itt is cselekvően hozzájárultak. Számunkra is jóleső érzés volt a gyerekek fantáziáját megmozgató sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Játszóház munkatársaival találkozni, vagy a Péter Albert vezette együttes, a Székely Mikó Kollégium táncosainak előadásában gyönyörködni. Később pedig a Tőkés és Virág házaspár által irányított megyeszékhelyi Százlábú néptáncegyüttesnek és a bibarcfalvi hagyományőrzőknek tapsolhattunk büszkén, hiszen nagysikerű fellépésükkel magyaros hangulatot teremtettek a bányászváros fölé emelkedő, meredek hegyoldalba vájt tágas téren. Míg a tömeg a székelyek táncában gyönyörködve szórakozott, néhány méterrel arrébb a főzőversenyre benevezett csapatok tagjai sürögtek a gőzölgő üstök körül, hogy ízesebbnél ízesebb magyaros étkekkel örvendeztessék meg a népes vendégsereget. Szakértelmükről, a szervezők jóvoltából, később mi is meggyőződhettünk, így estefelé nem csak vendéglátóink örömkönnyeinek emlékével, hanem szellemi és fizikai éhségünket is csillapítva távozhattunk a Zsil-völgyéből.

Visszafelé rövid helyszíni szemlét tartottunk a petrozsényi haditemetőben, ahol az első világháborúban elesett magyar, német és román katonák alusszák egymás mellett békességben örök álmukat. Az erdélyi kohászat néhai központjába visszaérve Hunyadi János büszke várába is betekintettünk. Örömmel tapasztaltuk, hogy egy, a hely szelleméhez méltó kiadványokat forgalmazó magyar könyvesbolt is működik itt Demeter Lászlónak köszönhetően.

Háromszéki kopjafa a bukovinai székelyek emlékére

Vasárnap délelőtt a Kalánhoz tartozó Sztrigyszentgyörgy magyar közösségi házának udvarán kopjafa-avatásra voltunk hivatalosak. A Balázs Antal által faragott népművészeti alkotást Kovászna Megye Tanácsa adományozta a Bukovinából kitelepített és itt új otthonra lelt székelyek emlékére, akiknek utódait elismerő szavakkal illette a város román ajkú polgármestere.

A sztrigyszentgyörgyi magyar közösségi ház udvarán felavatták a Balázs Antal által faragott kopjafát

„Hadikfalva mit vétettem, hogy én benned nem élhettem” – szólt a kesergő a dévai magyar asszonykórus ajkáról, akik rövid műsoruk végén könnybe lábadt szemekkel a régi székely himnuszt is eldúdolták. A megható pillanatok után népviseletbe öltözött helybéli gyerekek ünnepi műsora következett. A rendezvény ezzel még nem ért véget, közös ebéddel, majd táncmulatsággal folytatódott.

 Körutunk utolsó állomása Déva városa volt, ahol a Károlyi házaspár által létrehozott és több olimpiai és világbajnokot adó sportközpont előtt felállított óriási színpad köré gyülekeztek az itteni magyarok. Magyar szótól és zenétől volt hangos a tér, s az ilyenkor szokássá vált – sajnos – bóvlin kívül, faragott népművészeti és használati tárgyakat, valamint ruhát és kürtőskalácsot is árusítottak. Tartalmas műsorról és jókedvről a már említett sepsiszentgyörgyi s bibarcfalvi hagyományőrzők, míg ínyenc falatokról az egymással versenyző főzőcsapatok gondoskodtak.

Este élményekkel, jó benyomásokkal és nemes, építő jellegű gondolatokkal feltarisznyázva indultunk haza Székelyföld felé, s azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy tovább kell folytatni a szórványban megkezdett nemzetépítő munkát. Erre kértek és biztattak a három nap alatt megismert honfitársaink, de a magyar tánc láttán kihevült arcok, és anyáink nyelvén szóló dalok hallatán könnybe lábadt szemek emléke is. Kérésüket pedig haladéktalanul teljesíteni kell, mert ez kiváltságunk és egyben szent kötelességünk is.

Bedő Zoltán, (Web)Székely Hírmondó, 2012. május 22.

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Maros megye 12.

Magyar közösségek, építészeti emlékek, közös múlt a Komlódi patak és Kisnyulas mellékvölgyében.

Friss anyagok

Petőfi-ösztöndíjasok tanácskozása Szamosújváron

A szórványban végzett értékmegőrző munkájukért és hivatástudatukért mondott köszönetet a Petőfi-programban részt vevő ösztöndíjasoknak...

feltöltve 2 napja

Misztériumjáték a szórványközösségben

Idén első alkalommal örvendeztette meg a magyar szórványközösséget misztériumjátékkal december 18–24. között a radnóti általános iskola...

feltöltve 2 napja

Radnót

feltöltve 2 napja

150 éves fénykép Czelder Mártonról

Eddig nem látott, 150 éves fénykép került elő Czelder Márton református missziós lelkészről, költőről, szórványmentőről a családi a...

feltöltve 15 napja

Elhunyt Székely Józsefné Bereczki Gabriella, az utolsó verespataki magyar óvónő

Életének 86. évében elhunyt özv. Székely Józsefné Bereczki Gabriella (1934-2019) nyugalmazott verespataki óvónő. „Ne gyűjtsetek magatoknak...

feltöltve 2 hónapja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro