Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Szórványtallózó / Hunyad megye / Piski /

Gyenge Samu emlékezete. (Megírták helyettem)

Megírásra érdemesnek véltem egy nem mindennapi életutat. Egy erdélyi értelmiségi, egy paptanító nehéz, történelmi egyházát becsülettel képviselő, egyházközségét vezető és megmaradásukért küzdő, nyáját terelő, féltve óvó pásztor életútját, akiről oly sokszor és oly nagy szeretettel mesélt nagyobbik lánya, Ildikó.

A harcot megharcolta

Háborús időkben, az egyházat üldöző kommunista rezsim idejére esett a szórványban élő és tevékenykedő református lelkész szolgálatának fél évszázada. Az emlékfoszlányokból, a csapongó emlékkockákból összeállt írásnak e címet szántam: A piski lévita. Fényképet kérve és az esetleges elírásokat javítandó elküldtem a cikket a már nyugdíjas Ortenszky Alfrédnénak, született Gyenge Ildikónak.

Néhány hét múltán válaszlevelet kapok e sorok kíséretében: „Ne haragudjatok, hogy ilyen későn írom a választ, de annyira fájdalmas nekem mindig édesapámról beszélni. Egy regény nem volna elég megírni azt a hosszú, nehéz életet, a munkásságát Édesapánk tízgyermekes bölöni család sajra. Nagyapánk két fiát, Áront és Samut taníttatni akarván, elvitte őket előbb a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégiumba. Onnan a nagyenyedi tanítóképzőbe kerülnek és tanítói képesítést nyernek. Samu visszamegy a szülőfaluba és pár évig tanít a helyi református iskolában. Amikor az Erdélyi Református Egyházkerület az első világháborúban odaveszett lelkészek helyének pótlására lévitalelkészi tanfolyamot rendez, mind a két fiú jelentkezik. Lévitaként édesapánk Lugoson, Áron a Hunyad megyei Lozsádon végzi a tanítói és lelkészi szolgálatot. Debrecenben érettségiznek, utána a kolozsvári Református Teológiát végzik el. 1933, illetve 1934-ben elnyerik a rendes lelkészi minősítést. Édesapánk ösztöndíjat nyer el az Edinburghi Teológián és még két évig folytatja tanulmányait. A második évben átadja az ösztöndíjat Áron bátyjának, ő maga legációkat vállal, minden vasárnap máshol prédikál, bejárja egész Skóciát, így tartja fenn magát még egy évig. Nagy-Britanniában marasztalják, lelkészi állást kínálnak neki, de hazajön Erdélybe. Székelykocsárdra nevezik ki lelkésznek. És akkor kezdődik az a nehéz, megpróbáltatásokkal, nélkülözéssel teli lelkészi szolgálat, ami Piskin ér véget 1971-ben. Székelykocsárdról a bécsi döntés okán felbőszült, felhergelt románok elől menekül hitvestársával, pár hónapos Csaba fiával. Csak a palástját és Bibliáját veheti magához. Besztercéről a bevonuló szovjet-orosz hadsereg elől kénytelen sokadmagával együtt menekülni, menekíti három kis gyermekét, feleségét, újból mindent otthagyva. Háború után visszaköltöztünk Berekszóba, édesanyánk Déváról tíz kilométernyire fekvő falujába 1946-ban. Bár Magyarországon is marasztalják, ismét hazajön Erdélybe.
Piskin a lelkészi szolgálat mellett színjátszócsoportot szervez, magyar előadásokat tanít be, rendez, kiáll a magyar tannyelvű iskola mellett. Több faluba - Puj, Rápolt, Solymos - jár ki igét hirdetni, sokszor csak egyetlen családnak. Közben saját családja fenntartása érdekében fuvaroz, földet művel, gazdálkodik, amíg a kollektivizálás nem veszi el az egyház földjeit. Nyugdíjazása után családjának, félárván maradt unokáinak a sok betegség, nehézség mellett is anyagi és főleg lelki támasza, gyámolítója. Egyházához, hitéhez, magyarságához mű maradt 1991-ben bekövetkezett haláláig. Az ige szavaival mondhatjuk el róla is, hogy: A nemes harcot megharcolta, futását elvégezte, hitét megtartotta.”

Ortenszky Ildikó kiegészítő-segítő leveléhez aligha lehet, kell hozzátenni bármit is. Talán egy-két összefoglaló mondatot, tanulságként is. Azt, hogy erdélyi történelmi egyházaink plébánosainak, tiszteleteseinek, püspökeinek, azok családjának hányattatott, szomorú, néha tragikumba torkolló sorsát, kálváriáját sokan és sokszor megírták. De nem elegen és nem eleget! Mert a romániai magyarságnak emlékezni és emlékeztetni kell! A fiatalabb nemzedéknek kötelessége tudnia a közelmúlt történetét, történéseit, azt, hogy milyen volt sorsunk román állampolgárként 1918-tól errefelé. A Kolozsváron élő, férjét korán elvesztő, két fiát egyedül nevelő asszony küzdelmes élete gyermekkorától londoni kirándulásáig - ahol továbbképzésen lévő nagyobbik fiát látogatta meg édesapja skóciai éveire is gondolva - szintén megírásra várna. Amiként hitvesét gyászoló húga, Borbála-Enikő, törekvő, sokat tanuló fivére, Csaba (a műszaki tudományok doktora, egyetemi előadótanár) is tudna mesélni egyet s mást arról, hogy mit jelentett Romániában magyar pap gyermekének lenni Piskin, Kolozsváron s máshol az országban az utóbbi félszáz esztendőben. Főként ami a továbbtanulási lehetőségeiket illeti.

El kéne mennem a híres piski csata színhelyére, a forradalmár és szabadságharcos huszárok halálmegvető bátorságán egy kicsit eltűnődni, s a szép kort, 90 évet megért református lelkész, Gyenge Samu sírjára egy virágcsokrot elhelyezni a tisztelet és elismerés szimbólumaként. Hiszem, hogy a még Piskin élő maroknyi magyar csak szépet és jót mondana az őket oly sokáig szolgáló, 1946-1971 között őket hivatalból-hivatásból is gyámolító igaz, önzetlen pedagógus-lelkészről.

Ferenczy L. Tibor, Erdélyi Napló (Archívum), 1999. november 9.

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Maros megye 12.

Magyar közösségek, építészeti emlékek, közös múlt a Komlódi patak és Kisnyulas mellékvölgyében.

Friss anyagok

Petőfi-ösztöndíjasok tanácskozása Szamosújváron

A szórványban végzett értékmegőrző munkájukért és hivatástudatukért mondott köszönetet a Petőfi-programban részt vevő ösztöndíjasoknak...

feltöltve 2 napja

Misztériumjáték a szórványközösségben

Idén első alkalommal örvendeztette meg a magyar szórványközösséget misztériumjátékkal december 18–24. között a radnóti általános iskola...

feltöltve 2 napja

Radnót

feltöltve 2 napja

150 éves fénykép Czelder Mártonról

Eddig nem látott, 150 éves fénykép került elő Czelder Márton református missziós lelkészről, költőről, szórványmentőről a családi a...

feltöltve 15 napja

Elhunyt Székely Józsefné Bereczki Gabriella, az utolsó verespataki magyar óvónő

Életének 86. évében elhunyt özv. Székely Józsefné Bereczki Gabriella (1934-2019) nyugalmazott verespataki óvónő. „Ne gyűjtsetek magatoknak...

feltöltve 2 hónapja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro