Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Szórványtallózó / Kolozs megye / Magyarfodorháza /

Elnémul az esőáztatta harang

Sólyomkőn haladunk át. Valamikor több magyar család élt ott, de átköltöztek Fodorházára. Az utolsó udvar kerekes kútján román nemzeti színű lobogó. Sík mezőben hármas út. Sejtjük: jobbra Nagyesküllő, balra Magyarfodorháza, előre Páncélcseh. Balra kanyarodunk. Az első házak előtt gólyafészek fogad. Hiába. Fodorházán már a túlnyomó többségű románokat sem látogatja a gyűlölt-sóvárgott madár.

A gyermekáldás ritkaságszámba megy. Fodorháza református lelkésze négy év alatt négy gyermeket keresztelt, ebből kettő a sajátja. Páncélcsehen már-már azon gondolkodnak: ki harangoz majd az utolsó magyarnak, ha lesz akkor még egyáltalán harang az omladozó templomtoronyban.

Romtemplomok Páncélcsehtől Magyarderzséig

Ekkora lélekszámú, eldugott faluban igazán nem szokványos cégérbe botlik kutakodó szemünk. A falu első háza jobboldalt patikát rejteget. Környékről is ide járnak gyógyszerért. A fodorházi patikában akkor is kiszolgálták az ingyenes receptet, amikor Kolozsváron hallani sem akartak róla. A főút mentén áll az évszázados református templom. Tornya takarosan nyúlik az ég felé a kopár pusztaságból. Távol a román templom magaslik, avatatlan szem alig tudná a kettőt megkülönböztetni egymástól. Isten háza melletti szántóban a gondnok kapálgat. Lukács Endre lelkipásztort a tisztes parókián találjuk. Az épület előtt terjedelmes virágoskert, veteményes. Az udvarban előbb a kiskutya, majd aprócska leány és vidám kis legényke bukkan elénk. Labda, bicikli, kistraktor, babakocsi. A háziak betessékelnek. A világos szobákban örökösnek érzett nyugalom. A kályhán fedő alatt halkan rotyog az ebéd.

Magyarfodorháza az ördögkeresztúri körlelkészséghez tartozott, 1926-ban vált anyaegyházközséggé. A jelenlegi református templom a régi helyére épült, 1906-ban. A magyarfodorházi lelkész szolgál Kisesküllőn, ahol 24 református él, Ördögkeresztúron, ahol még 75-en vannak, a roskadozó templomú Magyarderzsén, az egyetlen magyar családot számontartó Sólyomkőn, és a hat reformátust őrző Páncélcsehen.
– Négy évvel ezelőtt kerültem Fodorházára, akkor a püspökségen azt mondták, ez az egyházmegye egyik legmelegebb gyülekezete. Örömmel tapasztaltuk később, hogy igazuk volt. Kevesen vagyunk, talán emiatt is nagyobb az összetartás. Korábban másfél évtizedig szolgált itt egy idősebb lelkész, neki köszönhetően áll ma ez a parókia. Egy 1927-ben vásárolt ingatlant átalakított oly módon, hogy saját jövedelmét, valamint világtalanná vált tanítónő felesége nyugdíját is erre fordította. Emlékszem, mikor idejöttünk, a helybeliek azt akarták, valamilyen formában írjunk szerződést, hogy itt maradunk. Tapasztalatuk szerint a fiatal lelkészek addig maradtak Fodorházán, amíg gyemekeik óvoda-iskolakötelessé váltak — emlékezik Lukács Endre.

A parókia szomszédságában felemás épület. Első fele tarkalilára festett, hátul szinte romokban áll. A lila-fehér részben tavaly szűnt meg az összevont román osztály, a romos részben évtizedekkel ezelőtt a magyar tagozat. Két kisdiák Zsobokon tanul, négy Válaszúton, négy nagyobb Szamosújváron. Nem adták őket az esküllői román iskolába. Ketten számolgatják a gyermekeket. Ilyen lelkipásztort is ritkán látni, most mégsem örülök, hanem inkább a keserű rémület szorítja össze szívemet: név szerint tudják, melyik családban hány gyermeket nevelnek. Ernőéké, Kató néni unokája, Varga Jánosék, Koszorús Laciék... Így kerül össze egy tucatnyi.
Kolozsvár közelsége — mintegy harminc kilométer — hatalmas elszívó hatást gyakorolt a helybeliekre. Fodorházán semmiféle munkalehetőség nincs, így a fiatalok ’89 után sem tértek vissza, legfennebb hét végén látogatóba, elemózsiáért, ritkábban mezei munkában segíteni, majd később nyugdíjasként. De a földeket már közülük sem mindenki műveli. A városon született nemzedék meg már nem is tudja, hogyan kellene. A kötelező tyúk meg egy-egy tehén azért szinte minden udvarban ott van. A kollektív nyugdíjból csak tengődnek. Mégis sikerült ennek a hírmondónak megmaradt magyarságnak annyit adományoznia, hogy a pályázattal elnyert pénzösszeget megpótolva tatarozni lehessen a százéves templomot. A toronygömbben régi, félig elmállott írást találtak, a templom építéséről szóló adatokkal. Fénymásolatát visszahelyezték a felújított gömbbe, a templom tornyára.

A lelkészfeleség, Margit Melinda, aki szintén református lelkész, a teológia elvégzése után a kolozsvári Kétágú-templomba került, majd tíz hónapnyi szolgálatot követően megszületett István, akkor a család végleg Fodorházára költözött. Istvánnak lassan óvodába kellene mennie, s a később érkezett Eszter is nemsokára kétéves lesz, letelik a gyermeknevelési időszak, Margitnak döntenie kell pályája folytatásáról. Endre és Margit egyelőre inkább az elmúlt négy esztendőre tekint vissza sok szeretettel. Havonta szülinapi mulatságra gyûlnek össze, mindenkit felköszöntenek, aki abban a hónapban ünnepli születésnapját. Télen bibliaórákat tartanak, filmvetítéssel, ezeket előszeretettel látogatták. A többnyire öregeknek viszont nehezükre esett esetleg a falu végéről síkos úton bejönni, majd sötétben hazamenni. Többen betegségük-gyengeségük miatt nem is gondolhattak arra, hogy elmenjenek ezekre az együttlétekre. Így alakult ki a házi bibliaórák kedves szokása. Kedd esténként más-más házban gyülekeztek a férfiak-asszonyok. A hosszú fodorházi téli időszámítás ez: bibliaórától bibliaóráig. A parókián lévő tanácsteremben szövőszéket állítottak fel. Az szüntelenül működött. Kora hajnaltól késő estig egymást váltogatva szőttek az asszonyok. 64 méter szőnyeg lett az eredmény, az egyházközség részére készítették, eladásra.
Farkas bácsiék néha a lelkészcsemeték Felsősófalván és Monospetriben élő nagyszüleinek szerepét vállalják. Farkas bácsi az utolsó fodorházi kerekes. 1959-ben készítette az utolsó fakereket, később nem volt már szükség rá, haladni kellett a korral. De akár behunyt szemmel készítene egyet ma is. Nem állom meg, odanézek: az udvarán álló szekéren is gumiabroncs sárlik.

A közeli Babucon is volt református templom, a fodorházi kehely onnan származik. Borsaújfaluban már csak református magyar temető van. Helybeliek kaszálják, a gyümölcsöt megveszik. A kis pénz Fodorházáé. Magyarderzsén ma már csupán négy magyar él. A református templom is úgy omlott össze, téglánként, mint ahogy a hívek apadtak.

Páncélcseh felé erdőborította dombokon vezet az út. Jellegzetes illattal egy szénégető telep tárul szemünk elé. Az öreg szénégető egyáltalán nem barátságos. Fotósunkra kutyát uszít. Tizenhárom kilométer Páncélcseh. Hatan vannak még reformátusok, az egyetlen férfi, Rápolti István a harangozó. Míg előkerítik, a templom felé iramodunk. A baloldali dombon ebben a furcsa hűvös májusban elő-előbújó napsugárban csillogó-vakító ortodox templom. Jobboldalt a fák lombkoronáitól inkább csak sejteni lehet az Isten házát. Düledező fakerítés a domb lábánál. Kapu már nincs. Csipkerózsika-bozóton törünk utat a templomig. Hátul sírkövek, a felirat olvashatatlan. A templom bejáratánál üres, törött méhkaptárok. A templombelső, mint háború után. A szószék omladozik. A szószék koronája, amit 1791-ben Umling Lőrinc készített, már csak egy törmelékhalom a templom kövén. A romos szószékkel szemben a patrónus helye, az „első pad”, egy évszázaddal később, 1897-ben adományozta Bodor Károly. A karzat mennyezeti részét kitámasztották, tábláról olvasom a felirattöredéket: elemi népiskola. A falakon freskómaradványok, feltételezett Szent László képek utalnak a templom korára, legnagyobb valószínűség szerint az 1100–1200-as években épült. Minduntalan törmelékbe botlik lábunk. A templomtorony fedetlen, éve már, hogy nagy szél leszedte a fedelet. Égbe kiált a harang. Az újabb, még nincs százéves. A régit, azt már elvitték, mielőtt leszakadna. Kérdezem: utoljára húsvétkor harangoztak. Nagy merészség. Korhadt, foghíjas létrán mászunk a toronyba. Egy rossz lépés, és lábam alatt beszakad a mennyezet. De a gerendák még erősek. Bírják még egy darabig a harangot. Még azt is, hogy egy meglett férfi nagyritkán megragadja és meghúzza a harang alig egyméteres kötelét. Leánykahangot hoz a szél. Románul énekel, együgyű gyerekdalt. Harangoznak. A szomszédos ortodox templomban. A romok körül borostyán. És nefelejcs.


Páncélcsehben már 1850-ben háromszor több román lakott, mint magyar. Akkor még 229 református élt a faluban, 1930-ban 149, majd 1944-ben 206, ma hatan élnek a községben.

1214-ben kelt írásos említésekben előfordul már Magyarfodorháza. 1850-ben 111 református élt a faluban, 1944-ben 224, ma 84 lelket számlál a református közösség.

1340-ben Dersa néven említik. Magyarderzse sem bővelkedett magyarokban. 1850-ben még 92-en voltak, aztán később már egyre kevesebben (1910-ben 82 református élt itt, 1930-ban 60, 1944-ben 89, ma már csupán négyen vannak). A ma már romos református templom a XIII. század második felében épült.

Kerekes Edit, Szabadság (Archívum), 2004. június 4.

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Maros megye 12.

Magyar közösségek, építészeti emlékek, közös múlt a Komlódi patak és Kisnyulas mellékvölgyében.

Friss anyagok

150 éves fénykép Czelder Mártonról

Eddig nem látott, 150 éves fénykép került elő Czelder Márton református missziós lelkészről, költőről, szórványmentőről a családi a...

feltöltve 9 napja

Elhunyt Székely Józsefné Bereczki Gabriella, az utolsó verespataki magyar óvónő

Életének 86. évében elhunyt özv. Székely Józsefné Bereczki Gabriella (1934-2019) nyugalmazott verespataki óvónő. „Ne gyűjtsetek magatoknak...

feltöltve 2 hónapja

Örökségmustra Maros megyében - IV. rész

A Holttenger dokumentációs szórványprogram keretén belül idén folytattuk Maros megye épített kulturális örökségének, együttélési emlékeinek...

feltöltve 2 hónapja

Maros megye 30.

Magyar közösségek, építészeti értékek, közös múlt a Szabadi patak völgyében.

feltöltve 2 hónapja

Maros megye 29.

Történelmi utazás Szászrégentől Gödemesterházáig.

feltöltve 2 hónapja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro