Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Szórványtallózó / Kolozs megye / Pusztakamarás /

Pusztakamarási magyarok

Pusztakamarás a Mezőség jelképévé, szimbólumává vált, hiszen ez a település Kemény Zsigmond nyugvóhelye, Sütő András szülőfaluja. A magyar elit réteg viszonylag későn fedezte fel a mezőségi magyarság kulturális örökségét. Az 1896-os millennium tiszteletére elkészült vármegye monográfiák elsősorban a térség településtörténetét mutatták be. Amikor összehasonlították a szomszédos Kalotaszeggel vagy a távolabbi Székelyfölddel, rendszerint lehangoló képet rajzoltak a polgárosodás folyamatából kimaradt, gazdaságilag leszakadt vidék természeti környezetének és az itt élő magyarság pusztulásáról, térvesztéséről, felgyorsult asszimilációjáról. A fiatalabb értelmiségiek csak a két világháború közötti évtizedekben kezdték fokozatosan felfedezni a vidék épített örökségét és archaikus elemekben gazdag szellemi népi kultúráját.

Ugyanakkor kezdtek tudatosabban foglalkozni a mezőségi szórványmagyarság egyházi és iskolai problémáival, anyanyelvének vesztésével, sajátos azonosságtudatával. Az 1930–1940-es években például nagyon jelentős művelődéstörténeti és társadalomnéprajzi alapkutatások folytak ebben a régióban. Például egy Mikó Imre által vezetett kisebb csoport a Borsa-völgyében, míg Venczel József irányításával Bálványosváralján végzett szisztematikus szociológiai jellegű jelenkutatást. A térség archaikus elemekben gazdag folklórját Lajtha László, Faragó József és Kallós Zoltán tette ismertté. Érdekes, hogy a szépírók is elsősorban ebben a korszakban fedezték fel a mezőségi tájat és embereket. Például Makkai Sándor Holttenger (1936) című regényének címe napjainkig a vidék szimbólumává és metaforájává vált.

A vidék iránti nagyobb figyelem végül is az 1968-as politikai eseményeket követő, rövid ideig tartó ideológiai enyhülés időszakában bontakozott ki, amikor a budapesti táncházmozgalom és folklorizmus keretében a Mezőség egyfajta búcsújáróhellyé vált, ahová minden fiatal magyar értelmiséginek, diáknak el kellett látogatnia. A kutatók az 1970-es és az 1980-as évektől kezdődően a vidék kultúráját és társadalmát elsősorban tájökológiai, történelmi és tipológiai összefüggésekben mutatták be. Érdekes jelenség, hogy a vidéken előbb népmeséket gyűjtő Nagy Olga fokozatosan a mezőségi társadalom, értékrend és női sors európai rangú tudósává vált. A Kallós Zoltán és Martin György által feltárt, interetnikus elemekben gazdag mezőségi táncos-zenés folklór csakhamar egyfajta ellenkultúrává vált előbb Budapesten a Kádár-rendszerrel, majd a Ceausescu által gerjesztett nacionalizmussal szemben. Ebben a sajátos politikai, társadalmi és kulturális közegben, 1970-ben jelent meg Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című dokumentumregénye, melyben a szerző saját családjának és szülőfalujának a sztálinista korszakban elszenvedett kálváriáját mutatta be. Ez a Pusztakamarásról szóló könyv csakhamar a totalitárius hatalommal való szembefordulás és az önrevízió jelképévé is vált.
Csak a rendszerváltozást követő időszakban, 2000-ben jelenhetett meg dr. Kós Károly Mezőség néprajza című kétkötetes néprajzi szintézise, valamint 1999-ben Keszeg Vilmos Mezőségi hiedelmek című doktori disszertációja. Keszeg Vilmos és Szabó Zsolt szerkesztésében 2010-ben jelent meg Mezőség. Történelem, örökség, társadalom című tanulmánykötet.

A felsorolt eredmények sorában az új kiadvány tovább árnyalja a vidékről és a Pusztakamarásról alkotott képünket. Székely Ferenc a falu intézmény- és társadalomtörténetét, Bota Melinda pedig a település helyneveit mutatta be. Többen jegyzik a helységben szolgáló lelkészek tevékenységéről, életútjáról szóló írásokat. Rabocskay László a Kemény család pusztakamarási ágát mutatta be, Szász István Tas pedig azt vázolta fel, hogy a Szövérdi Szász família milyen szerepet játszott a falu és a Mezőség gazdasági és társadalmi életében. Wass Albert és Kemény János szövegrészletei elsősorban családjuk Pusztakamaráshoz fűződő vonatkozásait tárják fel szépírói eszközökkel. A felsorolt utóbbi írásokból egyértelműen az rajzolódik ki, hogy a magyar nemesség egészen a második világháború végét követő gyökeres politikai fordulatig jelentős szerepet játszott a többségi románság szomszédságában és gyűrűjében élő maroknyi magyarság egyházi és oktatási intézményrendszerének fenntartásában, érdekvédelmében, magyar kultúrájának és azonosságtudatának megőrzésében. Amikor 1945 után ezt a réteget erőszakos eszközökkel kiemelték a mezőségi falvak életéből, az itt élő magyarság magára maradt gazdasági, társadalmi, kulturális és egyházi életében. A faluban működő sajátos interetnikus kapcsolatokról Székely Ferenc írását olvashatjuk, aki az általa szerkesztett kötetben közzétette a falu határában legyilkolt zsidók névsorát is.
A pusztakamarási magyarság hagyományos folklórjának sajátosságait két, Faragó József által készített tanulmány mutatja be, aki még 1946-ban közölte a falu táncos hagyományairól szóló összefoglalását, majd 1947-ben a kántálásról valamint betlehemezésről készített szakszerű és rendszeres tanulmányát. Érdekes jelenség, hogy míg Bonchida, Búza, Palatka, Szék, Szépkenyerűszentmárton, Válaszút és Visa hagyományos folklórja már az 1970-es évektől kezdődően bekerült a magyar táncházmozgalom és folklorizmus vérkeringésébe, addig a hasonló, sajátos és értékes hagyományokkal rendelkező Pusztakamarásra merészkedőket már különböző módszerekkel elrettentették.
A kiadvány második része elsősorban Kemény Zsigmond és Sütő András munkásságához kapcsolódik. Nagy Pál, Papp Ferenc és Sütő András írásai mutatják be Kemény Zsigmond életének Pusztakamaráshoz fűződő részét. A kötetben Csoóri Sándor és Márkus Béla vallomásos és személyes hangvételű írását olvashatjuk Sütő Andrásról. Ô vall az Édes néném, ne hagyjál el! című döbbenetes írásában a pusztakamarási és a mezőségi emberek anyanyelvhez fűződő viszonyáról, a nyelv-, kultúra- és identitásvesztés drámaiságáról. Szövege a mezőségi emberek introvertált mentalitását, értékrendjét sejteti, melynek központi metaforája leginkább a hallgatás és a csend.

Pusztakamarás elsősorban Sütő Andrásnak, másodsorban pedig Kemény Zsigmondnak köszönhetően a Mezőség jelképévé vált. Hiszek abban, hogy a faluról és a nagyjairól nemrég megjelentetett könyv a helyben élők és az innen elszármazottak önbecsülését is emelni fogja. Sütő András halála óta szinte minden évben, szeptember- október fordulóján számos magyar értelmiségi találkozik az író szülőfalujának református templomában. Az őszi emlékünnepségek jelképes üzenetét és funkcióját elsősorban a sajtó közvetíti és forgalmazza a nagyvilág felé. Ugyanakkor a helyben élő maroknyi, 129 lelket számláló református magyarság a rövid ünnepségek után rendszerint önmagára marad hétköznapi problémáival, néma küzdelmeivel. Úgy vélem, hogy a faluban élő magyarság életét csak akkor tudnánk, a hajdani mecénásokhoz hasonlóan, jelentősebb mértékben befolyásolni, ha olyan befektetéseket tudnánk helyben elindítani, melyek Kemény Zsigmond és Sütő András kultuszához kapcsolható kulturális turizmust tudnának Pusztakamaráson kibontakoztatni. (Templomra szállt bánatmadár – Pusztakamarási magyarok. Összeállította Székely Ferenc. Kriterion Könyvkiadó. Kolozsvár, 2011. p. 282.)

Pozsony Ferenc, Népújság, 2011. november 5.

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Maros megye 13.

Magyar közösségek, építészeti emlékek, közös múlt a Székely Mezőségen.

Friss anyagok

Elhunyt Szántó Sándor János râmnicu-vâlcea-i lelkipásztor

"Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg." Zsolt,...

feltöltve 2 hónapja

Elhunyt Fazakas Csaba Temesvár Belvárosi lelkipásztor és volt esperes

"Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!" Zsolt 31,6  

feltöltve 2 hónapja

Arcok a szórványból. Búcsú az Opel Fronterától

A leghűségesebb baráttól és a legjobb testvértől szoktunk elbúcsúzni úgy, ahogy mi vasárnap búcsút vettünk az Opel Fronterától. 

feltöltve 2 hónapja

Királyföld templomai - Darlac

A Szeben megyei Darlac Erzsébetvárostól tizennyolc kilométerre fekszik. Az azonos nevű községség központja. Lutheránus temploma a XV. század...

feltöltve 5 hónapja

Darlac

feltöltve 5 hónapja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro