Alapítva 1991

Kolozsvár, Kül-Magyar utca 1. szám

ERE Igazgatótanácsa, Szórvány Osztály

00-40-264-599800, 00-40-264-592453

szorvany@reformatus.ro

Despre noi

About us

Wir über uns

Wie zijn wij?

 

Főoldal / Szórványtallózó / Krassó-Szörény megye /

Népek kohója, Krassó-Szörény (4.)

Dél-Bánság népei közül a csehek közösségére egyaránt jellemző mindkét címbeli létforma. A régió utolsó megülõiként érkezõk részére már jószerével csupán a Lokva- és az Almás-hegység erdõk rejtette magas völgyeiben, fennsíkjain jutott elzártan és szétszórtan megtelepedésre alkalmassá tehetõ hely. Szilágyi Aladár riportja.

Zárványok és szórványok

Újmoldva felé haladtunkban hirtelen elibénk bomlik felszállingózó ködfátyla mögül az árterében szétterpeszkedett Duna. A késő őszi napfényben csillámló víztükörből kitetsző jelzőoszlopokon, bójákon, fák ágain lármás népség zsinatol: ehelyt áttelelni óhajtó vagy további vándorútjukhoz erőt gyűjtő gémek, sirályok, récék, bíbicek, vadlibák, sarki búvárok, egyebek gyülekezete. Ahogy a kisváros fölé emelkedünk, a szerpentinút más és más szögből gyönyörködtet a Klisszura szorosába siető folyam kínálta látnivalókkal. A Babakáj legendás sziklájának maradék sarkantyúja a vaskapui duzzasztómű megszületése előtti „boldog békeidők” hírnöke. Újmoldva római katolikus plébánosa, Josef Altmann szülőfaluját, a megye egyik teljes egészében csehek lakta települését ajánlja riportszíntérül.

Túl a világ végén

Egy katasztrófafilm színterének beillő érczúzómű állja utunkat Szörénybúzás (Garnic) felé igyekeztünkben. A csupa rozsda kolosszus előtti elágazásnál a jobbik utat választjuk, vesztünkre, mert az véget ér az üzem udvarán. A felső, csapásnál alig szélesebb útra terelnek, amelynek bejáratát sorompó őrzi. Álmos kezelője szótlan ámulattal észleli bihari rendszámú gépkocsink váratlan felbukkanását, méla biccentéssel enged be a „bányaüzemi út” besorolásnak örvendő hepehupára. Ahogy egyre feljebb zötykölődünk a jobbról kőlavinák, balról megszaladt útperem miatt sok helyütt egysávosra szűkült szerpentinen, a völgy kiszélesedik alattunk. Ameddig a szem ellát, hatalmas meddőhányó terpeszkedik a bükkös-juharos vegyes erdő tövében. Ahogy a környék színesfémbányáinak ércmentesített kőzetei felhalmozódnak, a burrogó, füstöt okádó talajgyaluk egyre magasabb szinten hódítanak teret. Talán néhány év elteltével egy új, sivár fennsík válik a karszt-csodákat rejtő völgy temetőjévé, hírmondónak néhány lucfenyővel a peremén.

Ha az útjelzők alapján nem bizonyosodtunk volna meg alkalmasint több ízben arról, hogy jó irányba: egy község központja felé haladunk, lemondtunk volna a kocsivallató úttalanság ostromáról. Addig döcögünk reményszegetten, amíg hirtelen egy falu köszön ránk, Padina Matei felirattal. Mátévölgyével azonosítjuk.

A kizárólag román bányászok, erdőmunkások lakta, jellegtelen falu az első hiteles monarchiabeli népszámlálás alkalmával, 1880-ban 463 főt számlált, felét a községközpontnak minősülő, szinte kizárólag csehek megülte Szörénybúzásnak. Azóta ez az arány megfordult: a legutóbbi, 2002-es népszámláláskor már az előbbit 1020 román, az utóbbit 513 cseh lakta. Az isten háta mögötti Szörénybúzás maradt a központ, hiszen Mátévölgyével ellentétben bőviben van minden olyan épületnek, amilyenre az önkormányzatnak szüksége van. Egy ottjártunk után néhány nappal később keltezett újsághírből megtudjuk, hogy „a helyi tanács, személyesen Nicolae Tismãnariu polgármester és Ventzel Piecek alpolgármester fáradozásának köszönhetően a SAPARD program segítségével korszerűsítették a Mátévölgye és Újmoldva közötti utat”. Egyik tisztségviselővel sem volt alkalmunk találkozhatni, s utólag sem sikerült kiderítenünk: mikor, miként zajlódhatott le néhány nap leforgása alatt annak az általunk végigkínlódott útnak az egymillió eurót érő korszerűsítése.

Német csehek, cseh németek

A tetőre érve lazítunk egy sort az őszutó színorgiájában tobzódó erdőfoltok borította, horhosok szabdalta karsztmezőn. Kísérőim sajnálattal állapítják meg: ha néhány nappal hamarabb érünk ide, valóságos szüretet csaphattunk volna a mára oszlásnak indult őzlábgombák, vargányák javából.

Szörénybúzáson a magyarul is értő-beszélő csángó plébánosra, Palie Veniaminra se találunk rá. Akár a bekötőút végére is ki lehetne függeszteni a feliratot: „Mind elmentünk otthonról. Garnic lakói.” A plébánia kapuja zárva, az iskoláé, a tanácsé, a rendőrségé szintúgy. Fényképezgetjük a kecses templomot, a szörényordasi-temesfői pémek népi építészetével rokon forma- és színvilágot hordozó házakat. Végül az egyik utcai diófa árnyékában idős parasztembert fedezünk fel. Masek Vencel diókóstolóra invitál, s elmondja, hogy ilyen verőfényes időben mindenki kinn dolgozik a határban, a termés utóját betakarítandó. Megtudjuk tőle, hogy a lokvai-almási csehek ugyanonnan származnak, ahonnan a Szemenik-alji németek, s őket is pémekként tartják számon Krassó-Szörényben. Innen a porták hasonló hangulata, a szokások, hagyományok közelsége. Azt is megtapasztaljuk, hogy a német pémek közé több cseh, a cseh pémek közé számos német nevű keveredett. Vencel bácsi tudomása szerint falusfeleinek kétharmada – a fiatal- és a középnemzedék – visszavándorolt az utóbbi másfél évtizedben az őshazába. Szörénybúzáson ennek ellenére még mindig 50-60 óvodás és iskoláskorú gyermeket tartanak számon.

Duna menti Alaszka

A dél-bánsági hat, csehek lakta település közül másodikként Dunaszentilonát keressük fel. A községközpont, Lászlóvára (Coronini) közvetlenül a folyam partján fekszik. Ott – akár a szomszédos Új- és Ómoldva, odébb Alsólupkó meg Berzászka utcáin – számos félbemaradt palotányi ház, mellettük néhány benzinkút csonkja emlékeztet a Kis-Jugoszlávia elleni embargó áldásaira. Annak idején „Románia Alaszkája” valóságos dolláresőben részesítette a munkanélküli bányászokból, halászokból csempészekké avanzsált Klisszura környéki lakosságot. Boldog-boldogtalan nekivágott a Dunának benzines bödönökkel süllyedésig megrakott vízi alkalmatosságaival. Életük kockáztatásával is átkeltek a folyamon; a módosabbja, aki már megszedte magát, a határrendőrök, vámosok motorcsónakjainál gyorsabb járművekkel szelte a vizet. Akit elkaptak, igyekezett szót érteni a hatóságokkal, ilyenformán a gránic őrizői is megtalálták a maguk számítását: kivagyi villáik gombamód szaporodtak a Duna menti falvakban.

A Szentilonára tartó szerpentinút egyik pihenőjénél kísérőink megmutatják azt a múlt század hetvenes éveiben épült, Temes megyéből a verseci kombinát számára vegyi alapanyagokat szállító távvezetéket, amely némi tisztítás után nagyipari szinten szolgálta az embargótörés ügyét. A helybeliek szerint az akkori kormány- és parlamenti körök legrátermettebb tagjai pártjuk kasszájába, no meg a saját hasznukra dollármilliókat zsebeltek be. Az üzemanyag-maffia legalján legfeljebb befejezetlen palazzókra tellett. Coronini-Clondike kocsmáiban a kis nagymenők ugyan százdollárosokkal gyújtották meg a szivarjukat, de a pazarolva kérkedők az embargó csillapultával visszasüllyedtek a máról holnapra tengődők szintjére.

Rákóczi György faluja

Odafent, a hegyek magasában rejtőző Dunaszentilonának nem sok haszna támadt az embargó okozta konjunktúrából. Az ottani csehek túl messze estek a Dunától, s a csempészvirtussal is gyengén állhattak. Az első hajtűkanyarban a pedagógusokat hazaszállító mikrobusz mellett vergődik tovább kínkeservesen szerkesztőségi járgányunk. Két hivatalosnak tűnő, lefelé igyekvő gépjármű megerősíti a gyanúnkat: akár Szörénybúzáson, itt is kiürült faluba lesz érkezésünk.
A kocsma előtti kiülde egyik lócáján idős férfi ücsörög. Közeledtünkre, beszédünk hallatán felugrik, és magyarul köszön jónapot. Rákóczi György (így hívják!) keresi a szavakat, könnybe lábadt szemmel mondja, hogy közel négy évtizede nem beszélt magyarul. Besztercéről került ide, határőraltisztként szolgált a hadseregben. Szentilonai cseh lányt vett feleségül, s nyugalomba vonulása után végleg itt telepedett meg…

A felvég táján csillaggal ékesített templomtorony köszönt bennünket. Baptisták temploma – magyarázzák a környékbeliek. Tüzetesebben utánanézve megtudjuk, hogy Dunaszentilonán annak idején, 1826-ban felerészt római katolikus, felerészt huszita hívek telepedtek meg. Az utóbbiak lelki távgondozását magyar református lelkészek végezték, de a határövezet megközelítésének szigorítása után – főleg miután teljesen megromlott a viszony Tito Jugoszláviájával –, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetői és lelkipásztorai veszni hagyták a távoli, másnyelvű, Husz János hitét valló szórvány-nyájat. Amikor a baptizmus teret nyert néhány család erejéig, az egész szomjazó közösség a neoprotestáns felekezet kebelére menekült.

Comenius iskolája

Már az újmoldvai plébános felhívta a figyelmünket a szentilonai iskolára. Szerencsénk van: a némaságba burkolódzott tanintézményben ugyan egy teremtett lelket sem találunk, de netán felelőtlenségből, netán a tökéletes közbiztonság okán – soha nem derül ki –, nemcsak az iskola kapuja, hanem minden tanterem, iroda ajtaja tárva-nyitva. Az apró hegyi településhez képest meghökkentően impozáns, korszerű épület bejárata fölött kétnyelvű felirat hirdeti: Zakladni Skola „J. A. Komenskevo” pro 1– 8. rocnik, Svata Helena – a Comenius nevét viselő 1–8. osztályos szentilonai iskolával van dolgunk. A jókora hallban rekeszes szekrénysor, a rekeszekben papucsok százai a tanulók, tucatjai a tanári kar, illetve külön a látogatók számára kínálják a kötelező lábbelicserét. A folyosófalak jószerével kizárólag cseh nyelvû feliratokkal ellátott hirdetményekkel, rajzokkal, térképekkel vannak kibélelve. Nyomon követhetjük a cseh-pémek idetelepülésének történetét, szétrajzásukat a Duna mente hegyvidékén, részbeni hazatelepülésük fejleményeit. Kisebb néprajzi múzeummal felérő fotó-, tárgy- és kézimunka-kiállítás mutatja be, mit hagytak a mai fiatalokra elődeik örökül.
Az épület homlokzatáról az is leolvasható, hogy teljes mértékben a cseh kormány támogatásával emelték, az iskolabútorzat, a számítógépek, a jól felszerelt szertárak, laboratóriumok is jobbára anyaországi alapítványoknak köszönhetően kerültek ide. Tudomást szerzünk róla, hogy mindez a két állam, Románia és Csehország közötti protokollum alapján valósulhatott meg. Az utóbbi az intézmény felállítására kötelezte magát, az előbbi – mármint Románia – pedig „cserébe” felvállalta a Dunaszentilonára vezető út korszerűsítését. Az útjavítás viszont – bőségesen megtapasztaltuk idejövet – még várat magára.

Üdvös kivándorlás

1964-ben egy temesvári orvos, Constantin Lupu professzor néhány munkatársával elkezdte kutatni a Klisszura környéki elszigetelt cseh falvak másfél évszázada dívó, rokonok közti házassági szokásának genetikai következményeit. Bár a Securitate is „kifogást emelt” Lupuék kezdeményezése ellen, végül befejezhették a Romániában addig előzmény nélküli orvosi felmérést.

Dunaszentilona jelenleg félezernyi cseh lakosa közül mintegy nyolcvanan viselik a Hruza nevet. A genetikusok ottjártakor közel 300 Hruza lakta az akkoriban 800 lelkes falut. A klán legidősebb tagja, a 94 esztendős Alois Hruza csak a cseh nyelvet beszéli. Unokája, Peter felidézi egy Hruza nevû nagybátyja és ugyancsak Hruza nevű unokahúga házasságát. Frigyükből öt fogyatékos fiú született. Jelenleg nyolc fogyatékkal élő dunaszentilonai gyermeket tartanak számon. Amióta a falu nyitottabbá vált, és amióta a lakosság hatvan százaléka szétrajzott Csehországban, gyakorlatilag megszűnt a rokonházasság, a degeneráltság átka is erejét vesztette.

Szilágyi Aladár, Erdélyi Riport,IV. évfolyam 47. szám

Kiemelt galéria

Előző kép Következő kép

Megújulóban a verespataki református templom

Megújulóban van a verespataki református templom is. A három magyar templomos Verespatak templomait lassan-lassan sikerül felújítani.

Friss anyagok

Megmutatják, hogy léteznek a segesvári magyarok

Három éve még kevesen hitték, hogy Segesváron a várban vagy a köztereken mutathatják meg a magyarok egy róluk szóló kulturális fesztivál ...

feltöltve 11 napja

Ünnen a maroshévízi reformátusoknál: megújult a közösség temploma

Különleges ünnepnap volt július első vasárnapja Maroshévíz reformátusai számára: a szórványgyülekezet 124 éves templomának megújulását...

feltöltve 11 napja

Máramarossziget egyetlen magyar utcával maradt

A hetven éve még magyar többségű településen csak a múlt a városalapítóké.

feltöltve 21 napja

Tanuld újra az anyanyelvet!

Dél-romániai magyaroknak indít magyar nyelvtanfolyamot egy kolozsvári egyesület.

feltöltve 1 hónapja

Délutáni oktatással vonzóbb a magyar iskola a szórványban

Több szórványtelepülésen indul be a jövő tanévtől a régóta várt délutáni oktatási program. A magyar kormány által támogatott projekt...

feltöltve 1 hónapja

Erdélyi Református Egyházkerület Communitas Alapítvány Bethlen Gábor Alap Lauer Edit és a Clevelandi Magyar Baráti Közösség, USA

© 2011 Diaszpóra Alapítvány    Design és programozás: Weblap.ro